A 2014-es labdarúgó VB közvetítésének néhány jogkérdése / Legal issues concerning the broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup

(Please scroll down for the English version)

A XX. labdarúgó világbajnokságból (“VB”) már csak a bronzmérkőzés és természetesen a döntő van hátra. Az eddigiek alapján elmondható, hogy minden idők egyik legjobb, leggólgazdagabb világbajnokságát élvezhetjük. A játék mellett jogi szempontból szintén érdekes az is, hogy milyen módon jutnak el hazánk közönségéhez a VB mérkőzései, és ezzel kapcsolatban melyek a közvetítés szempontjából a legfontosabb jogkérdések.  Ennek szellemében jelen posztban a közvetítési jogok értékesítési rendszerével és a mérkőzések nyilvános helyeken való közvetítésével (public viewing) foglalkozom.

Jogtulajdonos: a FIFA

A VB-hez kapcsolódó valamennyi közvetítési és kereskedelmi jog jogosultja a FIFA. Ebből következően a FIFA jogosult az esemény említett jogainak bármilyen jellegű értékesítésére is (lásd a FIFA 2014-es VB-re vonatkozó szabályzatának 15. cikkelyét és a FIFA alapszabály 78. és 79. cikkelyeit). Magáról a VB mérkőzéseiről felvételeket a FIFA szerződéses partnere, a HBS (Host Broadcasting Services) készíti el, illetve biztosítja a mérkőzések közvetítéséhez szükséges jelet is a jogokat megvásárló médiaszolgáltatók részére. A FIFA illetékes szerve pedig maga tárgyal az egyes meghatározott kritériumoknak megfelelő médiaszolgáltatókkal a közvetítési jogok értékesítéséről.

A közvetítési jogok értékesítése Európában és Magyarországon

Európa területére – az öt legnagyobb piac (Németország, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország) kivételével – az European Broadcasting Union (“EBU”, magyarul: Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) vásárolta meg a VB közvetítési jogait tagja részére, tehát az EBU megvásárolta a jogokat a FIFA-tól, majd azokat továbbadta tagjainak. Az 1950-ben alapított, svájci székhelyű non-profit szervezet EBU-nak túlnyomó részben nemzeti közszolgáltató médiatársaságok a tagjai, hazánkból az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap). Az EBU az 1954 óta létező Eurovision rendszerben osztja szét tagjai között az általa többnyire kizárólagos jelleggel megvásárolt jogokat (illetve a tagok az általuk megszerzett jogokhoz egymás részére kölcsönös hozzáférést biztosíthatnak). Az MTVA a VB 64 mérkőzésének valamennyi platformra szóló közvetítési jogait az EBU-tól több mint 900 millió forintért vásárolta meg. (Összehasonlításképpen: az ESPN az USA területére a 2010 és 2014-es VB-k közvetítési jogait 100 millió USD ellenében szerezte meg, míg a Fox Sport a 2018 és 2022-es jogokért 400-500 millió USD-t fizetne, részletesen lásd itt.) A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy az MTVA magyarországi jogtulajdonosként az ismétlési jogokat továbbadta a Digi-nek, így lehet az, hogy reggelente a Digi Sporton felvételről láthattuk, láthatjuk a VB mérkőzéseit.

Az EBU és a kapcsolódó EU-s versenyjogi kérdések

A fentiek alapján látható, hogy az EUB számos médiaszolgáltató csoportosulásaként jelentősen jobb helyzetben van bizonyos jogok, így a sportközvetítési jogok megszerzéséért folytatott “küzdelemben”, mint a jogokért egyenként “ringbe szálló” nem tag médiaszolgáltatók. Ez a helyzet pedig az Európai Unió által biztosítani kívánt szabad verseny követelményrendszerébe is ütközhet. Az Európai Bizottság – mint a versenyügyekért elsősorban felelős szerv -, majd a fellebbezéseket követően az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) több ügyben is foglalkozott az EBU Eurovision programszétosztási rendszerével. Ebből a szempontból a legfontosabb döntések 90′-es években és a 2000-es évek elején születettek a Screensport vs. EBU és a Metropole vs. EBU ügyekben Az ügyek lényege tömören a következő volt: az EBU rendszerét támadó médiaszolgáltatók szerint az Eurovision jogellenes kollektív vételi megállapodás, amely egyéb csatornákat elzárt a közvetítési jogok megszerzésétől: egyrészt az érintett csatornák nem is tudják megvásárolni a jogokat, másrészt az EBU és tagjai a megszerzett jogokat nem adták tovább (azaz a rendszer “kimeneti” korlátozást is magában foglalt, melynek következtében számos jog “kihasználatlan” is maradt – bizonyos eseményeket annak ellenére hogy a közvetítési jogaikat megvették, nem közvetítettek). Az EBU az ügyekben lényegében azzal érvelt, hogy az egyes médiaszolgáltatók a közvetítési jogokat egyedül nem tudnák megvásárolni, másrészt a rendszer jelentős költségcsökkentéshez vezet és a fogyasztók részére egységesen magas minőséget biztosít. Az ügyek konklúziójaként az Eurovision rendszer továbbra is fennmaradhatott és – ahogy fentebb bemutatásra került – működik ma is, azonban a tagoknak fair, átlátható és nem diszkriminatív módon hozzáférést kell biztosítaniuk a nem tag médiaszolgáltatók részére az EBU által megszerzett és a tagjainak továbbadott közvetítési jogokhoz. Emellett természetesen továbbra is teljesülnie kell annak az előfeltételnek, hogy a rendszer magas szintű minőséget biztosítson és a költségek csökkentését eredményezze.

Public viewing (“nyilvános mérkőzésnézés”) – ezúttal nincs vita

A VB alatt jelentős népszerűségnek örvend a köztereken, például Budapesten a Szabadság téren felállított kivetítőn vagy a különböző vendéglátóipari egységekben való mérkőzéskövetés. Korábban többször felmerült, hogy a mérkőzést ilyen módon elérhetővé tévő szervezőknek, üzemeltetőknek jogdíjat kellene fizetniük vagy a közvetítési jogokat kizárólagosan megszerzett csatornának vagy közvetlenül magának a jogtulajdonosnak, esetünkben a FIFA-nak. A korábbi félreértések elkerülése végett (lásd például a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokságot és az MTVA esetét) a FIFA a 2014-es VB kapcsán kiadott egy a mérkőzések nyilvános közvetítésére vonatkozó szabályzatot. A szabályzat részletesen meghatározza, hogy milyen public viewing eseményeket érintően szükséges engedély beszerzése a FIFA-tól. Engedély beszerzése abban esetben kötelező, ha nyilvános mérkőzésnézés kereskedelmi célú (például mert a szervező belépőjegyet szed, szponzorai vannak vagy bármilyen módon kereskedelmi előnyhöz jut a közvetítésből). Az éttermek, bárok nem esnek ebbe a kategóriába csak akkor, ha a mérkőzések közvetítését az imént említetteknek megfelelően közvetlen kereskedelmi haszonszerzésre használják fel (ebben az értelemben az, hogy egy bárba többen térnek be, mivel ott mérkőzést közvetítenek, nem esik ebbe a kategóriába).

_______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this blogpost examines the legal issues surrounding the sale and purchase of broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup. There is a brief analysis on the Eurovision system of the European Broadcasting Union and the related EU case law (Screensport and Metropole). The blogpost also describes the FIFA regulations for public viewing events and makes it clear when it is necessary to obtain a licence from FIFA to show the matches of the world cup to the public. If you would like to have more information please do not hesitate to contact me.

Advertisements

One thought on “A 2014-es labdarúgó VB közvetítésének néhány jogkérdése / Legal issues concerning the broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup

  1. Pingback: Szerzői jog és futball világbajnokság 2014 - COPY21

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s