Sportegyesületek: közeleg a 2016. március 15-ei határidő!

Több mint másfél éve, 2014. március 15-én lépett hatályba az új Polgári Törvénykönyv (“Új Ptk.“), mely egyúttal hatályon kívül helyezte a korábbi Polgári Törvénykönyvet (“Régi Ptk.“). Az Új Ptk. jelentős változásokat hozott az élet minden területén, így érinti az egyesületek és ezeken belül sportegyesületek működésének mindennapjait is. Az Új Ptk. hatálybalépésével a már ebben az időpontban is létező egyesületek számára nem volt rögtön kötelező az Új Ptk. szabályainak alkalmazása. Mindazonáltal van egy végső határidő is: a sportegyesületeknek legkésőbb 2016. március 15-étől az Új Ptk. szabályai szerint kötelező működniük.

Ez azt jelenti, hogy a sportegyesületeknek legkésőbb 2016. március 15-ig az alapszabály Új Ptk. rendelkezéseinek megfelelő módosítását változásbejegyzési kérelemként kell benyújtaniuk az illetékes bírósághoz. Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve nem biztos, hogy érdemes a sportegyesület alapszabályának módosításával megvárni 2016. márciusát, mivel ekkor egyrészt a hirtelen megnövekvő bírósági ügyteher miatt a sportegyesület változásbejegyzési eljárása a megszokottnál több időt vehet igénybe, másrészt a közgyűlés megfelelő összehívása és megtartása is gondot okozhat. Ezért akár már most érdemes lehet dönteni az alapszabály Új Ptk.-nak megfelelő módosításáról és annak bírósághoz való benyújtásáról.

A blogomon korábban három egymást követő részletes bejegyzésben mutattam be (i) az Új Ptk.-nak a Régi Ptk.-tól eltérő lényeges rendelkezéseit; (ii) a mindkét törvény által hasonló módon szabályozott előírásokat; és (iii) az Új Ptk. szabályainak átültetésére vonatkozó időbeli kötelezettségeket. Ezek hasznos útmutatásul szolgálhatnak a sportegyesületeket érintő új szabályok vonatkozásában.

Az MLSZ játékos-ügynöki (közvetítői) szabályzatának problémái / Legal issues concerning the Hungarian FA’s regulations on working with intermediaries

(Please scroll down for the English version)

Lassan két hónapja lépett hatályba a Magyar Labdarúgó Szövetség (“MLSZ”) játékos-ügynökökre vonatkozó közvetítői szabályzata (“MLSZ Közvetítői Szabályzat”). Ezzel a FIFA közvetítőkre vonatkozó 2015. április 1-jén hatályba lépett szabályzatának (‘FIFA Regulations on Working with Intermediaries’, “FIFA Közvetítői Szabályzat”) hazai átültetésére került sor. Az MLSZ Közvetítői Szabályzat jelenlegi formájában azonban számos gyakorlati kérdést nem vagy bizonytalanságra okot adó módon rendez, melyek ráadásul a tegnap zárult fő nyári átigazolási szezonban vezettek feloldhatatlan problémákhoz. Jelen posztban – egy rövid, a szabályzatok hatályba lépésének hátterét leíró bevezető után – bemutatom az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez, valamint egyes előírásainak gyakorlati alkalmazásához kapcsolódó problémás jogkérdéseket.

Miért kerültek elfogadásra az új közvetítői szabályzatok?

A FIFA Közvetítői Szabályzat célja a labdarúgók átigazolásában résztvevő játékos-ügynökök – új nevükön “közvetítők” – teljes ellenőrzése és a közvetítői jutalékok összegének csökkentése. Ezért a hatálya nem csak természetes személy játékos-ügynökökre, hanem minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, akik labdarúgókat vagy klubokat képviselnek játékos- vagy átigazolási szerződések megkötése során, vagy ehhez kapcsolódóan bármilyen szolgáltatást nyújtanak. (A FIFA Közvetítői Szabályzatról részletesen itt lehet olvasni korábbi bejegyzésemben.) A FIFA – a FIFA Közvetítői Szabályzat 1(2) cikke szerint – az egyes nemzeti szövetségek – köztük az MLSZ – részére kötelezővé tette a FIFA Közvetítői Szabályzat nemzeti szinten való átültetését, melynek határideje a 11(1) cikk szerint 2015. április 1-je volt. Továbbá FIFA Közvetítői Szabályzat alapján a nemzeti szövetségeknek (i) regisztrációs rendszert kell(ett) felállítaniuk, melyben a közvetítőket minden egyes átigazoláskor regisztrálni kell, illetve (ii) évente kötelesek közzétenni a regisztrált közvetítők nevét, az általuk közvetített tranzakciókat és az ezekért kapott díjazásokat, valamint az esetlegesen alkalmazott szankciókat. A FIFA Közvetítői Szabályzat csak a minden nemzeti szövetség által átültetendő minimum-előírásokat határozza meg. Emellett azonban lehetővé teszi, hogy a szövetségek a közvetítők tevékenységére vonatkozóan további követelményeket írjanak elő.

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez kapcsolódó gyakorlati és jogi kérdések

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépésével összefüggésben három időpontot szükséges kiemelni:

  • 2015. április 1: A FIFA Közvetítői Szabályzat április 1-jén hatályba lépett, mellyel egy időben (i) a korábbi MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat alapján kiadott játékos-ügynöki licenceknek érvényüket kellett volna veszíteniük; és (ii) az MLSZ Közvetítői Szabályzatnak hatályba kellett volna lépnie.
  • 2015. június 1: Az MLSZ elnöksége 72/2015 (06.01.) sz. határozatában úgy döntött, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat előírásai érvényesek azon közvetítők vonatkozásában, akik Magyarországon igazolt játékosokat és/vagy magyar sportszervezeteket képviselnek, azaz az MLSZ magyar fordítással szó szerint átvette a FIFA Közvetítői Szabályzatot. Továbbá az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. § 2. mondata szerint 2015. június 1-jével került hatályon kívül helyezésre az MLSZ korábbi játékos-ügynökökre vonatkozó szabályzata (“MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat”) szerinti licencrendszer, mivel a licencek ekkor vesztették érvényüket.
  • 2015. július 8: Az MLSZ Közvetítői Szabályzat ekkor lépett hatályba az MLSZ Közvetítői Szabályzat 12. § harmadik mondata alapján, melyet az MLSZ elnöksége a 106/2015 (07.07) számú határozattal fogadott el. Egyúttal az MLSZ hatályon kívül helyezte a 72/2015 (06.01.) sz. határozatát a FIFA Közvetítői Szabályzat közvetlen alkalmazásáról.

Fenti dátumokból megállapítható, hogy a 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között még hatályban lévő MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat, valamint 2015. június 1-ig érvényben volt licencrendszer 2015. április 1-je óta – azaz két hónapig – kifejezetten ellentétben állt a FIFA Közvetítői Szabályzattal. Ez az “átmeneti” állapot a játékos-ügynökök / közvetítők, valamint a labdarúgók és a klubok szempontjából kiemelkedő jelentőségű gyakorlati jogkérdéseket veti fel, így többek között:

  • Melyik szabályzat – a FIFA Közvetítői Szabályzat vagy az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat volt irányadó a Magyarország területén tevékenykedő játékos-ügynökökre ebben az átmeneti időszakban?
  • Mi a jogi sorsa az ezen időszakban kötött képviseleti szerződéseknek, különösen azokra milyen előírások voltak irányadók 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között, amikor bizonytalan volt, hogy melyik szabályzat irányadó Magyarországon?
  • Alkalmazhatók-e szankciók azon játékosokkal és klubokkal szemben, akik – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétben álló MLSZ szabályozás okán – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétesen jártak el 2015. június 1-ig?

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat további főbb problémái és kérdéses rendelkezései

  • Kérdés, hogy mi a sorsa az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatályba lépése előtt – azaz az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat hatálya alatt kötött – és az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálya alatt polgári jogilag érvényes képviseleti szerződéseknek, például  szükséges-e azokat módosítani vagy közös megegyezéssel megszüntetni és új szerződést kötni, különösen mivel a korábban kötött szerződéseknek lehetnek olyan előírásai, amelyek ellentétben állnak az MLSZ Közvetítői Szabályzattal? A kérdést az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. §-ának utolsó mondta nem világosan rendezi, azt közvetlenül nem érinti. Egyébként az MLSZ honlapján 2015. június 10-én közölt “információ” szerint a szabályzat hatályba lépése előtt kötött képviseleti szerződések hatályosak addig, ameddig a szerződésben meghatározták. Ezt az információt – melyről hivatalos elnökségi határozat nem érhető el – tulajdonképpen “felülírta” és az itt feltett kérdést nyitva hagyta az MLSZ elnökségének az MLSZ Közvetítői Szabályzatot elfogadó határozata.
  • A FIFA Közvetítői Szabályzat 3(1) cikke, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat 3. § (1) bekezdése szerint az MLSZ – mint nemzeti labdarúgó szövetség – nyilvános regisztrációs rendszert működtet. E rendszer jelenleg sem érhető el az mlsz.hu-n. Így ehhez kapcsolódó kérdés, hogy mi a jogi sorsa azon ügyleteknek és képviseleti szerződéseknek, amelyek regisztrációja 2015. június 1-je után nem történhetett meg a nyilvánosan elérhető regisztrációs rendszer hiányában? Továbbá szankcionálhatók-e azon játékosok és klubok, akik a FIFA Közvetítői Szabályzatban, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzatban előírt regisztrációs kötelezettségüknek ezért nem tudtak eleget tenni?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (4) bekezdése szerint a szerződés maximum időtartama két év, míg az ahhoz mintaként csatolt  “képviseleti szerződés minta” 1. pontja szerint a szerződés határozatlan időre is köthető. Kérdés, hogy a két egymástól teljesen eltérő rendelkezés közül melyik az irányadó?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (8) bekezdése szerint 18. évi alatti labdarúgóval nem lehet képviseleti szerződést kötni, azonban a Sporttörvény 7. § (5) bekezdése szerint ez a tilalom csak az amatőr labdarúgókra irányadó. Jogi – és egyébként üzleti-gyakorlati szempontból is – nehezen indokolható, hogy egy szövetség belső szabályzata felülírja egy törvény rendelkezéseit.

Összegzés és szükséges lépések

Összességében látható, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat átültetésével való jelentős késlekedés, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat néhány rendelkezése komoly gyakorlati és jogi problémákat okoz. A közvetítők, a labdarúgók és a klubok mielőbbi érdeke az, hogy ezen kérdéseket illetően valamennyi tisztán láthassanak és legalább a téli átigazolási időszakot egy a gyakorlathoz hozzáigazított és jogi szempontból is megfelelően módosított közvetítői szabályzattal kezdhessék meg. Egy ilyen szabályzat birtokában az MLSZ is sokkal inkább meg tudná valósítani az MLSZ Közvetítői Szabályzat 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott célokat.

_____________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post analyses some important issues concerning the Hungarian FA’s (“MLSZ”) regulations on working with intermediaries (“Regulations”). The Regulations entered into force on 8 July 2015. So there was ca. a three months delay with the implementation of FIFA Regulations on Working with Intermediaries which has been effective since 1 April 2015. Therefore, the stakeholders concerned (agents, players and clubs alike) encountered some tricky issues in the transfer window, like which regulations, i.e. the FIFA or MLSZ regulations, were applicable in the “interim” period or whether they could face some sanctions due to non-compliance with the FIFA Regulations on Working with Intermediaries. In addition, there is no clarity whether the agency contracts concluded prior to the implementation of the Regulations remained in force or must be amended or terminated. Also, the Regulations contain some controversial provisions e.g. on the length of intermediary contracts or the representation of under-aged professional players. Finally, the registration system for intermediaries is still not publicly available on the official website of MLSZ. This fact makes the practical application of the Regulations hardly possible.

A Daily Fantasy Sports jogi hátteréről – Legal aspects of Daily Fantasy Sports

[Please scroll down for the English version]

A Daily Fantasy Sports (“DFS”) – magyarul kb. “naponta játszható fantáziajátékok” – az utóbbi években egyre inkább elterjedőben vannak elsősorban az USA-ban és az Egyesült Királyságban. A DFS-sal foglalkozó vezető hírportálok szerint a DFS játékok hamarosan világszerte – így Európában is mindenhol – rendkívül népszerűek lesznek. Jelen posztban bemutatom a DFS játékok lényegét és a működésükhöz kapcsolódó legfontosabb jogkérdéseket.

Mi a DFS?

Az online működő DFS lényege, hogy a versenyző egy létező sportbajnokság (pl. NBA, NFL, Premier League) játékosaiból egy fantázia csapatot állít össze az érintett DFS játék meghatározott szabályai alapján. A játék során a versenyző csapata a fantázia csapatba választott játékosok valós, pályán mutatott teljesítményéből összeállított statisztikái alapján pontokat gyűjt, azaz a fantázia csapat összpontszámát az egyes játékosok valós teljesítménye határozza meg. A nyertes a versenyzők közül az, akinek a fantázia csapata a legtöbb pontot gyűjti. A DFS két fő szempontból különböznek a korábban ismert, “tradicionális” fantáziajátékoktól:

  • A versenyzők nem egy teljes idényen keresztül versenyeznek egymással, hanem csak egy adott játéknapon, napon vagy hétvégén, azaz egy verseny akár pár óra alatt is lezajlik.
  • A DFS játékok legtöbbje meghatározott belépési pénzösszeg megfizetésével játszható és a legjobb versenyzők meghatározott pénzösszegeket nyerhetnek.

A legismertebb és legnépszerűbb DFS játékok az USA-ban érhetők el, azonban már kezdnek átgyűrűzni Európába is, elsősorban az Egyesült Királyságba.

A DFS-hez kapcsolódó legfontosabb jogkérdések

Egy DFS játék elindításakor jogi szempontból több körülményt érdemes figyelembe venni és mérlegelni. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:

  • A versenyszervezővel való együttműködés: A DFS játék szolgáltatójának mindenekelőtt a játékportfóliójába tartozó versenyrendszerek, bajnokságok DFS játék céljára való felhasználására jogosultnak kell lennie. Az erre vonatkozó engedélyt a versenyrendszer szervezőjétől szükséges beszerezni. A versenyrendszer szervezője a legtöbb esetben az érintett sportszövetség. A felhasználás engedélyezésére irányuló szerződésben a felhasználás módjára irányuló előírások mellett érdemes figyelni arra is, hogy a felhasználást engedélyező versenyszervező az általa szervezett versenyrendszer(ek)ben résztvevő sportszervezetek és sportolók nevének, teljesítménynek, képmásának, jelvényeinek hasznosítására megfelelően jogosult legyen (erről általában a sportszövetségek szabályzatai és a sportszerződések tartalmaznak előírásokat). Továbbá a felhasználási szerződésben arról is ajánlott rendelkezni, hogy egy érintett játékost vagy csapatot milyen formában, hányszor lehet megjeleníteni a DFS játékban, hogy az a játékos vagy csapat imázsának használatával vagy a kapcsolódó marketingszerződésekkel összhangban történjen.
  • A statisztikai adatok biztosítása: A DFS játék szolgáltatójának a DFS játék alapjául szolgáló statisztikát biztosító társasággal kötendő szerződés során a statisztikai adatok továbbítására és felhasználására vonatkozó rendelkezések megfelelő szerződéses szabályozása mellett érdemes meggyőződnie arról is, hogy a társaság az érintett DFS játék versenyszervezőjével kötött megállapodás alapján milyen statisztikákat készíthet és ezeket a DFS játék szolgáltatójának hogyan adhatja tovább.
  • Szabályozási (szerencsejáték) kérdések: A DFS játék szabályozási háttere vonatkozásában először is azt szükséges megvizsgálni, hogy a DFS játék szerencsejátéknak minősül-e azon ország jogszabályai szerint, amely fogyasztói részére a DFS játék elérhetővé válik. Általánosságban egy DFS játék akkor nem minősül szerencsejátéknak, ha a versenyzők képességei inkább meghatározzák a DFS játék végeredményét, mint maga a szerencse. Ez kiemelten fontos kérdés, hiszen amennyiben szerencsejátékról van szó, a DFS játék szolgáltatójának a szükséges hatósági engedélyeket be kell szereznie, valamint működése során több, szerencsejáték-üzemeltetésre vonatkozó jogszabályt (például adózás, játékosok életkorának ellenőrzése, pénzmosási szabályok) be kell tartania. (Az USA-ban például az irányadó jogszabály nem mondja ki kifejezetten, hogy a DFS játékok nem minősülnek szerencsejátéknak, de nem is tiltja azokat.) Összességében a határmezsgye a szerencsejátéknak minősülő és annak nem minősülő játék között igen keskeny, ez a jogkérdés tulajdonképpen esetről-esetre az érintett DFS játék konkrét szabályainak ismeretében ítélhető meg. Üzleti szempontból gazdaságosabb, jogi szempontból biztonságosabb megoldás lehet, ha a DFS játék szolgáltatója együttműködik távszerencsejáték üzemeltetésére már engedéllyel rendelkező szolgáltatóval. Ebben az esetben azonban érdemes pontosan megvizsgálni, hogy az együttműködő szolgáltató engedélye lehetővé teszi-e DFS játék üzemeltetését is, és maga az együttműködés milyen kockázattal jár a DFS játék szolgáltatója számára (például ha a partner engedélye lejár, visszavonásra kerül vagy arról később kiderül, hogy az nem alkalmas DFS játék működtetésére).
  • A működéshez kapcsolódó egyéb kérdések: A DFS szolgáltatójának – adott esetben a szerencsejáték üzemeltetéséhez kapcsolódó kötelezettségeken túl –  további követelményeket is érdemes figyelembe vennie. Ilyen például a versenyzők személyes adatainak és személyiségi jogainak kezelése és továbbítása, a direktmarketing lehetőségei, a DFS játékhoz kapcsolódó szerzői jogi jogkérdések kezelése, továbbá az ÁSZF irányadó jogszabályokkal való összhangba hozása.

________________________________________________________________________

Daily Fantasy Sports (“DFS”) have recently become very popular both in the US and the UK. According to market reports the “DFS fever” will spread accross Europe sooner than later. In the above Hungarian version of the article I have provided insight into the most intriguing legal issues of launching a DFS game. These issues include (i) the content of the licensing agreement to be concluded with the rights holder of the underlying sports competition; (ii) content of the agreement with the data management company who is providing live data; (iii) regulatory issues in particular if the DFS game at hand constitutes a game of chance instead of being a game of skill; (iv) further issues such as data protection, image rights of participants, copyright and GTC.

Az MLSZ szerződést köt a sportfogadási jogok hasznosítására / Hungarian FA to exploit the sports betting rights

[Please scroll down for the English version]

Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be Csányi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, hogy az MLSZ a Szerencsejáték Zrt.-vel szerződést köt a labdarúgás sportfogadási jogainak hasznosítására. Az elfogadott MLSZ szabályzatban jogi szempontból nem teljesen világos az online sportfogadási jogok helyzete. A jövőben az MLSZ már nemcsak jogszabályi alapon játékadó formájában részesül a szerencsejáték bevételekből, hanem a megkötendő kereskedelmi szerződésben foglaltak szerint is. A szerződés lehetőséget teremthet további bevételek elérésére és hozzájárulhat a sportfogadási csalások megelőzéséhez is. Az alábbiakban a kapcsolódó jogszabályi hátteret mutatom be.

Az MLSZ elnökségének határozata a sportfogadási jogok hasznosításáról

Az MLSZ elnöksége ELN-32/2015. (04.14) számú határozatával hozzájárult, hogy “az MLSZ a Szerencsejáték Zrt.-vel a labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogok hasznosítása érdekében 2021. június 30-ig terjedő határozott időre szerződést kössön és felhatalmazza az MLSZ Elnökét és Főtitkárát, hogy a Szerencsejáték Zrt-vel a sportfogadási jogok hasznosítására vonatkozó szerződés részleteit megtárgyalja és a szerződést az MLSZ képviseletében aláírja.” Ezért e célból az MLSZ az általa kiírt versenyrendszerekben résztvevő sportszervezeteknek az MLSZ által kiírt versenyrendszerekben rendezett mérkőzéseihez fűződő sportfogadási jogait a szóban forgó határozattal 2021. június 30-ig terjedő időszakra magához vonta, és erről szabályzatot is alkotott (az elnökségi határozatot lásd a dokumentum harmadik, míg a szabályzatot a negyedik oldalán).

Az MLSZ elnökségi határozata és szabályzata a Sporttörvény tükrében

A Sporttörvény kifejezetten csak a 36. § (5) bekezdésében rendelkezik a sportfogadási jogokról és itt is csak azok egyik szeletéről, a versenyrendszerben (bajnokságban) szervezett versenyekkel, mérkőzésekkel kapcsolatos online fogadások engedélyezéséről. E vagyoni értékű jog a Sporttörvény szerint az MLSZ-t, mint sportszövetséget illeti meg. Egyebekben minden további vagyon értékű jog – köztük a nem online sportfogadási jogok (a Szerencsejáték Zrt.-vel kötendő szerződés esetében elsősorban a TOTÓ, Góltotó és Tippmix) – engedélyezése a sportolót illeti meg, azonban ha a sportoló a sportszervezettel tagsági vagy szerződéses jogviszonyba kerül, a vagyoni értékű jogai a Sporttörvény erejénél fogva automatikusan a sportszervezetet illetik meg (Sporttörvény 36. § (4) bekezdés). A sportszövetség – esetünkben az MLSZ – jogosult arra, hogy az általa kiírt és szervezett versenyrendszerre nézve szabályzatban rendelkezzen arról, hogy a sportszervezetek, mint tagjai egyes vagyoni értékű jogait – pl. a nem online sportfogadási jogokat – hasznosításra meghatározott időre magához vonja. Ebben az esetben a felhasználóval – itt a tervek szerint a Szerencsejáték Zrt.-vel – az értékesítésre irányuló szerződést az MLSZ köti meg. Ekkor az MLSZ köteles az egyes sportszervezetek részére a Szerencsejáték Zrt.-től befolyt ellenérték továbbítására meghatározott szempontok (pl. eredmények, nézettség) alapján egy, az MLSZ költségeit fedező átalánydíj  levonása után (lásd a Sporttörvény 37. § (1)-(3) bekezdéseit).

Az MLSZ elnökségi határozta a “labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogokról” beszél, azonban az MLSZ sportfogadási jogokkal kapcsolatban elfogadott szabályzata csak a sportszervezetektől elvont sportfogadási jogokról rendelkezik, az MLSZ-t, mint jogtulajdonost megillető online sportfogadási jogokról kimondottan nem (bár megemlíti, hogy a Sporttörvény 36. § “(5) bekezdésben szabályozott jogok a szakszövetséget, jelen esetben az MLSZ-t illetik”). Így a szabályzat – különösen figyelembe véve a Sporttörvény fentebb bemutatott rendelkezéseit – kissé elnagyoltan és nem világosan rendezi az online fogadási jogok helyzetét. A kérdés tehát az, hogy vajon az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. közötti szerződés az online sportfogadási jogok hasznosítására is kiterjed-e? A válasz valószínűleg igen, hiszen egyrészt az elnökségi határozat a “labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogok”-ról mint egészről beszél, másrészt a külföldi – elsősorban a francia és lengyel példa alapján – a fogadási jogok közül az online jogok bírnak a legnagyobb értékkel. Ezért ha a Szerencsejáték Zrt.-vel megkötendő szerződés az online sportfogadási jogokat is érinteni fogja – mivel tehát a Sporttörvény 37. § (1)-(3) bekezdéseinek előírásai csak a sportszervezetektől elvont, nem online sportfogadási jogokra vonatkoznak – az MLSZ-nek

  • külön szabályzatot szükséges alkotnia az online sportfogadási jogok hasznosításáról és az ebből származó bevétel felhasználásáról és elosztásáról; vagy
  • a már elfogadott szabályzatban kifejezetten utalnia kellene arra, hogy a szabályzat az online sportfogadási jogokat is érinti és azok hasznosítására a nem online sportfogadási jogok értékesítését szabályzó előírások vonatkoznak.

A fentiek alapján elfogadott vagy kiegészített szabályzat valamennyi érintett – elsősorban a sportszervezetek és a sportolók – számára teljesebb transzparenciát, valamint jogi szempontból is tisztább megközelítést jelentene.

Egyébként jelenleg – ahogy erről több korábbi bejegyzésemben is írtam itt és itt – a Szerencsejáték Zrt. által üzemeltetett online portálon (TippmixPro) rendszeresen szerepelnek magyar bajnoki mérkőzések is.  A Sporttörvény fent írt 36. § (5) bekezdése alapján elviekben minden, az MLSZ mérkőzésére, versenyére irányuló online sportfogadás kizárólag az MLSZ hozzájárulása alapján kínálható és ezért az engedélyezésért az MLSZ ellentételezést is követelhet a mérkőzéseket fogadási ajánlatában szerepeltető Szerencsejáték Zrt.-től. A megkötendő szerződés – amennyiben kiterjed az online jogokra is – tulajdonképpen a jelenlegi helyzetet tisztázza.

A Sporttörvény rendelkezései a játékadóról

A Sporttörvény jelenleg is hatályos előírásai (56. § (2) bekezdése) szerint (“a sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százalékát, a távszerencsejáték játékadóját, valamint a sportfogadás (TOTÓ) játékadóját a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerint a sport – a bukmékeri rendszerű fogadások, a sportfogadás (TOTÓ) és a távszerencsejáték játékadója tekintetében a Magyar Labdarúgó Szövetség útján a labdarúgás – támogatására kell felhasználni“) az MLSZ a Szerencsejáték Zrt. által kínált szerencsejátékok adójából már jogszabályi alapon is részesedik. Ezért a játékadó formájában jelenleg is kapott összegeket egészíti majd ki a Szerencsejáték Zrt.-vel megkötendő, fent részletezett kereskedelmi alapú megállapodás is.

Szerződéstechnikai szempontból érdekes lesz, hogy az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. milyen módon veszi ezt figyelembe a megállapodás megkötésekor, különösen a szolgáltatás ellenszolgáltatás értéknek és a vonatkozó rendelkezések meghatározásakor (például, hogy az MLSZ részére juttatott játékadó összege befolyással van-e a kereskedelmi szerződés alapján a Szerencsejáték Zrt. által fizetett jogdíjra).

Egyébként a szerződés szerinti kereskedelmi alapú bevétel fő előnye a közvetett, törvényben előírt játékadó formájában biztosított támogatással szemben az, hogy a szerződés alapján befolyt bevételt az elsősorban érintett, vállalkozásoknak minősülő hivatásos labdarúgó klubok saját bevételükként bármilyen módon felhasználhatják, míg a játékadóból nyújtott közvetett támogatás különösen a Sporttörvény 57. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt tényállások (pl. csődeljárás) esetén az érintett sportszövetség vagy sportszervezet részére nem nyújtható, illetve az EU-s állami támogatásra vonatkozó szabályok figyelembe vételével adott esetben tiltott állami támogatásnak is minősülhet.

Az szerződés további lehetséges előnyei az MLSZ számára

Ha az MLSZ-nek van ilyen irányú szándéka, a Szerencsejáték Zrt.-vel kötendő szerződés további előnyökkel is járhat az MLSZ számára. Egyrészt a szerződés elősegítheti a fogadási csalások megelőzését és leküzdését és ezáltal hozzájárulhat a magyar labdarúgás integritásának és eladhatóságának további megőrzéséhez. Így a szerződés adott esetben lehetővé teheti a tárgyát képező labdarúgó mérkőzésekre érkező fogadási ajánlatok könnyebb és átláthatóbb ellenőrzését, az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. közötti kommunikáció megkönnyítését és a gyanús fogadások megelőzését vagy felderítését. Másrészt az MLSZ mérkőzéseinek, versenyeinek megfelelő minőségű – pl. az MLSZ TV-n keresztül történő – online közvetítésével összekapcsolt valós idejű fogadási lehetőségek együttes kínálata a TippmixPro oldalon további bevételi lehetőségeket jelenthetne a hazai labdarúgás számára.

Összefoglalás

Az MLSZ a magyar sportszövetségek közül üdvözítő módon elsőként döntött úgy, hogy kereskedelmi szerződés keretében hasznosítja a sportfogadási jogokat. Jogi szempontból javasolt az online sportfogadási jog hasznosításának egyértelmű rendezése az MLSZ szabályzatában. A szerződés megkötése során fontos szempont, hogy az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. miként veszi figyelembe azt, hogy az MLSZ a játékadó formájában már részesül a sportfogadási bevételekből. Emellett a megállapodás az MLSZ számára további bevételi lehetőségeket is rejthet magában, valamint hozzájárulhat a fogadási csalások megelőzéséhez is.
____________________________________________________________________________

Please see the summary of the above Hungarian text in English below:

Sándor Csányi, the president of the Hungarian Football Association (MLSZ), told at a press conference yesterday that the MLSZ is going to enter into an agreement with Szerencsejáték Zrt., the stated-owned gambling operator, on the exploitation of sports betting rights.

(i) In order to do so the MLSZ adopted regulations on the exploitation of the betting rights to football. It is unclear however whether the regulations also cover the exploitation of online betting rights. If yes, the amendment of the adopted regulations is recommended in order to achieve clarity and transparency.

(ii) In form of the gaming tax, MLSZ already receives revenue from betting rights on a regular basis. Therefore, it will be interesting to see if the commercial agreement with Szerencsejáték Zrt. sets out some provisions on how the revenue from gaming tax may affect the consideration to be paid by Szerencsejáték Zrt. It is clear however that the statutory requirements on the provision of gaming tax do not apply to the commercial revenue received under the agreement with Szerencsejáték Zrt. Also, the income generated through the commercial agreement could exclusively be spent for professional football whereas the statutory contributions might constitute state aid.

(iii) The agreement with Szerencsejáték Zrt. could contribute to prevent match fixing and generate additional revenue for MLSZ, if the online media rights were to be combined with real time betting opportunities on the website of Szerencsejáték Zrt.

Amatőr sportszerződések felmondása / Termination of amateur athlete contracts

[Please scroll down for the English version]

A gyakorlatban többször tapasztaltam, hogy az amatőr sportszerződések időtartamát és felmondását bizonytalanság övezi, és az érintett felek – az amatőr sportoló és a sportszervezet – nincsenek tisztában azzal, hogy adott esetben felmondhatják-e sportszerződésüket és ha igen akkor ezt hogyan tehetik meg. A bizonytalanságok tisztázása végett e bejegyzésben az amatőr sportszerződések időtartamára vonatkozó rendelkezéseket, azok felmondásának lehetőségeit járom körül a sportolók és a sportszervezetek szemszögéből is.

1. Az amatőr sportszerződések időtartama a korábbi és jelenlegi szabályozásban

Immáron több mint három éve, 2012. január 1-jén lépett hatályba a Sporttörvény amatőr sportszerződések időtartamára vonatkozó új szabályozása: a jelenleg hatályos előírások szerint amatőr sportszerződés csak határozott időre, de legfeljebb egy évre, vagy a sportszövetség vonatkozó szabályzatában meghatározottak szerint egy versenyrendszer (bajnokság) időtartamára köthető. A hatályos szabályozás jelentős mértékű csökkenést eredményezett a korábbiakhoz képest, hiszen 2012 előtt az amatőr sportszerződéseket akár öt évre is lehetett kötni.

A Sporttörvény 2012 előtti és jelenleg is hatályos szabályozása alapján az amatőr sportoló sportszerződése fennállásának időtartama alatt csak a sportszervezete előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolhat át másik sportszervezethez. E hozzájárulás megadását – ha a sportszövetség szabályzata ezt lehetővé teszi – a sportszervezet költségtérítés fizetéséhez kötheti. Ha a költségtérítés maximális mértékét a sportszövetség szabályzatban nem határozza meg, a költségtérítés mértékére az érintett sportszervezetek egymás közötti megállapodása az irányadó. A gyakorlatban tehát egy amatőr sportoló tervezett átigazolásakor egy sportszervezet akár olyan összeget is követelhet a másik sportszervezettől, amelyet az – vagy helyette a sportoló – képtelen megfizetni. Ennek következményeként az érintett sportoló nem igazolhat át a kívánsága szerinti – a fejelődése szempontjából akár szakmailag jobb feltételeket kínáló – másik sportszervezetbe. Ezzel szemben az a sportoló, akinek a sportszerződésének időtartama már lejárt, illetve a sportszerződése jogszerűen megszűnt – mert például azt jogszerűen mondta fel -, “szabadon” átigazolhat, játékjogáért a korábbi sportszervezet költségtérítés nem követelhet.

Fentiek alapján látható, hogy a 2012-es jogszabályváltozás és az amatőr sportszerződések egy éves maximum időtartama meghatározásának célja elsősorban a fiatal és tehetséges sportolók érdekeinek védelme volt. Korábban a sportszervezetek több sportágban is éltek a törvényi maximummal és öt évre szóló amatőr sportszerződéseket írtak alá a sportolókkal ezáltal próbálva “magukhoz kötni” a legtehetségesebb sportolókat.

2. Az amatőr sportszerződések felmondásának lehetőségei

Bár az amatőr sportszerződések maximum egy éves időtartama jelentősen kedvezőbb a sportolókra nézve, még e rövidebb időszak alatt is előfordulhat olyan helyzet, hogy a sportoló sportszerződését megszüntetné és/vagy egy másik sportszervezetnél folytatná pályafutását. Szintén előfordulhat az is, hogy a sportolónak tulajdonítható okokból a sportszervezet is az egyéves időtartam lejárta előtt megszüntetné a szerződést.

Mivel a Sporttörvény az amatőr sportszerződés felmondását nem szabályozza, arra a Polgári Törvénykönyv (“Ptk.”) megbízási szerződés felmondására vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az alábbiak szerint.

2.1 Felmondás szerződéses előírások hiányában

Ha a sportszervezet és a sportoló az amatőr sportszerződésben nem állapodnak meg a felmondásról, főszabály szerint a szerződést – bizonyos következményekkel – bármelyik fél bármikor, indokolás nélkül, azonnali hatállyal felmondhatja.

  • A sportoló felmondása: Ha a szerződést a sportoló alkalmatlan időben mondta fel, köteles megtéríteni a sportszervezetnek a felmondással okozott kárt. Ha azonban a felmondásra a sportszervezet szerződésszegése miatt került sor, a sportoló nem köteles kártérítést fizetni. “Alkalmatlan időnek” minősülhet, ha a sportoló közvetlenül egy fontos verseny, mérkőzés előtt, vagy egy drágább orvosi kezelés igénybevételét követően mondja fel a szerződését. Ilyen esetben a sportszervezet oldalán kárként jelentkezhet az az előny, amelyet a sportszervezet a sportoló felmondásának hiányában érhetett volna el (például pénzdíjas versenyen helyezés elmaradása, vagy versenypontok elvesztése). A gyakorlatban azonban rendkívül nehéz annak bizonyítása, hogy a sportszervezet a felmondás következtében valóban kárt szenvedett el. A sportszervezet szerződésszegésének megítélése az esetek többségében már jobban konkretizálható lehet (például a szerződésben foglalt szakmai feltételek meglétének hiánya). Valószínűleg a sportoló akkor is hivatkozhat szerződésszegésre, ha – különösen csapatsportok esetén – a mérkőzéseken nem önhibájából rendszerint nem lép pályára, és ezáltal a sportszervezet nem biztosítja részére a Sporttörvényben kötelezettségként megjelenő versenyzési lehetőséget. Szerződéses rendelkezések hiányában külön jogkérdés lehet, ha a sportoló – élve a Ptk. által általánosságban biztosított felmondási jogával – nem a sportszervezet szerződésszegése miatt mondja fel az amatőr sportszerződést, a sportszervezet igényelhet-e költségtérítést a sportoló következő sportszervezetétől, hiszen az amatőr sportszerződés a felek között megszűnt. Ez a kérdés leginkább eseti megítélést igényel, különösen mivel a sportoló akár visszaélésszerűen is élhet e jogával, melynek ilyen módon való gyakorlása alkalmatlan időben való felmondásnak minősülhet.
  • A sportszervezet felmondása: A sportszervezet felmondása esetén a sportszervezet köteles megtéríteni a sportolónak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a sportoló szerződésszegése miatt került sor. A sportoló oldalán kárt jelenthet az abból adódó hátrány, hogy a sportszervezet által biztosított szakmai feltételek hiányában szakmai fejlődése elmarad vagy nem megfelelő. Nehézségét jelenthet azonban ezekben az esetekben is a kár számszerűsítése és az okozati összefüggés bizonyítása. A sportoló szerződésszegése fennállhat, ha nem teljesíti a szakmai utasításokat, az edzéseken önhibájából nem jelenik meg, vagy magatartásával a társait közvetlen veszélynek teszi ki vagy akár szándékosan sérülést okoz.

Fentiek alapján felmondás esetén mind a sportolót, mind a sportszervezetet csak abban az esetben terheli kártérítési felelősség, ha a másik fél a szerződést nem szegte meg. Ebből következően nem áll fenn a felmondó fél kártalanítási kötelezettsége, ha a felmondásra a sportszerződés megszegése miatt került sor. Ilyenkor a sportszerződés jogszerűen szűnt meg, és a sportoló következő igazolásakor a korábbi sportszervezet – jogviszony hiányában – költségtérítés nem követelhet.

2.2 A felmondás szabályozása a szerződésben

Tekintettel a fent említett, a felmondáshoz és különösen a szerződésszegés megítéléshez kapcsolódó bizonytalanságokra,  ajánlott a felmondásra vonatkozó rendelkezések meghatározása az amatőr sportszerződésben. Főszabály, hogy a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis, tehát nem vehető fel olyan rendelkezés a sportszerződésbe, mely szerint az amatőr sportszerződést annak időtartama alatt valamelyik fél nem mondhatja fel. Mivel azonban az egy évre vagy a bajnoki versenyrendszer időtartamára kötött szerződés tartós megbízási jogviszonynak minősül, a sportoló és a sportszervezet a szerződésben megállapodhatnak a felmondás jogának korlátozásában. Így meghatározhatják a szerződésszegést jelentő esetköröket (például a sportszervezet nem biztosítja a szerződésben vállalt szakmai körülményeket, nem téríti meg a sportoló versenyzéssel összefüggő indokolt költségeit vagy a sportoló meghatározott számú edzésen, az edzőtáborban, sportorvosi vizsgálaton önhibájából nem vesz részt, doppingvétséget követ el) vagy egyéb olyan eseteket (például a sportoló – nem önhibájából – meghatározott számú mérkőzésen nem lép pályára, hosszútávra kiható sérülés, bizonyos szakmai feltételeknek megfelelő ajánlat a sportoló részére, a nevelési költségtérítés olyan ésszerű összegének meghatározása, amelynek megfizetésével a másik sportszervezet a sportolót átigazolhatja), melyek fennállása esetén azonnali hatályú felmondási jogot biztosítanak a másik fél részére és kikötik, hogy a szerződés csak ezen esetek bekövetkeztekor mondható fel. A sportoló részére nem szerződésszegés vonatkozásában biztosított felmondási jog esetén a felek megállapodhatnak abban is, hogy a sportoló bizonyos ésszerű összeget fizeti a sportszervezet részére, így kompenzálva azt, hogy a sportszervezet eleshet az új sportszervezet által adott esetben fizetendő nevelési költségtérítés összegétől.

Ha az adott sportszövetség szabályzatai tartalmaznak az amatőr sportszerződések megszűnésével kapcsolatos rendelkezéseket, ezen előírásokat is érdemes figyelembe venni a vonatkozó klauzulák meghatározásakor, valamint a felmondási jog bármelyik fél általi gyakorlásakor (ez utóbbi akkor is irányadó, ha a felek a szerződésben a felmondási okokról részletesen nem rendelkeztek).

3. A felmondás formai kellékei

A felmondásra okot adó körülmények felsorolása mellett javasolt a felmondás formájának meghatározása is az amatőr sportszerződésben. Mivel az amatőr sportszerződést írásba kell foglalni, annak felmondása is írásban történhet. Az írásbeli felmondásban meg kell határozni a felmondásra okot adó körülményeket és azt a sportolónak saját kezűleg, illetve ha a sportoló a felmondás közlésekor 18. életévét még nem töltötte be, törvényes képviselőjének is alá kell írnia.

4. Összefoglalás

Az amatőr sportszerződések bizonyos esetekben a határozott egy éves időtartam lejárta előtt is felmondhatók. A felmondáshoz kapcsolódó bizonytalanságok elkerülése végett a sportszerződésben javasolt megfelelően megszövegezni a felmondásra okot adó körülményeket. A felmondást a megfelelő formai követelmények betartásával kell közölni a másik féllel.

_______________________________________________________________________________

In practice, termination of amateur athlete contracts may often seem to be difficult both for athletes and clubs. Therefore, in order to avoid any doubts, it is worth describing in a post how such termination is regulated under the Hungarian Sports Act and how these provisions should be implemented into the contracts of amateur athletes. The above Hungarian version of this post shows some useful tips so that both clubs and athletes feel more comfortable when they need to decide about terminating an amateur contract. If you have any further questions concerning this post, please do not hesitate to get in touch: peter.rippel.szabo@gmail.com.

Jelentős átalakulás előtt a labdarúgás játékos-ügynöki piaca / FIFA’s regulations on intermediaries may change the market of player agents

(Please scroll down for the English version)

A FIFA elfogadta a közvetítőkre vonatkozó új, 2015. április 1-jén hatályba lépő szabályzatát (‘FIFA Regulations on Working with Intermediaries’). Célja a labdarúgók átigazolásában résztvevő közvetítők, ügynökök teljes ellenőrzése és a jutalékok összegének csökkentése.

A több éves előkészítő munkát követően a FIFA júniusi kongresszusán megszavazott szabályzat elfogadásának több oka van. Egyrészt a FIFA szerint jelenleg csak az átigazolások 25-30 %-át kötik meg engedéllyel rendelkező játékos-ügynökök közreműködésével. Jogsértés esetén azonban az engedély nélküli ügynökök tevékenysége felett a FIFA – megfelelő jogi kapcsolat hiányában – nem képes ellenőrzést gyakorolni és szankciókat alkalmazni. Másrészt a FIFA szerint nemzetközi átigazolások esetében a játékos-ügynökök részére a klubok által fizetett jutalékok átlaga a tranzakció értékének 28 %-át teszi ki. Ez a szám a FIFA szerint jóval meghaladja a játékos-ügynökök által nyújtott szolgáltatások értékét. A FIFA elsősorban e körülményekre kíván hatást gyakorolni a szabályozási környezet radikális megváltoztatásával: a hangsúly a játékos-ügynöki tevékenységhez való hozzáférés szabályozásától magának a tevékenységnek a szabályozása felé tolódik el.

A legfőbb változások a következők:

  • A szabályzat hatályba lépésével a jelenleg érvényes licencek hatályukat vesztik, azaz a közvetítőknek sem a nemzeti szövetség által kiadott licenccel, sem felelősségbiztosítással vagy bankgaranciával nem kell rendelkezniük.
  • A szabályzat hatálya nem csak természetes személy játékos-ügynökökre, hanem minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, akik labdarúgókat vagy klubokat képviselnek játékos- vagy átigazolási szerződések megkötése során, vagy ehhez kapcsolódóan bármilyen szolgáltatást nyújtanak. A FIFA célja ezzel az, hogy valamennyi közvetítő tevékenysége a FIFA és a nemzeti labdarúgó szövetségek joghatósága alá tartozzon.
  • A nemzeti szövetségeknek regisztrációs rendszert kell felállítaniuk, melyben a közvetítőket minden egyes átigazoláskor regisztrálni kell. A bejelentés a közvetítők szolgáltatását igénybe vevő labdarúgót és/vagy klubot terheli. Ehhez a közvetítőnek alá kell írna egy “Közvetítői Nyilatkozatot”, melyben többek között kötelezőként fogadja el a FIFA és tagszövetségeinek szabályzatait. A regisztráció a Közvetítői Nyilatkozat és az írásbeli képviseleti szerződés leadásával történik. Ha ez nem történik meg, az illetékes szövetség az érintetteket szankcióval sújthatja.
  • Az írásbeli képviseleti szerződés kötelező tartalma bővül: a jogviszony formájának nevesítése mellett ki kell terjednie a közvetítő által végzett szolgáltatások leírására és a felmondás lehetőségeire is. A jövőben kötelező szerződésminta nem lesz, és a szerződés időtartama a két évet is meghaladhatja.
  • A szabályzat – javaslat szintjén – előírja, hogy a közvetítő részére az egy átigazolással kapcsolatban fizetendő díjazás a játékos bruttó fizetésének vagy az átigazolási díj összegének 3 %-át nem haladhatja meg. Fiatalkorú átigazolása esetén díjazás nem fizethető.
  • A nemzeti szövetségek évente közzéteszik a regisztrált közvetítők nevét, az általuk közvetített tranzakciókat és az ezekért kapott díjazásokat, valamint az esetlegesen alkalmazott szankciókat.

A fenti minimumkövetelmények mellett a nemzeti szövetségek elfogadhatnak további előírásokat is.

Jogi szempontból elsősorban a 3 %-os “javasolt” díjmaximum vet fel kérdéseket. A FIFA ezen előírásának kötelező alkalmazása bizonyosan versenyjogi – részben a Piau esethez hasonló alapokon a FIFA erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos – kérdéseket vet fel. Egyébként úgy is lehet érvelni, hogy a licencrendszer eltörlésével a FIFA a verseny élénkítése céljából egy zárt piacot nyit meg új belépők részére. Mindazonáltal – bár a labdarúgók és a klubok alapos gondossággal kötelesek eljárni a közvetítők kiválasztása során, melynek eleget tesznek azzal, ha a közvetítővel aláíratják a Közvetítői Nyilatkozatot – számos képzettséggel nem rendelkező közvetítő jelenhet meg a piacon, különösen annak tükrében, hogy az érintettek – elsősorban a játékosok – nem minden esetben tudják felmérni egy közvetítő valós képességeit és tapasztalatát. Az ügyben egyébként az angol játékos-ügynöki szövetség (AFA) augusztus végén az Európai Bizottsághoz fordult, fejlemények a következő hónapokban várhatók.

A Magyar Labdarúgó Szövetség és a hazai piacon jelenleg tevékenykedő játékos-ügynökök szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy az MLSZ – élve a FIFA szabályzat kiegészítésének lehetőségével – a megkövetelt minimum előírásokon kívül támaszt-e további követelményeket, azaz például a regisztrációhoz kötelező lesz-e valamilyen felelősségbiztosítás vagy vizsga letétele. Egyébként látható az is, hogy az eddigi nemzetközi szinten azonos jogosultságot biztosító játékos-ügynöki licenccel ellentétben az egyes nemzeti szövetségek esetleges eltérő követelményrendszere odáig is vezethet, hogy a közvetítőknek más feltételeknek kell megfelelni eltérő országokban bonyolított átigazolások esetében.

A klubok és játékosok számára jelentős adminisztratív teherrel jár, hogy minden esetben alá kell íratniuk és le kell adniuk a Közvetítői Nyilatkozatot, a képviseleti szerződést és a közvetítőknek teljesített kifizetések adatait a szövetségekhez.

Összességében az elérni kívánt célok üdvözítőek, azonban a gyakorlati átültetéssel összefüggésben egyelőre sok a kérdőjel. A változásokkal jelentős munka vár a jogi tanácsadókra is, hiszen az új előírások tükrében a jelenlegi képviseleti szerződések, belső szabályzatok átalakításra szorulnak.

(Jelen bejegyzés Éber Sándor által szerkesztett változatban a Világgazdaság Sportbiznisz rovatában jelent meg 2014. október 2-án, valamint elérhető online a VG honlapján.)

DSC00513

_______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post examines the FIFA Regulations on Working with Intermediaries (‘Regulations’). It provides an overview on

(i) the background of the adoption of the Regulations (excessive agency fees and lack of control over the activity of unlicensed agents);

(ii) the main changes in regulating the activity of intermediaries (e.g. scope of the Regulations, no requirement for license, Intermediary Declaration and registration of every transaction, content of intermediary services agreements);

(iii) the competition law issues which might arise because of the recommended three per cent remuneration per transaction due to intermediaries;

(iv) the potential downside effects of the Regulations which may result from the different national regulations adopted by national associations in addition to the minimum standards of the Regulations (i.e., it may be that intermediaries will have to comply with different requirements in different jurisdictions).

The edited version of the Hungarian post was published in the leading daily economic newspaper ‘Világgazdaság’ on 2 October 2014.

Bribery case closed. But what’s next for Formula One?

Early last month, Bernie Ecclestone, the Formula One (F1) Chief Executive, bought his way out of a lawsuit initiated against him regarding an alleged bribe to influence the sale of a stake in F1. Nevertheless, it may soon happen that Mr Ecclestone, aged 83, will not be able to do what in his own opinion he does best – run F1. His successor or, if he stays on himself, must properly address a number of issues F1 is currently facing. This article, as a follow-up to my previous post, provides an overview of the current challenges the highly popular race series must confront.

In April, the F1 supremo went on trial before a Munich district court in Germany over allegations that he bribed Gerhard Gribkowsky, a former German banker, as part of the sale of a major stake in the F1 business to CVC Capital Partners (CVC) in 2005. Mr Ecclestone’s lawyers settled with the prosecutors under paragraph 153a of the German Criminal Procedure Code and Mr Ecclestone agreed to pay 100m (approx. £60m) to end his trial. Nonetheless, according to media reports, Donald Mackenzie, co-founder and co-chairman of CVC, is considering removing Mr Ecclestone from his position. This is not only to do with the bribery cases[1] adversely affecting Mr Ecclestone’s public perception as an honest and reliable businessman, but with the commercial challenges F1 is struggling to address. So, irrespective of whether Mr Ecclestone leaves or remains in his position, F1 must fix some problems. This will also require the decision makers to take into account some important legal aspects.

Although F1, in addition to the Olympics and football, is the most-watched sport worldwide, it generates considerably less revenue from the exploitation of its television rights compared to the aforementioned sports. For example, F1’s UK television rights fees are less than one tenth of those of the English Premier League.[2] Additionally, international audience viewing figures have dropped by a staggering 30% over the last five years. This drop is coupled with declining figures in race day attendances, which are the result of higher ticket prices. High ticket prices are the consequence of extremely high race fees that local F1 promoters must pay to host the event.[3] Mr Ecclestone is also reluctant to reach broader audiences via new media. The development and sales of online and mobile rights, as well as marketing the sport in the modern world of social media, is definitely an area which F1 should look into in greater detail. Recently, Luca di Montezemolo, the president of Ferrari, expressed his worries to Mr Ecclestone and Mr Mackenzie that F1 was neglecting fans particularly in attracting younger audiences and failing to maintain the interest of sponsors.[4] Despite the trends, the most agonising fact from CVC’s perspective is that, with the new Concorde Agreement[5] in place boosting the F1 teams’ share from 59.6% to 63%, CVC’s profits fell by $137m (£82m) in 2013. At the same time, the teams’ prize money increased 6.1% in 2013 to a record $798m, making it the single biggest cost for CVC.[6] There is no doubt that these concerns need to be addressed as soon as possible. The below solutions, which consider some legal aspects, could help F1 move forward in the right direction.

First, the broadcasting rights to F1 should be sold in packages on a platform neutral basis, i.e. media companies have to exploit the rights across all media platforms including television, Internet and mobile on a linear and on-demand basis. Obviously, due to the broadcasting agreements in place, such changes would not happen overnight. However, F1 should slowly move forward and negotiate more complex deals with media companies to make them interested in online and mobile broadcasting to avoid that such rights remain unused.[7] The platform neutral approach would ensure maximum exposure while also providing the broadcasters with programming flexibility. Adapting to the ever developing online world, F1 and the broadcasters could implement different pricing, lock step or revenue sharing mechanisms for on-demand content, live streaming, highlights etc. Geo-blocking would surely help to optimise the revenue of online streaming appropriately. Even if the initial income to be realized from online exploitation would not reach the significance of the money generated from television rights, the wider exposure of the sport, especially among younger fans addicted to the online world, should help drive sponsorship money upwards.[8]

Second, lock steps mechanisms could also be implemented in Grand Prix contracts to increase attendance at circuits. For example, the race fee to be paid by the local promoter would be lowered to a certain amount, if a given number of tickets are sold for the race. The reduced revenue from the Grand Prix contract could be offset by demanding higher fees from sponsors due to higher race day attendance and the resulting greater exposure of the sport.

Third, licensing F1 brands and content to videogame firms may also lead to a wider exposure and generate further revenues. The longstanding cooperation of Electronic Arts and FIFA could serve as an example to follow. Under the terms of such licensing agreement, the potential videogame provider could maintain exclusive rights to release F1-branded action and management videogames, and the parties could cooperate in further areas, e.g. organisation of online race contests for users.

Finally, it is worth mentioning that when negotiating the above commercial agreements, the parties should comply with the requirements of European case law concerning F1.[9] If the current Concorde Agreement was to be renegotiated, the parties would have to especially omit provisions which prevent F1 teams from participating in any other race, competition, exhibition or championship for open wheeler single seat cars. The Grand Prix contracts may not prohibit the organisation of open wheeled cars other than F1 races on the circuit. Concerning media rights, media companies may not be restricted to broadcast open wheeler races other than F1, the duration of broadcasting agreements should not exceed three or five years and the rights should be sold on a non-discriminatory basis.[10]

Despite his truly admirable brilliance and astuteness in building F1, Mr Ecclestone should never lose sight of the fact that at the end of the day CVC is here to make as much money as possible. The bribery cases, decreasing revenues and his advanced age may lead to his removal. Unless, as he did in 2005, Mr Ecclestone procures third parties of his choice to buy CVC’s stake in F1 to prevent his dismissal.[11] Regardless of which scenarios happen, lawyers can look forward to the exciting challenge of adapting F1 commercial contracts to the needs of a renewed business model.

(The article is due to be published in the September edition of World Sports Law Report.)

_______________________________________________________________________________

[1] Mr Ecclestone won a related damages case brought by Constantin Medien in the UK earlier this year. In addition, according to media report, there are also criminal actions against Mr Ecclestone pending in Switzerland and the US.

[2] ‘The rising cost of Formula 1’s UK television rights’, The F1 Broadcasting Blog, 26 June 2014.

[3] Although local promoters mostly struggle to break even, demand from governments comfortably exceeds the number of racing slots available. ‘Flagged down’, The Economist online, 28 June 2012.

[4] ‘Bernie Ecclestone pays his way out of court but F1 position remains in doubt’, Giles Richards, The Guardian online, 5 August 2014.

[5] The Concorde Agreement is a contract between the FIA, the F1 teams and the Formula One Association setting out the basis on which the teams participate in the F1 and share in its commercial success. The current seventh Concorde Agreement is valid for the period 2013-2020.

[6] ‘Formula One profits stuck in the slow lane’, Christian Sylt, The Telegraph online, 21 April 2014.

[7] According to some of Mr Ecclestone’s statements, it seems that F1 gives rights to media companies to broadcast the races by whatever method they wish in their country, but they are not contractually obliged to actually broadcast on all platforms. For example, see the interview with Mr. Ecclestone on JAonF1, 9 June 2011.

[8] For the successful exploitation of the currently unexploited rights there are good examples aplenty, e.g. the German Bundesliga, the English Premier League and the Olympics.

[9] Case COMP/35.613) and case COMP/36.638.

[10] For more details see: Dr Péter Rippel-Szabó: Governance: Legal issues on the sale and running of Formula One, World Sports Law Report Volume 12, Issue 7, July 2014.

[11] According to media reports, media mogul John Malone, fashion tycoon Lawrence Stroll and Rupert Murdoch of News Corp, all expressed their interest in the race series.