Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon / Formal antitrust probe into sale of sports media rights on the horizon

[Please scroll down for the English verison]

Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Bár a hivatalos megerősítés még várat magára, médiahírek szerint a Bizottság hamarosan bejelentheti a formális eljárás megindítását.

A sportközvetítési jogok esetében hosszú ideje alkalmazott szerződéses struktúra lényege – ahogy azt már több írásomban bemutattam -, hogy a jogtulajdonosok (mint pl. az angol Premier League, a német Bundesliga) a közvetítési jogokat egy meghatározott területen (döntő többségében egy tagállamban), időtartamban, platformon vagy platformsemleges alapon a felhasználással kapcsolatban a jogot megszerző médiaszolgáltató(k) részére abszolút kizárólagosságot biztosítva adják át.

Összességében ez a modell ahhoz vezet, hogy egyrészt adott időszakban, térben és platformon csak az érintett médiaszolgáltató sugározhatja a szerződésben meghatározott sporteseményeket, másrészt a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül nem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést sem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Hatásában tehát az EU által megteremteni kívánt egységes piac az országhatárok mentén felosztásra kerül.

A Bizottság és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata már több alkalommal vizsgálta a kizárólagossági klauzulákat és a kapcsolódó értékesítési módszereket. Ilyen volt például az UEFA Bajnokok Ligája, Bundesliga és Premier League ügyek, amikor a Bizottság az említett versenyek közvetítési és marketingjogainak kollektív értékesítését mentesítette, a NewsCorp./Telepiù ügy, melyben a Bizottság a SkyItalia összefonódással kapcsolatban fogadott el kötelezettségvállalásokat, a Coditel-ítélet, amikor a Bíróság a filmes jogok kábeltelevíziós értékesítését vizsgálta, továbbá a Murphy döntés, melyben a Bíróság a Premier League közvetítési jogainak kizárólagosságáról adott iránymutatást. Összességében azonban a kizárólagossági klauzulák megítélése versenyjogi szempontból mindmáig inkább bizonytalan, egységes jogi álláspont eddig nem alakult ki. Médiainformációk szerint a Bizottság a vizsgálat megindításával egyszer és mindenkorra eldöntené, hogy az ilyen abszolút jellegű kizárólagossági klauzulák összhangban állnak-e az európai versenyjoggal vagy sem.

Az abszolút kizárólagossági klauzulákat a Bizottság nagy valószínűséggel tiltott versenykorlátozásnak minősíti, így a fő hangsúly az esetleges mentesítésen lehet. Ez utóbbi körben számos gazdasági, piaci, szociális és innovációs tényezőt szükséges figyelembe venni, így különösen a médiaszolgáltatók által megvásárolt tartalom kizárólagosság hiányában való refinanszírozhatóságát, a jogok értéke esetleges csökkenésének hatásait a piac különböző szereplőire, a sportbeli szolidaritási mechanizmus fenntarthatóságát, a labdarúgáson kívüli további sporttartalom eladhatóságát, az eltérő tagállami fogyasztói szokásokat, a különböző tagállamok polgárainak vásárlóerejét stb.

A Bizottság az elbírálás során a fentebb említett ügyekben tett megállapításokat minden bizonnyal figyelembe veszi. Így például hangsúlyt fektethet a szerződésekben megállapított időtartam vizsgálatára (pl. a Bizottság a NewsCorp./Telepiù ügyben a műholdas sportközvetítési jogokkal kapcsolatban két éves határozott időtartamot tartott elfogadhatónak), az elővásárlási vagy szerződéshosszabbítási jogokra, az ún. holdback klauzulákra (azaz hogy a szerződés szükségtelenül nem akadályozza-e egyéb jogok értékesítését vagy továbbértékesítését) vagy a terjesztési platformokhoz való hozzáférésre.

A vizsgálat közvetlen előzményét képező, 2011 őszén hozott  nagy port felkavaró Murphy-ítélet az esetleges eljárás során az említett ügyek közül a legkiemelkedőbb jelentőséggel bírhat (az ügyről rövid összefoglaló itt, részletes elemzés az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számának 26-31. old. megjelent tanulmányomban érhető el). A Bíróság ezen döntése alapján a sportközvetítési jogok műholdas televíziós közvetítésére vonatkozó felhasználási szerződésekben foglalt teljes területi kizárólagosság a szolgáltatásnyújtás alapszabadságába ütközik. Emellett a Bíróság – részben a Coditel-ügyhöz hasonlóan – kitért arra is, hogy versenyjogi szempontból nem a felhasználási szerződésekben rögzített kizárólagosság jogellenes, hanem a médiaszolgáltatók arra irányuló kötelezettsége, hogy ne értékesítsenek olyan dekódereket, amelyek a felhasználási szerződésben rögzített területen kívül lehetővé tennék a mérkőzések vételét, azaz a felhasználási szerződések megtiltják, hogy a külföldi dekódereket azon televíziónézők rendelkezésére bocsássák, akik a műsorokat azon tagállamon kívül szeretnék nézni, amelyre az engedélyt megadták. Továbbá a Bíróság azt is megállapította, hogy a labdarúgó mérkőzés nem, pusztán az arról készült felvétel feldolgozását követően keletkező közvetítés bizonyos elemei minősülnek szerzői műnek, illetve a Bíróság értelmezte a szerzői művek a nyilvánossághoz való közvetítés fogalmát is. A Murphy-ügytől eltérően azonban jelen esetben a Bizottság a vizsgálatot egyrészt valamennyi platformra kiterjesztheti (a Murphy-ügyben csak a műholdas sugárzásról volt szó), másrészt akár több sportág és a filmes jogok is a vizsgálat tárgyát képezhetik (a Bíróság Murphy esetében csak a labdarúgás közvetítési jogairól döntött), harmadrészt most minden bizonnyal a versenyjogi elemzés kerül előtérbe, míg a Murphy-döntésben inkább a szerzői jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága állt a középpontban.

Tekintetbe véve az eddig gyakorlatot, az ügyben jogerős döntés – amennyiben valóban hivatalos vizsgálat indul – várhatóan mindhárom EU-s fórumot megjárva a Bíróság előtt és csak hosszú évek múlva fog születni. Végül megemlítendő, hogy a hírek szerint a Bizottság a sportközvetítési jogok mellett egyúttal a prémium filmes jogok – sportközvetítési jogokhoz hasonló – értékesítési módszereit is vizsgálná.

Update: a bejegyzés kibővített változata a Napi Gazdaság 2013. december 9-ei számában “Sportközvetítési és filmes jogok: tiltott versenykorlátozást jelent a kizárólagosság?” címmel jelent meg.

DSC00270

_______________________________________________________________________________

It has been recently reported that the European Commission is going to launch a formal antitrust probe into sales of pay-TV rights to screen premium sports events and Hollywood blockbusters. The above Hungarian version of this post describes (i) the reasons behind the potential antitrust investigation; (ii) the current method of selling premium sports rights in Europe; and (iii) the connections of this investigation with previous cases such as UEFA Champions League, Premier League, Bundesliga, SkyItalia, Coditel and Murphy. Should you require more information related to this topic, I would be delighted to answer to your enquiry. Please kindly send an email topeter.rippel.szabo@gmail.com.

Advertisements

A hazai fizetési sapka – valami Amerika? / Hungarian regulations on salary cap

[Please scroll down for the English version]

Talán a sportban tevékenykedők részére is kevésbe ismert, hogy a Sporttörvény rendelkezést tartalmaz a sportolóknak fizetendő juttatások alsó és felső mértékének meghatározásáról is. Ezen előírás tehát a köznyelvben fizetési sapkaként ismert intézményről rendelkezik. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerül a fizetési sapka lényege, a Sporttörvény szabályozása és a kapcsolódó jogkérdések.

A fizetési sapka fogalma és lényege

A fizetési sapka eredetileg az észak-amerikai profi ligákban jelent meg, és ott jelenleg is alkalmazott módszer (pl. az MLS szabályozási rendszeréről lásd e bejegyzésemet). A fizetési sapka lénygében azt határozza meg, hogy egy csapat mennyi pénzt költhet a sportolói fizetésére. Alapfunkciójában a fizetési sapka olyan jogintézmény, amely a sportverseny kiegyensúlyozását és izgalmassá tételét szolgálja azáltal, hogy minden csapat részére könnyebbé teszi neves játékosok megszerzését és megtartását, azaz a tehetségek arányosabban oszlanak el az adott versenyrendszerben, mely ezáltal kiegyensúlyozottabbá és izgalmasabbá válik. A major ligákban a fizetési sapka szabályozásának több fajtája, kombinációja ismert, a Sporttörvény alább bemutatandó rendelkezése lényegében ötvözi magában a lehetséges verziókat.

A Sporttörvény szabályozása

A Sporttörvény szerint „a sportszövetség hivatásos, illetve vegyes (nyílt) versenyrendszerére vonatkozó szabályzatában meghatározhatja a hivatásos sportoló részére a sportszervezet részéről fizethető munkabér vagy megbízási díj és egyéb juttatások együttes alsó és felső határát, továbbá a részére fizethető igazolási, valamint átigazolási juttatások legalacsonyabb és legmagasabb mértékét, és a sportszervezet adott sportágban tevékenykedő összes hivatásos sportolója részére fizethető valamennyi juttatás alsó és felső határát.” Ez a szabály tehát három elemből áll össze, azaz a hazai sportszövetségek szabályzatukban rögzíthetik azt, hogy

  • a versenyrendszerükben résztvevő sportszervezetek egyes profi sportolóik részére sporttevékenységük ellentételezéseként milyen juttatásokat és milyen mértékben biztosíthatnak;
  • egy sportszervezet mekkora együttes összeget költhet valamennyi hivatásos versenyzőjének fizetésére; és
  • átigazolás esetében mekkora lehet a profi sportoló részére fizetendő “aláírási pénz” összege.

Gyakorlatilag előírható például az, hogy az érintett sportszervezet egy hónapban 20 millió forintot költhet összesen hivatásos sportolói fizetésére és az egyes sportolóknak fizetendő összeg fejenként nem haladhatja meg a 2 millió forintot, az aláírási pénz összege átigazoláskor pedig maximum 1 millió forint lehet. Egyébként tudomásom szerint nincs olyan sportszövetség, amely a Sporttörvény által kínált lehetőséggel ezidáig élt volna.

A hazai fizetési sapkával összefüggő kérdések

Fentiekből látható, hogy a hazai sportszövetségek – elsősorban egy szűk alsó és felső bérezési skála meghatározásával – jelentős mértékben csökkenthetik a sportszervezetek közötti versenyt, hiszen hasonló fizetések esetében nehezebb játékosokat elcsábítani vagy átigazolni és ezáltal egy nevesebb csapatot felépíteni és “eladni”. Kérdéses, hogy a gyakorlatban ez – elsősorban a sportszervezetek és sportolók érdekeit figyelembe véve a hazai piac tükrében – hátrányt jelenthet-e az érintett sportágban. Így egy esetleges fizetési sapka szabályzat a hazai Versenytörvény versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó előírásai alapján tesztelésre kerülhet. A Sporttörvény ugyanis csak azt mondja ki, hogy fizetési sapka szabályzat alkotható, azt azonban nem határozza meg, hogy annak pontosan mi legyen a tartalma, ill. hogy más jogszabályokkal – így különösen a Versenytörvénnyel – milyen módon kellene összhangban állnia.

Az ítélkezési gyakorlat és a jogtudomány mai állása szerint egyértelmű, hogy a sportszövetségek, sportszervezetek belső szabályalkotási mechanizmusaira az általános versenyjogi előírások is alkalmazandók. Mindazonáltal – ahogy az Európai Bizottság sportról szóló fehér könyvéhez csatolt kísérő dokumentum is megemlíti – az EU-s, ill. tulajdonképpen a nemzeti versenyjogi szabályok fizetési sapkára való alkalmazása – bár a külföldi jogirodalom már többször foglalkozott a kérdéssel – máig eldöntetlen. Észak-Amerikában a vonatkozó verseny- és munkajogi szabályok lehetővé teszik a fizetési sapka szabályzatok alkalmazását, bár kisebb-nagyobb támadások már érték ezeket a jogintézményeket is (lásd pl. bejegyzésemet az NFL vonatkozásában).

Tekintettel a Sporttörvény vonatkozó előírására, az szinte bizonyosnak vehető, hogy az ún. soft cap – mely szerint egy klub a bevétele meghatározott részét költhetné fizetésekre – a Versenytörvény értelmében már önmagában versenykorlátozó és egyedileg nem mentesíthető horizontális megállapodásnak minősülne. Ezzel szemben az ún. hard cap – mely szerint minden klub egy azonos, számszerűen megadott összeget adhatna ki sportolói fizetésekre – jogi sorsa meglehetősen izgalmas lenne. Ebben az esetben ugyanis már a szabályzat versenykorlátozó jellege is vitatható lehet, ill. a kimentésnek is jó esélyei lehetnek. Egyébként külön érdekességet nyújt az is, hogy a Sporttörvény szerint a fizetési sapka alsó határa is meghatározható, amely bizonyos vállalkozásokat már ab ovo kizárhat a sportversenyből és így a gazdasági versenyből is.

Fentiek tükrében kifejezetten érdekes lehet, hogy egy hazai sportszövetség vezet-e be fizetési sapkára vonatkozó szabályokat, hiszen így akár választ kaphatunk a magyar sportszervezetek, sportszövetségek státuszának, működésének, döntéseinek Versenytörvény alapján történő értékelésére is.

____________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this note provides a brief overview in relation to the salary cap regulations of the Hungarian Sports Act, their practical implementations and the possible legal issues surrounding the introduction of a salary cap system by one of the Hungarian sports federations. For more information please contact me via email: peter.rippel.szabo@gmail.com.