Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon / Formal antitrust probe into sale of sports media rights on the horizon

[Please scroll down for the English verison]

Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Bár a hivatalos megerősítés még várat magára, médiahírek szerint a Bizottság hamarosan bejelentheti a formális eljárás megindítását.

A sportközvetítési jogok esetében hosszú ideje alkalmazott szerződéses struktúra lényege – ahogy azt már több írásomban bemutattam -, hogy a jogtulajdonosok (mint pl. az angol Premier League, a német Bundesliga) a közvetítési jogokat egy meghatározott területen (döntő többségében egy tagállamban), időtartamban, platformon vagy platformsemleges alapon a felhasználással kapcsolatban a jogot megszerző médiaszolgáltató(k) részére abszolút kizárólagosságot biztosítva adják át.

Összességében ez a modell ahhoz vezet, hogy egyrészt adott időszakban, térben és platformon csak az érintett médiaszolgáltató sugározhatja a szerződésben meghatározott sporteseményeket, másrészt a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül nem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést sem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Hatásában tehát az EU által megteremteni kívánt egységes piac az országhatárok mentén felosztásra kerül.

A Bizottság és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata már több alkalommal vizsgálta a kizárólagossági klauzulákat és a kapcsolódó értékesítési módszereket. Ilyen volt például az UEFA Bajnokok Ligája, Bundesliga és Premier League ügyek, amikor a Bizottság az említett versenyek közvetítési és marketingjogainak kollektív értékesítését mentesítette, a NewsCorp./Telepiù ügy, melyben a Bizottság a SkyItalia összefonódással kapcsolatban fogadott el kötelezettségvállalásokat, a Coditel-ítélet, amikor a Bíróság a filmes jogok kábeltelevíziós értékesítését vizsgálta, továbbá a Murphy döntés, melyben a Bíróság a Premier League közvetítési jogainak kizárólagosságáról adott iránymutatást. Összességében azonban a kizárólagossági klauzulák megítélése versenyjogi szempontból mindmáig inkább bizonytalan, egységes jogi álláspont eddig nem alakult ki. Médiainformációk szerint a Bizottság a vizsgálat megindításával egyszer és mindenkorra eldöntené, hogy az ilyen abszolút jellegű kizárólagossági klauzulák összhangban állnak-e az európai versenyjoggal vagy sem.

Az abszolút kizárólagossági klauzulákat a Bizottság nagy valószínűséggel tiltott versenykorlátozásnak minősíti, így a fő hangsúly az esetleges mentesítésen lehet. Ez utóbbi körben számos gazdasági, piaci, szociális és innovációs tényezőt szükséges figyelembe venni, így különösen a médiaszolgáltatók által megvásárolt tartalom kizárólagosság hiányában való refinanszírozhatóságát, a jogok értéke esetleges csökkenésének hatásait a piac különböző szereplőire, a sportbeli szolidaritási mechanizmus fenntarthatóságát, a labdarúgáson kívüli további sporttartalom eladhatóságát, az eltérő tagállami fogyasztói szokásokat, a különböző tagállamok polgárainak vásárlóerejét stb.

A Bizottság az elbírálás során a fentebb említett ügyekben tett megállapításokat minden bizonnyal figyelembe veszi. Így például hangsúlyt fektethet a szerződésekben megállapított időtartam vizsgálatára (pl. a Bizottság a NewsCorp./Telepiù ügyben a műholdas sportközvetítési jogokkal kapcsolatban két éves határozott időtartamot tartott elfogadhatónak), az elővásárlási vagy szerződéshosszabbítási jogokra, az ún. holdback klauzulákra (azaz hogy a szerződés szükségtelenül nem akadályozza-e egyéb jogok értékesítését vagy továbbértékesítését) vagy a terjesztési platformokhoz való hozzáférésre.

A vizsgálat közvetlen előzményét képező, 2011 őszén hozott  nagy port felkavaró Murphy-ítélet az esetleges eljárás során az említett ügyek közül a legkiemelkedőbb jelentőséggel bírhat (az ügyről rövid összefoglaló itt, részletes elemzés az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számának 26-31. old. megjelent tanulmányomban érhető el). A Bíróság ezen döntése alapján a sportközvetítési jogok műholdas televíziós közvetítésére vonatkozó felhasználási szerződésekben foglalt teljes területi kizárólagosság a szolgáltatásnyújtás alapszabadságába ütközik. Emellett a Bíróság – részben a Coditel-ügyhöz hasonlóan – kitért arra is, hogy versenyjogi szempontból nem a felhasználási szerződésekben rögzített kizárólagosság jogellenes, hanem a médiaszolgáltatók arra irányuló kötelezettsége, hogy ne értékesítsenek olyan dekódereket, amelyek a felhasználási szerződésben rögzített területen kívül lehetővé tennék a mérkőzések vételét, azaz a felhasználási szerződések megtiltják, hogy a külföldi dekódereket azon televíziónézők rendelkezésére bocsássák, akik a műsorokat azon tagállamon kívül szeretnék nézni, amelyre az engedélyt megadták. Továbbá a Bíróság azt is megállapította, hogy a labdarúgó mérkőzés nem, pusztán az arról készült felvétel feldolgozását követően keletkező közvetítés bizonyos elemei minősülnek szerzői műnek, illetve a Bíróság értelmezte a szerzői művek a nyilvánossághoz való közvetítés fogalmát is. A Murphy-ügytől eltérően azonban jelen esetben a Bizottság a vizsgálatot egyrészt valamennyi platformra kiterjesztheti (a Murphy-ügyben csak a műholdas sugárzásról volt szó), másrészt akár több sportág és a filmes jogok is a vizsgálat tárgyát képezhetik (a Bíróság Murphy esetében csak a labdarúgás közvetítési jogairól döntött), harmadrészt most minden bizonnyal a versenyjogi elemzés kerül előtérbe, míg a Murphy-döntésben inkább a szerzői jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága állt a középpontban.

Tekintetbe véve az eddig gyakorlatot, az ügyben jogerős döntés – amennyiben valóban hivatalos vizsgálat indul – várhatóan mindhárom EU-s fórumot megjárva a Bíróság előtt és csak hosszú évek múlva fog születni. Végül megemlítendő, hogy a hírek szerint a Bizottság a sportközvetítési jogok mellett egyúttal a prémium filmes jogok – sportközvetítési jogokhoz hasonló – értékesítési módszereit is vizsgálná.

Update: a bejegyzés kibővített változata a Napi Gazdaság 2013. december 9-ei számában “Sportközvetítési és filmes jogok: tiltott versenykorlátozást jelent a kizárólagosság?” címmel jelent meg.

DSC00270

_______________________________________________________________________________

It has been recently reported that the European Commission is going to launch a formal antitrust probe into sales of pay-TV rights to screen premium sports events and Hollywood blockbusters. The above Hungarian version of this post describes (i) the reasons behind the potential antitrust investigation; (ii) the current method of selling premium sports rights in Europe; and (iii) the connections of this investigation with previous cases such as UEFA Champions League, Premier League, Bundesliga, SkyItalia, Coditel and Murphy. Should you require more information related to this topic, I would be delighted to answer to your enquiry. Please kindly send an email topeter.rippel.szabo@gmail.com.

A Bundesliga sikereit biztosító jogi struktúra / The legal structure behind the success of Bundesliga

[Please scroll down for the English version]

A német első osztályú labdarúgó bajnokság, az 1. Bundesliga az utóbbi időszakban – figyelembe véve mind a pályán és mind a pályán kívül elért sikereket – jelentős mértékben növelte nemzetközi elismertségét. A Bundesligát kedvelők körében szinte biztosan ismert fogalmak a DFL, a DFB és e szervezetek tevékenysége, valamint az ún. 50+1 szabály is. Jelen bejegyzésben – a Bundesliga sikereit és közelmúltban tapasztalt felemelkedését alátámasztó körülmények bemutatása után – áttekintésre kerül a német klubfutball stabilitását és folyamatos fejlődését biztosító jogi háttérstruktúra.

A tények

  • A 2012-13-as szezontól kezdve a Bundesliga – a spanyol és az angol bajnoksághoz hasonlóan – négy csapatot indíthat az UEFA Bajnokok Ligájában megelőzve az UEFA koefficiens listájában a Serie A-t.
  • A Bayern München, a Schalke és a Borussia Dortmund csoportelsőként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé, utóbbi kettő megelőzve olyan, papíron jóval magasabban jegyzett csapatokat, mint az angol Arsenal és Manchester City, valamint a spanyol Real Madrid.
  • Az összes, csoportkörbe bejutott német klubcsapat (Mönchengladbach, Stuttgart, Leverkursen, Hannover) ott van az Európa Liga legjobb 32 csapata között.
  • A 2013/14-es szezontól kezdődően Pep Guardiola – elutasítva a Premier League-ből érkező ajánlatokat – a Bayern München vezetőedzője lesz.
  • 45,116-os mérkőzésenkénti átlagnézőszámmal a Bundesliga jelenleg kiemelkedően a leglátogatottabb labdarúgó bajnokság.
  • A 2011/12-es szezonban a Bundesliga csapatai első alkalommal generáltak 2 milliárd euró feletti bevételt, és összességében 55 millió euró (!) nyereséget könyvelhettek el.
  • A 2011/12-es szezonban Bundesliga 18 csapata közül 14 (!) profitot termelt (a részletes statisztikák itt érhetőek el).
  • A Deloitte Football Money League legfrissebb kiadása szerint négy német csapat is Európa 20 leggazdagabb klubja között található.

DFB, Die Liga – Fußballverband e. V. és DFL

A DFB (Deutscher Fußball Bund – Német Labdarúgó Szövetség) a német labdarúgás egészét irányító szövetség (magyar megfelelője az MLSZ), elsősorban a különböző osztályú és szintű német bajnokságok szervezését végzi és felügyeli. 2001-ben azonban az 1. és 2. Bundesliga 18-18 csapata kivált a DFB-ből és megalakította a Die Liga – Fußballverband e.V. (magyar megfelelőjének kb. a már megszűnt Magyar Hivatásos Labdarúgó Ligát lehet tekinteni). Ezen időpont óta a DFB és a Die Liga – Fußballverband e.V. között megkötött ún. alapszerződésben (Grundlagenvertrag) foglaltak szerint az említett két szervezet együttesen működteti a német labdarúgás profinak számító két legmagasabb osztályának versenyeit.

A DFL (Deutsche Fußball Liga GmbH) a Die Liga – Fußballverband e.V. 100 %-os tulajdonában álló vállalkozás, amely az 1. és 2. Bundesliga piacosítását végzi. A magyar fogalmak szerint a kft.-nek megfelelő DFL létrehozása azért volt szükséges, mivel az egyesületek nem folytathatnak nyereségalapú, vállalkozási tevékenységet (erről jogi szempontból bővebben itt lehet olvasni). A bajnokságok szervezése mellett a DFL fő feladatai az audiovizuális közvetítési jogok kollektív értékesítése, szponzorálási és merchandising, valamint média és reklámszerződések megkötése (Vermarktung). Ezen tevékenységeket a DFL által alapított DFL Sports Enterprises végzi. A DFL emellett a Bundesliga klubok financiális és gazdasági teljesítőképességét vizsgáló licenceljárás keretei között a klubokkal szigorúan betartatja a teljesítendő szakmai, személyi és adminisztratív, infrastrukturális, biztonság- és médiatechnikai, valamint jogi követelményeket. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Bundesliga 46 éves története alatt még egyetlen csapat sem (!) vált fizetésképtelenné.

Az 50+1 szabály

A fentebb bemutatott prudenciális működés egyik kiemelt alapfeltételét képezi az ún. 50+1 szabály is. Az eredetileg egyesületi formában működő német klubok a profi csapataik működtetésére gazdasági társaságokat alapítottak (pl. FC Bayern München Aktiengesellschaft), melyek (rész)tulajdonosai jelenleg is az egyesületek. A 50+1 szabály lényege szerint az anyaegyesületnek 50 %-ot meghaladó mértékben “többségi részesedéssel” kell rendelkeznie a klubja profi csapatát működtető gazdasági társaságban [Die Liga – Fußballverband, alapszabály 8. § (2) bek.]. A közhiedelemmel ellentétben ez nem 50 %-ot meghaladó tulajdonosi részesedési kötelezettséget jelenti, hanem azt, hogy az anyaegyesületnek a profi csapatot működtető gazdasági társaságban 50 % + 1 szavazati többséggel kell rendelkeznie. Azaz a gyakorlatban az is előfordulhat, hogy egy befektető egy csapat részvényeinek 99 %-át felvásárolja, azonban ennek ellenére is legfeljebb a szavazatok 49 %-ával rendelkezhet. A szabályból következően az egyesületek minden esetben képesek irányítani és ellenőrizni a profi klubok működését. Ez az előírás természetesen elrettentheti a külföldi tőkebefektetőket, mindazonáltal megakadályozza a klubok vagy részvényeik átláthatatlan adás-vételét és adott esetben fizetésképtelenségének előidézését.

Érezhető, hogy jogi szempontból a fenti szabály megkérdőjelezhető lehet, különös tekintettel az EU versenyjogi és a tőke szabad mozgását biztosító szabályaira. Az egyértelműen látható, hogy e szabály korlátozza a vállalkozásnak minősülő profi klubok között a szabad gazdasági versenyt és a tőkemozgást, mindazonáltal ún. hatékonysági és kényszerítő indokok alapján az 50+1 szabály jogilag igazolható lehet. Ezt támasztja alá az a tény, hogy eddig sem az Európai Bizottság, sem a német hatóságok nem “piszkálgatták” ezen előírásokat, azonban reális esély van arra, hogy hamarosan komolyabb döntés születik a szabály jogszerűségéről (lásd pl. a Hannover elnökének, Martin Kind-nek a folyamatos próbálkozásait).

Összefoglalás

A fentebb bemutatottakon kívül a pályán elért sikerek sokkal összetettebb tényezőkön – pl. más bajnokságok aktuális állapotán, a játékosokon, edzőkön és nem utolsósorban a szerencsén – is múlnak. Mindenesetre egy biztos: a német labdarúgást működtető intézmények és a mögöttük álló személyek – nem utolsósorban a jogi tanácsadók – mindent megtesznek a pályán elérhető sikerek hátterének biztosításához. A szisztematikus, hosszú évek óta folyamatosan végzett munka ezúton már nemzetközi viszonylatban is kifizetődni látszik: reális esély mutatkozik arra, hogy 2001 óta először német klubcsapat ismét nemzetközi trófeát nyerjen.

___________________________________________________________________________

The German Bundesliga is one of the most successful football leagues and its stock has risen rapidly in recent times. This note shows the facts why Bundesliga must be regarded as the most healthy and commercially successful league in the current word of football. The note takes a closer look into the legal system behind the functioning of the German football as it describes the DFB, Die Liga – Fußballverband e.V. and DFL as well as the ‘famous’ 50 + 1 rule.