Jó hír a jogtulajdonosoknak: a sportközvetítésben foglalt szerzői jogot egy 8 másodperces videoklip is sértheti / Good news for rights owners: an 8 second clip can infringe copyright in a sports broadcast

(Please scroll down for the English version)

Az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága (“High Court”) egy friss ítéletében kimondta, hogy egy olyan mobiltelefonos applikáció, amely lehetővé teszi krikett mérkőzések legfontosabb, általában 8 másodperc hosszú eseményeinek az applikáción keresztüli feltöltését és megosztását, sérti a jogtulajdonosok sportközvetítésekben foglalt szerzői jogát. A High Court ítélete a hazai jogtulajdonosoknak is jó hír a magyar szerzői jogi törvény alapján. Az alábbiakban röviden bemutatom a tényállást, a jogkérdést, a fő üzleti kérdést, a High Court ítéletét és végül annak jelentőségét a hazai jogtulajdonosokra.

A tényállás

Az England and Wales Cricket Board (“ECB”) és a Sky UK Limited (“Sky”) a szerzői jogi jogosultjai az ECB által szervezett krikett mérkőzések televíziós közvetítéseinek és az ilyen közvetítések során készült filmeknek (mint például visszajátszások). A Tixdaq és a Fanatix nevű cégek egy olyan applikációt fejlesztettek, mely lehetővé tette az applikáció felhasználóinak, hogy a közvetítésekből általuk készített rövid, általában 8 másodperces kivonatokat, videoklipeket (ún. screen captured clips) feltöltsenek és azokhoz kommentárt is adjanak. Ezt követően a videoklipeket más felhasználókkal megosztották.

Tehát lényegében egy adott sportközvetítésből egy alkalmazás segítségével a felhasználók kivághattak egy meghatározott részt, melyet az alkalmazáson keresztül a jogosult hozzájárulása nélkül hozzáférhetővé tehettek harmadik személyek részére.

A jogvita

Szerzői jogi értelemben főszabály szerint a sportközvetítések jogosultjának engedélye szükséges a sportközvetítések felhasználásához (harmadik személyek részére való hozzáférhetővé tételéhez), hacsak nem az ilyen felhasználást a jogszabályok kivételesen ún. szabad felhasználásnak minősítenek.

Az ECB és a Sky szerint a Tixdaq és a Fanatix, valamint az applikáció felhasználói megsértették a szerzői jog által védett sugárzási jogaikat mivel azokat az engedélyük nélkül felhasználták és ezért egyetemlegesen felelősséggel tartoznak. A Tixdaq és a Fanatix a szabad felhasználás (fair dealing) szerzői jogi koncepciójára hivatkoztak és értelmezésük szerint a videoklipek útján a sportközvetítések mint időszerű, napi események a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül szabadon felhasználhatók, hiszen azok a szabad felhasználás célja által indokolt terjedelmet (substantiality) nem lépik túl.

Az üzleti kérdés: kizárólagosság

Ahogy e blogon már többször bemutatásra került (lásd különösen itt és itt), a sportközvetítési jogok értékesítése során a jogtulajdonosok és a közvetítési jogokat megvásárló médiatársaságok kizárólagosságra (exkluzivitásra) törekednek a szerződések megkötése során, azaz: a médiatársaság meghatározott ideig, platform semlegesen (tehát TV-ben, Interneten és mobilon is) egy adott területen kizárólagosan közvetítheti az adott sporteseményt. Minél kizárólagosabb egy sportesemény, a reklámozók és szponzorok annál nagyobb összeget fizetnek a médiatársaságnak a sporteseménnyel történő asszociációért, mely  által a sportesemény szervezője annál nagyobb összeget kérhet a médiatársaságoktól a jogok értékesítése során. Így minél több olyan tényező jön szóba, amely ezt a kizárólagosságot megtöri, annál inkább csökken a jogok értéke (erről lásd ezt a bejegyzést és ezt az írásunkat). Ezért az ECB és a Sky rögtön fellépett a a Tixdaq és a Fanatix ellen.

A High Court ítélete

A High Court leglényegesebb megállapításai az alábbiak:

1. A sportesemények időszerű, napi események és mivel a videoklipek közvetlenül a mérkőzések után (near-live) kerültek feltöltésre, azok időszerű, napi eseményekhez kötődnek.

2. A videoklipek feltöltése tájékoztatás céljából történt, mivel “az állampolgárok (tehát az applikáció felhasználói) által tett közlés” is tájékoztatásnak minősül.

3. Mivel a közvetítési és filmes jogok ún. sugárzási jogok és ezért szerzői jogi értelemben nem minősülnek önmagukban műnek, nem kell hogy egyéni és eredeti jellegük legyen (errő lásd a Murphy-üggyel kapcsolatban írt számos korábbi bejegyzésemet). Így kérdésként merült fel, hogy miként alkalmazható a szabad felhasználás jogelve és az ezáltal megkövetelt “cél által indokolt” terjedelem fogalma az ügyben.

  • A jogtulajdonosok védelmet azért érdemelnek, mivel jelentős költséget fektettek be a sportközvetítés előállításába.
  • Mennyiségi szempontból az önmagukban általában 8 másodperc hosszúságú videoklipek nem tekinthetők jelentősnek, tehát ez még értelmezhető a cél által indokolt terjedelem fogalma alatt.
  • Minőségi szempontból azonban a videoklipek tipikusan a sportesemény legérdekesebb részeit tartalmazták, ezért értékesnek és kifejezetten érdeklődésre számot tartó részeknek minősülnek.

4. Az applikáció – melyet egyébként reklámoztak is – felhasználásával közétett videoklipek – különösen azok értéke miatt – elsősorban nem a tájékoztatás, hanem fogyasztás célját szolgálták. E tény megállapítását az sem befolyásolta, hogy a felhasználók kommentet is adhattak az általuk megosztott videoklipekhez.

A fentiek szerint tehát a videoklipek applikáción keresztül megosztása nem esik a szabad felhasználás kategóriájába, mivel a cél által indokolt terjedelem fogalma nem teljesül.

A High Court szerint még ha az applikáció általi videoklipek megosztása a szabad felhasználásnak minősülne is, a szabad felhasználás szigorú feltételei nem teljesülnek, hiszen a megosztás a jogtulajdonosok gazdasági érdekeit komolyan sértette, valamint a felhasználás nem minősül tájékoztatási célúnak. Másként fogalmazva lényegében a sportközvetítések gazdasági értéke került felhasználására és a cél így nem a napi, időszerű eseményekről való tájékoztatás volt.

A hazai jogtulajdonosok helyzete és az ítélet jelentősége

A High Court ítéletében foglaltak egy hasonló hazai ügy esetében hasznos kiindulópontnak bizonyulhatnak.

A magyar szerzői jogi törvény – különösen mivel az online világot érintően az EU-n belül kifejezetten harmonizált jogterületről van szó – hasonlóan védi a rádió- és televízió szervezetek (tehát a médiatársaságok) szerzői jogi joghoz kapcsolódó jogait is, hiszen a műsoruk (így például a sportközvetítések) nyilvánossághoz közvetítéséhez, rögzítéséhez, ezt követő többszörözéséhez vagy on-demand hozzáféréséhez a médiatársaság – mint szomszédos jogi jogosult – hozzájárulása szükséges.

A szabad felhasználás a szerzői jogi törvény szerint is irányadó, azonban annak általános (“háromlépcsős” teszt) és egyedi (napi, időszerű tájékoztatás a cél által indokolt terjedelemben) szigorú feltételeit teljesíteni kell. Álláspontunk szerint a szabad felhasználásra való hivatkozás már eddigi is ingoványos területnek bizonyult és inkább a jogtulajdonosoknak kedvezett. Ezt az értelmezést a High Court ítélete is alátámasztja.

Összességében sportszövetségeknek és a velük szerződő médiatársaságoknak a sportközvetítési jogok értékének ebből a szempontból való csökkenése miatt a szerzői jogi törvény alkalmazása esetén sem szükséges tartaniuk.

______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post analyzes the judgement of the High Court delivered recently in the case “England and Wales Cricket Board and Sky UK Limited vs Tixdaq Limited and Fanatix Limited” where the High Court found that copyright in a broadcast of a sporting event can be infringed by the reproduction of eight-second clips. In the Hungarian language version I describe (i) the factual background and main legal issues of the case; (ii) the significance of the case from a commercial perspective (exclusivity and the related value of broadcasting rights); (iii) the main findings of the High Court; (iv) the relevance of the case for Hungarian rights holders (i.e. that the principles and reasoning of the judgement of the High Court can be applied to Hungarian matters regarding fair dealing as well).

Advertisements

Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon / Formal antitrust probe into sale of sports media rights on the horizon

[Please scroll down for the English verison]

Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Bár a hivatalos megerősítés még várat magára, médiahírek szerint a Bizottság hamarosan bejelentheti a formális eljárás megindítását.

A sportközvetítési jogok esetében hosszú ideje alkalmazott szerződéses struktúra lényege – ahogy azt már több írásomban bemutattam -, hogy a jogtulajdonosok (mint pl. az angol Premier League, a német Bundesliga) a közvetítési jogokat egy meghatározott területen (döntő többségében egy tagállamban), időtartamban, platformon vagy platformsemleges alapon a felhasználással kapcsolatban a jogot megszerző médiaszolgáltató(k) részére abszolút kizárólagosságot biztosítva adják át.

Összességében ez a modell ahhoz vezet, hogy egyrészt adott időszakban, térben és platformon csak az érintett médiaszolgáltató sugározhatja a szerződésben meghatározott sporteseményeket, másrészt a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül nem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést sem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Hatásában tehát az EU által megteremteni kívánt egységes piac az országhatárok mentén felosztásra kerül.

A Bizottság és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata már több alkalommal vizsgálta a kizárólagossági klauzulákat és a kapcsolódó értékesítési módszereket. Ilyen volt például az UEFA Bajnokok Ligája, Bundesliga és Premier League ügyek, amikor a Bizottság az említett versenyek közvetítési és marketingjogainak kollektív értékesítését mentesítette, a NewsCorp./Telepiù ügy, melyben a Bizottság a SkyItalia összefonódással kapcsolatban fogadott el kötelezettségvállalásokat, a Coditel-ítélet, amikor a Bíróság a filmes jogok kábeltelevíziós értékesítését vizsgálta, továbbá a Murphy döntés, melyben a Bíróság a Premier League közvetítési jogainak kizárólagosságáról adott iránymutatást. Összességében azonban a kizárólagossági klauzulák megítélése versenyjogi szempontból mindmáig inkább bizonytalan, egységes jogi álláspont eddig nem alakult ki. Médiainformációk szerint a Bizottság a vizsgálat megindításával egyszer és mindenkorra eldöntené, hogy az ilyen abszolút jellegű kizárólagossági klauzulák összhangban állnak-e az európai versenyjoggal vagy sem.

Az abszolút kizárólagossági klauzulákat a Bizottság nagy valószínűséggel tiltott versenykorlátozásnak minősíti, így a fő hangsúly az esetleges mentesítésen lehet. Ez utóbbi körben számos gazdasági, piaci, szociális és innovációs tényezőt szükséges figyelembe venni, így különösen a médiaszolgáltatók által megvásárolt tartalom kizárólagosság hiányában való refinanszírozhatóságát, a jogok értéke esetleges csökkenésének hatásait a piac különböző szereplőire, a sportbeli szolidaritási mechanizmus fenntarthatóságát, a labdarúgáson kívüli további sporttartalom eladhatóságát, az eltérő tagállami fogyasztói szokásokat, a különböző tagállamok polgárainak vásárlóerejét stb.

A Bizottság az elbírálás során a fentebb említett ügyekben tett megállapításokat minden bizonnyal figyelembe veszi. Így például hangsúlyt fektethet a szerződésekben megállapított időtartam vizsgálatára (pl. a Bizottság a NewsCorp./Telepiù ügyben a műholdas sportközvetítési jogokkal kapcsolatban két éves határozott időtartamot tartott elfogadhatónak), az elővásárlási vagy szerződéshosszabbítási jogokra, az ún. holdback klauzulákra (azaz hogy a szerződés szükségtelenül nem akadályozza-e egyéb jogok értékesítését vagy továbbértékesítését) vagy a terjesztési platformokhoz való hozzáférésre.

A vizsgálat közvetlen előzményét képező, 2011 őszén hozott  nagy port felkavaró Murphy-ítélet az esetleges eljárás során az említett ügyek közül a legkiemelkedőbb jelentőséggel bírhat (az ügyről rövid összefoglaló itt, részletes elemzés az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számának 26-31. old. megjelent tanulmányomban érhető el). A Bíróság ezen döntése alapján a sportközvetítési jogok műholdas televíziós közvetítésére vonatkozó felhasználási szerződésekben foglalt teljes területi kizárólagosság a szolgáltatásnyújtás alapszabadságába ütközik. Emellett a Bíróság – részben a Coditel-ügyhöz hasonlóan – kitért arra is, hogy versenyjogi szempontból nem a felhasználási szerződésekben rögzített kizárólagosság jogellenes, hanem a médiaszolgáltatók arra irányuló kötelezettsége, hogy ne értékesítsenek olyan dekódereket, amelyek a felhasználási szerződésben rögzített területen kívül lehetővé tennék a mérkőzések vételét, azaz a felhasználási szerződések megtiltják, hogy a külföldi dekódereket azon televíziónézők rendelkezésére bocsássák, akik a műsorokat azon tagállamon kívül szeretnék nézni, amelyre az engedélyt megadták. Továbbá a Bíróság azt is megállapította, hogy a labdarúgó mérkőzés nem, pusztán az arról készült felvétel feldolgozását követően keletkező közvetítés bizonyos elemei minősülnek szerzői műnek, illetve a Bíróság értelmezte a szerzői művek a nyilvánossághoz való közvetítés fogalmát is. A Murphy-ügytől eltérően azonban jelen esetben a Bizottság a vizsgálatot egyrészt valamennyi platformra kiterjesztheti (a Murphy-ügyben csak a műholdas sugárzásról volt szó), másrészt akár több sportág és a filmes jogok is a vizsgálat tárgyát képezhetik (a Bíróság Murphy esetében csak a labdarúgás közvetítési jogairól döntött), harmadrészt most minden bizonnyal a versenyjogi elemzés kerül előtérbe, míg a Murphy-döntésben inkább a szerzői jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága állt a középpontban.

Tekintetbe véve az eddig gyakorlatot, az ügyben jogerős döntés – amennyiben valóban hivatalos vizsgálat indul – várhatóan mindhárom EU-s fórumot megjárva a Bíróság előtt és csak hosszú évek múlva fog születni. Végül megemlítendő, hogy a hírek szerint a Bizottság a sportközvetítési jogok mellett egyúttal a prémium filmes jogok – sportközvetítési jogokhoz hasonló – értékesítési módszereit is vizsgálná.

Update: a bejegyzés kibővített változata a Napi Gazdaság 2013. december 9-ei számában “Sportközvetítési és filmes jogok: tiltott versenykorlátozást jelent a kizárólagosság?” címmel jelent meg.

DSC00270

_______________________________________________________________________________

It has been recently reported that the European Commission is going to launch a formal antitrust probe into sales of pay-TV rights to screen premium sports events and Hollywood blockbusters. The above Hungarian version of this post describes (i) the reasons behind the potential antitrust investigation; (ii) the current method of selling premium sports rights in Europe; and (iii) the connections of this investigation with previous cases such as UEFA Champions League, Premier League, Bundesliga, SkyItalia, Coditel and Murphy. Should you require more information related to this topic, I would be delighted to answer to your enquiry. Please kindly send an email topeter.rippel.szabo@gmail.com.

Publikáció a sportközvetítések kizárólagosságának jogi határairól / Article on breaking up the exclusivity of sports broadcasts

[Please scroll down for the English version]

Dr. Halász Bálinttal – elismert ügyvéd az IP jog területén – társszerzőként írt angol nyelvű tanulmányunk “Breaking up the exclusivity of sports broadcasts – a Hungarian lawyer’s perspective” címmel a tegnapi napon jelent meg a vezető nemzetközi sportjogi portálon, a LawInSport-on. A tanulmány bemutatja a magyar jogrendszer azon legfontosabb előírásait, amelyek a médiaszolgáltatók által megszerzett közvetítési jogok kizárólagosságának “feltöréséhez” vezethetnek. Ezek az szabályok egyrészt a Médiatörvényben foglalt, a társadalom számára kiemelt jelentőségű eseményekhez kapcsolódnak (kötelező továbbadás és rövid híradás), másrészt a Szerzői jogi törvényben foglalt “fair dealing” jellegű előírásokat foglalják magukban. A tanulmány elérhető ezen a linken: http://www.lawinsport.com/articles/intellectual-property-law/item/breaking-up-the-exclusivity-of-sports-broadcasts-a-hungarian-lawyers-perspective. Jó olvasást!

____________________________________________________________________________

Bálint Halász, a leading Hungarian IP lawyer, and I co-authored the article “Breaking up the exclusivity of sports broadcasts – a Hungarian lawyer’s perspective” which was published on LawInSport yesterday. Our contribution provides an overview of the provisions of Hungarian law addressing exclusive sports broadcasting rights in the territory of Hungary. First, we address the relevant provisions of the Hungarian Media Act on events of major importance to society. Secondly, we focus on the legal background and practical implications of fair dealing provisions for providing information as set forth in the Hungarian Copyright Act. Under certain circumstances these provisions may enable third party broadcasters to gain access to exclusively broadcasted sports events. If you are interested in the full article please follow this link: http://www.lawinsport.com/articles/intellectual-property-law/item/breaking-up-the-exclusivity-of-sports-broadcasts-a-hungarian-lawyers-perspective. Happy reading!