Az MLSZ játékos-ügynöki (közvetítői) szabályzatának problémái / Legal issues concerning the Hungarian FA’s regulations on working with intermediaries

(Please scroll down for the English version)

Lassan két hónapja lépett hatályba a Magyar Labdarúgó Szövetség (“MLSZ”) játékos-ügynökökre vonatkozó közvetítői szabályzata (“MLSZ Közvetítői Szabályzat”). Ezzel a FIFA közvetítőkre vonatkozó 2015. április 1-jén hatályba lépett szabályzatának (‘FIFA Regulations on Working with Intermediaries’, “FIFA Közvetítői Szabályzat”) hazai átültetésére került sor. Az MLSZ Közvetítői Szabályzat jelenlegi formájában azonban számos gyakorlati kérdést nem vagy bizonytalanságra okot adó módon rendez, melyek ráadásul a tegnap zárult fő nyári átigazolási szezonban vezettek feloldhatatlan problémákhoz. Jelen posztban – egy rövid, a szabályzatok hatályba lépésének hátterét leíró bevezető után – bemutatom az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez, valamint egyes előírásainak gyakorlati alkalmazásához kapcsolódó problémás jogkérdéseket.

Miért kerültek elfogadásra az új közvetítői szabályzatok?

A FIFA Közvetítői Szabályzat célja a labdarúgók átigazolásában résztvevő játékos-ügynökök – új nevükön “közvetítők” – teljes ellenőrzése és a közvetítői jutalékok összegének csökkentése. Ezért a hatálya nem csak természetes személy játékos-ügynökökre, hanem minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, akik labdarúgókat vagy klubokat képviselnek játékos- vagy átigazolási szerződések megkötése során, vagy ehhez kapcsolódóan bármilyen szolgáltatást nyújtanak. (A FIFA Közvetítői Szabályzatról részletesen itt lehet olvasni korábbi bejegyzésemben.) A FIFA – a FIFA Közvetítői Szabályzat 1(2) cikke szerint – az egyes nemzeti szövetségek – köztük az MLSZ – részére kötelezővé tette a FIFA Közvetítői Szabályzat nemzeti szinten való átültetését, melynek határideje a 11(1) cikk szerint 2015. április 1-je volt. Továbbá FIFA Közvetítői Szabályzat alapján a nemzeti szövetségeknek (i) regisztrációs rendszert kell(ett) felállítaniuk, melyben a közvetítőket minden egyes átigazoláskor regisztrálni kell, illetve (ii) évente kötelesek közzétenni a regisztrált közvetítők nevét, az általuk közvetített tranzakciókat és az ezekért kapott díjazásokat, valamint az esetlegesen alkalmazott szankciókat. A FIFA Közvetítői Szabályzat csak a minden nemzeti szövetség által átültetendő minimum-előírásokat határozza meg. Emellett azonban lehetővé teszi, hogy a szövetségek a közvetítők tevékenységére vonatkozóan további követelményeket írjanak elő.

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez kapcsolódó gyakorlati és jogi kérdések

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépésével összefüggésben három időpontot szükséges kiemelni:

  • 2015. április 1: A FIFA Közvetítői Szabályzat április 1-jén hatályba lépett, mellyel egy időben (i) a korábbi MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat alapján kiadott játékos-ügynöki licenceknek érvényüket kellett volna veszíteniük; és (ii) az MLSZ Közvetítői Szabályzatnak hatályba kellett volna lépnie.
  • 2015. június 1: Az MLSZ elnöksége 72/2015 (06.01.) sz. határozatában úgy döntött, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat előírásai érvényesek azon közvetítők vonatkozásában, akik Magyarországon igazolt játékosokat és/vagy magyar sportszervezeteket képviselnek, azaz az MLSZ magyar fordítással szó szerint átvette a FIFA Közvetítői Szabályzatot. Továbbá az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. § 2. mondata szerint 2015. június 1-jével került hatályon kívül helyezésre az MLSZ korábbi játékos-ügynökökre vonatkozó szabályzata (“MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat”) szerinti licencrendszer, mivel a licencek ekkor vesztették érvényüket.
  • 2015. július 8: Az MLSZ Közvetítői Szabályzat ekkor lépett hatályba az MLSZ Közvetítői Szabályzat 12. § harmadik mondata alapján, melyet az MLSZ elnöksége a 106/2015 (07.07) számú határozattal fogadott el. Egyúttal az MLSZ hatályon kívül helyezte a 72/2015 (06.01.) sz. határozatát a FIFA Közvetítői Szabályzat közvetlen alkalmazásáról.

Fenti dátumokból megállapítható, hogy a 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között még hatályban lévő MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat, valamint 2015. június 1-ig érvényben volt licencrendszer 2015. április 1-je óta – azaz két hónapig – kifejezetten ellentétben állt a FIFA Közvetítői Szabályzattal. Ez az “átmeneti” állapot a játékos-ügynökök / közvetítők, valamint a labdarúgók és a klubok szempontjából kiemelkedő jelentőségű gyakorlati jogkérdéseket veti fel, így többek között:

  • Melyik szabályzat – a FIFA Közvetítői Szabályzat vagy az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat volt irányadó a Magyarország területén tevékenykedő játékos-ügynökökre ebben az átmeneti időszakban?
  • Mi a jogi sorsa az ezen időszakban kötött képviseleti szerződéseknek, különösen azokra milyen előírások voltak irányadók 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között, amikor bizonytalan volt, hogy melyik szabályzat irányadó Magyarországon?
  • Alkalmazhatók-e szankciók azon játékosokkal és klubokkal szemben, akik – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétben álló MLSZ szabályozás okán – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétesen jártak el 2015. június 1-ig?

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat további főbb problémái és kérdéses rendelkezései

  • Kérdés, hogy mi a sorsa az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatályba lépése előtt – azaz az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat hatálya alatt kötött – és az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálya alatt polgári jogilag érvényes képviseleti szerződéseknek, például  szükséges-e azokat módosítani vagy közös megegyezéssel megszüntetni és új szerződést kötni, különösen mivel a korábban kötött szerződéseknek lehetnek olyan előírásai, amelyek ellentétben állnak az MLSZ Közvetítői Szabályzattal? A kérdést az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. §-ának utolsó mondta nem világosan rendezi, azt közvetlenül nem érinti. Egyébként az MLSZ honlapján 2015. június 10-én közölt “információ” szerint a szabályzat hatályba lépése előtt kötött képviseleti szerződések hatályosak addig, ameddig a szerződésben meghatározták. Ezt az információt – melyről hivatalos elnökségi határozat nem érhető el – tulajdonképpen “felülírta” és az itt feltett kérdést nyitva hagyta az MLSZ elnökségének az MLSZ Közvetítői Szabályzatot elfogadó határozata.
  • A FIFA Közvetítői Szabályzat 3(1) cikke, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat 3. § (1) bekezdése szerint az MLSZ – mint nemzeti labdarúgó szövetség – nyilvános regisztrációs rendszert működtet. E rendszer jelenleg sem érhető el az mlsz.hu-n. Így ehhez kapcsolódó kérdés, hogy mi a jogi sorsa azon ügyleteknek és képviseleti szerződéseknek, amelyek regisztrációja 2015. június 1-je után nem történhetett meg a nyilvánosan elérhető regisztrációs rendszer hiányában? Továbbá szankcionálhatók-e azon játékosok és klubok, akik a FIFA Közvetítői Szabályzatban, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzatban előírt regisztrációs kötelezettségüknek ezért nem tudtak eleget tenni?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (4) bekezdése szerint a szerződés maximum időtartama két év, míg az ahhoz mintaként csatolt  “képviseleti szerződés minta” 1. pontja szerint a szerződés határozatlan időre is köthető. Kérdés, hogy a két egymástól teljesen eltérő rendelkezés közül melyik az irányadó?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (8) bekezdése szerint 18. évi alatti labdarúgóval nem lehet képviseleti szerződést kötni, azonban a Sporttörvény 7. § (5) bekezdése szerint ez a tilalom csak az amatőr labdarúgókra irányadó. Jogi – és egyébként üzleti-gyakorlati szempontból is – nehezen indokolható, hogy egy szövetség belső szabályzata felülírja egy törvény rendelkezéseit.

Összegzés és szükséges lépések

Összességében látható, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat átültetésével való jelentős késlekedés, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat néhány rendelkezése komoly gyakorlati és jogi problémákat okoz. A közvetítők, a labdarúgók és a klubok mielőbbi érdeke az, hogy ezen kérdéseket illetően valamennyi tisztán láthassanak és legalább a téli átigazolási időszakot egy a gyakorlathoz hozzáigazított és jogi szempontból is megfelelően módosított közvetítői szabályzattal kezdhessék meg. Egy ilyen szabályzat birtokában az MLSZ is sokkal inkább meg tudná valósítani az MLSZ Közvetítői Szabályzat 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott célokat.

_____________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post analyses some important issues concerning the Hungarian FA’s (“MLSZ”) regulations on working with intermediaries (“Regulations”). The Regulations entered into force on 8 July 2015. So there was ca. a three months delay with the implementation of FIFA Regulations on Working with Intermediaries which has been effective since 1 April 2015. Therefore, the stakeholders concerned (agents, players and clubs alike) encountered some tricky issues in the transfer window, like which regulations, i.e. the FIFA or MLSZ regulations, were applicable in the “interim” period or whether they could face some sanctions due to non-compliance with the FIFA Regulations on Working with Intermediaries. In addition, there is no clarity whether the agency contracts concluded prior to the implementation of the Regulations remained in force or must be amended or terminated. Also, the Regulations contain some controversial provisions e.g. on the length of intermediary contracts or the representation of under-aged professional players. Finally, the registration system for intermediaries is still not publicly available on the official website of MLSZ. This fact makes the practical application of the Regulations hardly possible.

Advertisements

Jelentős átalakulás előtt a labdarúgás játékos-ügynöki piaca / FIFA’s regulations on intermediaries may change the market of player agents

(Please scroll down for the English version)

A FIFA elfogadta a közvetítőkre vonatkozó új, 2015. április 1-jén hatályba lépő szabályzatát (‘FIFA Regulations on Working with Intermediaries’). Célja a labdarúgók átigazolásában résztvevő közvetítők, ügynökök teljes ellenőrzése és a jutalékok összegének csökkentése.

A több éves előkészítő munkát követően a FIFA júniusi kongresszusán megszavazott szabályzat elfogadásának több oka van. Egyrészt a FIFA szerint jelenleg csak az átigazolások 25-30 %-át kötik meg engedéllyel rendelkező játékos-ügynökök közreműködésével. Jogsértés esetén azonban az engedély nélküli ügynökök tevékenysége felett a FIFA – megfelelő jogi kapcsolat hiányában – nem képes ellenőrzést gyakorolni és szankciókat alkalmazni. Másrészt a FIFA szerint nemzetközi átigazolások esetében a játékos-ügynökök részére a klubok által fizetett jutalékok átlaga a tranzakció értékének 28 %-át teszi ki. Ez a szám a FIFA szerint jóval meghaladja a játékos-ügynökök által nyújtott szolgáltatások értékét. A FIFA elsősorban e körülményekre kíván hatást gyakorolni a szabályozási környezet radikális megváltoztatásával: a hangsúly a játékos-ügynöki tevékenységhez való hozzáférés szabályozásától magának a tevékenységnek a szabályozása felé tolódik el.

A legfőbb változások a következők:

  • A szabályzat hatályba lépésével a jelenleg érvényes licencek hatályukat vesztik, azaz a közvetítőknek sem a nemzeti szövetség által kiadott licenccel, sem felelősségbiztosítással vagy bankgaranciával nem kell rendelkezniük.
  • A szabályzat hatálya nem csak természetes személy játékos-ügynökökre, hanem minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, akik labdarúgókat vagy klubokat képviselnek játékos- vagy átigazolási szerződések megkötése során, vagy ehhez kapcsolódóan bármilyen szolgáltatást nyújtanak. A FIFA célja ezzel az, hogy valamennyi közvetítő tevékenysége a FIFA és a nemzeti labdarúgó szövetségek joghatósága alá tartozzon.
  • A nemzeti szövetségeknek regisztrációs rendszert kell felállítaniuk, melyben a közvetítőket minden egyes átigazoláskor regisztrálni kell. A bejelentés a közvetítők szolgáltatását igénybe vevő labdarúgót és/vagy klubot terheli. Ehhez a közvetítőnek alá kell írna egy “Közvetítői Nyilatkozatot”, melyben többek között kötelezőként fogadja el a FIFA és tagszövetségeinek szabályzatait. A regisztráció a Közvetítői Nyilatkozat és az írásbeli képviseleti szerződés leadásával történik. Ha ez nem történik meg, az illetékes szövetség az érintetteket szankcióval sújthatja.
  • Az írásbeli képviseleti szerződés kötelező tartalma bővül: a jogviszony formájának nevesítése mellett ki kell terjednie a közvetítő által végzett szolgáltatások leírására és a felmondás lehetőségeire is. A jövőben kötelező szerződésminta nem lesz, és a szerződés időtartama a két évet is meghaladhatja.
  • A szabályzat – javaslat szintjén – előírja, hogy a közvetítő részére az egy átigazolással kapcsolatban fizetendő díjazás a játékos bruttó fizetésének vagy az átigazolási díj összegének 3 %-át nem haladhatja meg. Fiatalkorú átigazolása esetén díjazás nem fizethető.
  • A nemzeti szövetségek évente közzéteszik a regisztrált közvetítők nevét, az általuk közvetített tranzakciókat és az ezekért kapott díjazásokat, valamint az esetlegesen alkalmazott szankciókat.

A fenti minimumkövetelmények mellett a nemzeti szövetségek elfogadhatnak további előírásokat is.

Jogi szempontból elsősorban a 3 %-os “javasolt” díjmaximum vet fel kérdéseket. A FIFA ezen előírásának kötelező alkalmazása bizonyosan versenyjogi – részben a Piau esethez hasonló alapokon a FIFA erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos – kérdéseket vet fel. Egyébként úgy is lehet érvelni, hogy a licencrendszer eltörlésével a FIFA a verseny élénkítése céljából egy zárt piacot nyit meg új belépők részére. Mindazonáltal – bár a labdarúgók és a klubok alapos gondossággal kötelesek eljárni a közvetítők kiválasztása során, melynek eleget tesznek azzal, ha a közvetítővel aláíratják a Közvetítői Nyilatkozatot – számos képzettséggel nem rendelkező közvetítő jelenhet meg a piacon, különösen annak tükrében, hogy az érintettek – elsősorban a játékosok – nem minden esetben tudják felmérni egy közvetítő valós képességeit és tapasztalatát. Az ügyben egyébként az angol játékos-ügynöki szövetség (AFA) augusztus végén az Európai Bizottsághoz fordult, fejlemények a következő hónapokban várhatók.

A Magyar Labdarúgó Szövetség és a hazai piacon jelenleg tevékenykedő játékos-ügynökök szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy az MLSZ – élve a FIFA szabályzat kiegészítésének lehetőségével – a megkövetelt minimum előírásokon kívül támaszt-e további követelményeket, azaz például a regisztrációhoz kötelező lesz-e valamilyen felelősségbiztosítás vagy vizsga letétele. Egyébként látható az is, hogy az eddigi nemzetközi szinten azonos jogosultságot biztosító játékos-ügynöki licenccel ellentétben az egyes nemzeti szövetségek esetleges eltérő követelményrendszere odáig is vezethet, hogy a közvetítőknek más feltételeknek kell megfelelni eltérő országokban bonyolított átigazolások esetében.

A klubok és játékosok számára jelentős adminisztratív teherrel jár, hogy minden esetben alá kell íratniuk és le kell adniuk a Közvetítői Nyilatkozatot, a képviseleti szerződést és a közvetítőknek teljesített kifizetések adatait a szövetségekhez.

Összességében az elérni kívánt célok üdvözítőek, azonban a gyakorlati átültetéssel összefüggésben egyelőre sok a kérdőjel. A változásokkal jelentős munka vár a jogi tanácsadókra is, hiszen az új előírások tükrében a jelenlegi képviseleti szerződések, belső szabályzatok átalakításra szorulnak.

(Jelen bejegyzés Éber Sándor által szerkesztett változatban a Világgazdaság Sportbiznisz rovatában jelent meg 2014. október 2-án, valamint elérhető online a VG honlapján.)

DSC00513

_______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post examines the FIFA Regulations on Working with Intermediaries (‘Regulations’). It provides an overview on

(i) the background of the adoption of the Regulations (excessive agency fees and lack of control over the activity of unlicensed agents);

(ii) the main changes in regulating the activity of intermediaries (e.g. scope of the Regulations, no requirement for license, Intermediary Declaration and registration of every transaction, content of intermediary services agreements);

(iii) the competition law issues which might arise because of the recommended three per cent remuneration per transaction due to intermediaries;

(iv) the potential downside effects of the Regulations which may result from the different national regulations adopted by national associations in addition to the minimum standards of the Regulations (i.e., it may be that intermediaries will have to comply with different requirements in different jurisdictions).

The edited version of the Hungarian post was published in the leading daily economic newspaper ‘Világgazdaság’ on 2 October 2014.

2013-as kiemelkedő ügyek, amelyek 2014-et és a jövőt is meghatározhatják

Ahogy olvasóim megszokhatták, blogomon általában olyan ügyekről írok, melyek jogi megítélése, kimenetele vagy akár egyszerű megtörténte jelentős módon befolyásolhatja a sport világának jövőjét. Így ezen események akár ránk, szurkolókra és sportbarátokra is kihatással bírhatnak. A 2013-ban a blogomon publikált 21 bejegyzésemből az év utolsó napján alább összegyűjtöttem néhány olyan esetről szóló írásomat, mely ügyek a 2014-es évre is átnyúlnak és a sport jövőjét meghatározóan átformálhatják. Lássuk a Paris Saint Germain-t és az UEFA Financial Fair Play-t, a Neymar ügyletet, a 2022-es katari VB-t, a sportmédia piac nagy kérdéseit, továbbá az FC Barcelonának és a Real Madridnak nyújtott állami támogatásokat!

  • 2013.02.04 – Jog, marketing és sport – a fair play határmezsgyéin – Idén januárban a Qatar Tourism Authority négy évre szóló szponzorálási szerződést kötött a francia Paris Saint-Germain labdarúgó klubbal. A megállapodás értéke 650 millió euró. A szerződés azonban könnyen az UEFA által előírt Financial Fair Play licencrendszer előírásaiba ütközhet. Hogyan vizsgálja majd az UEFA a kapcsolt vállalkozások közötti jogügyleteket, illetve kizárnak-e igazi nagycsapatokat a Bajnokok Ligájából?
  • 2013.07.12 – Neymar Barcelonához igazolása – miért részesülhettek harmadik személyek is az átigazolási díjból? – A nyári nemzetközi labdarúgó átigazolási szezon egyik slágere Neymar FC Barcelonához igazolása volt. A katalán csapat 57 millió eurót fizetett ki a labdarúgó játékjogának megszerzéséért. A sajtóban megjelent hírek szerint a Santos – Neymar korábbi csapata – az említett 57 millióból csupán alig több mint 9 millió euróhoz jutott. Hogyan küzd meg a FIFA a “játékoskereskedelemmel”, illetve mi lesz a Neymar-ügy vége, különösen hogy már a spanyol hatóságok sikkasztás miatt is vizsgálódnak?
  • 2013.10.15 – Kártérítés a katari VB téli rendezése miatt? – Az elmúlt időszakban egyre erőteljesebben teret nyernek azok az érvek, melyek szerint a 2022-es katari VB-t – tekintettel az országban június-júliusban uralkodó hőségre – nem nyáron, hanem télen kellene megrendezni, megóvva ezzel elsősorban a labdarúgók és a szurkolók egészségét. Amennyiben azonban a VB az eredeti tervek szerint nyár helyett télen kerülne megrendezésre, több a rendezés jogára pályázott ország – elsősorban Ausztrália – kártérítési igény érvényesítését tervezi a FIFA ellen. Mi lesz a katari VB-vel, különös tekintettel a többi kapcsolódó “botrányra” is?
  • 2013.11.28 – Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon – Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Jogsértőnek találják-e az EU-s szervek a jelenlegi jogértékesítési szisztémát, és ha igen, jelentősen megváltozhatnak-e az eddig megszokott televízió-nézési szokásaink, illetve milyen alternatív értékesítési rendszert dolgoznak ki a jogtulajdonosok?
  • 2013.12.30. – EU vizsgálat: forrósodik a talaj az FC Barcelona és a Real Madrid talpa alatt – Karácsony előtt az Európai Bizottság közleményben tudatta, hogy hivatalos vizsgálatot indít több spanyol labdarúgó klub – közöttük az FC Barcelona és a Real Madrid – esetében a részükre a spanyol állam által nyújtott tiltott állami támogatások miatt. Amennyiben a vizsgálat jogsértést állapít meg, az érintett csapatoknak súlyos eurómilliókat kell visszafizetniük a spanyol állam részére. Helyzeti előnyt veszítnek a spanyol óriások az európai versenyben, illetve valóban szankiconálnak-e minden állami támogatást az európai profi klubfutballban?

A felvetett kérdésekkel összefüggésben a bejegyzéseim minden esetben bemutatják az ügyekben várható fejleményeket és kilátásokat. Emellett ezúton kívánok olvasóimnak boldog új évet! Bízom benne, hogy a 2014-es évben is meglátogatjá(to)k és olvassá(to)k a blogot.

Diego Costa: Brazília vs. Spanyolország / Diego Costa: Brazil vs. Spain

[Please scroll down for the English version]

Az elmúlt időszak egyik legfelkapottabb híre volt, hogy az Atlético Madrid csatára, Diego Costa meghívott kapott a spanyol válogatottba. A háttér ismerete nélkül maga a tény – figyelembe véve a játékos kitűnő formáját – különösebb hírértékkel nem bírna. Diego Costa azonban brazil, közeli spanyol felmenői nincsenek ráadásul korábban már két alkalommal játszott a brazil nemzeti csapatban is. Diego Costa esetének bemutatása után az alábbiakban azokról a szabályokról lesz szó, melyek lehetővé teszik a játékos szereplését a spanyol nemzeti tizenegyben.

Háttér

Diego Costa a brazíliai Lagartoban látta meg a napvilágot, majd 19 éves korában – egy hároméves portugáliai kitérőt követően – 2007 nyarán került az Atlético Madridhoz. Bár a fővárosiak – mielőtt tavaly nyáron megragadt a keretben – Costát sorrendben a Celta Vigonak, az Albacetenek, a Real Valladoidnak és a Rayo Vallecanonak is kölcsönadták, a csatár már folyamatosan több mint 6 éve Spanyolországban játszik. A tavalyi szezonban – különösen tavasszal – már Radamel Falcao mellett is bontogatta szárnyait, azonban a kolumbiai Monachohoz való távozása után ebben az idényben a remekelő Matracosok vezéreként ipari mennyiségben ontja a gólokat. Az időközben a spanyol állampolgárságot is megszerző Costa idén márciusban az Olaszország és Oroszország ellen barátságos meccseken csereként ráadásul már a brazil felnőttválogatottban is bemutatkozott, Felipe Scolari azonban a Konföderációs Kupára nem válogatta be a csatárt. Ezt követően Diego Costa nemrégen kinyilvánította, hogy a jövőben a brazil helyett spanyol válogatottban kíván játszani. Vicente del Bosque meg is hívta a játékost a spanyol válogatott soron következő Egyenlítői Guinea és Dél-Afrika elleni barátságos mérkőzéseire. Végül azonban Costa sérülés miatt mégsem léphet pályára ezeken a meccseken, így a spanyol válogatottban történő hivatalos bemutatkozására egyelőre várnunk kell.

“Országváltás” a FIFA szabályok szerint

A FIFA alapszabályának végrehajtásáról szóló előírások alapján (lásd a 65-66. oldalakat) főszabály szerint valamennyi játékos pályára léphet azon ország nemzeti csapatában, amelynek állampolgára, amennyiben – bizonyos kivételekkel – nem játszott korábban egy másik ország válogatottjában. Ha pedig egy játékos pályára lépett egy válogatott bármilyen hivatalos tétmérkőzésén, a jövőben csak és kizárólag az érintett válogatottban szerepelhet.

Amennyiben azonban egy labdarúgó megszerzi egy másik ország állampolgárságát vagy kettős állampolgár, úgy abban az esetben – a fentebbi főszabály mellett érvényesülő kivételszabályok szerint – pályára e léphet a másik ország válogatottjában, ha

  • korábban hivatalos tétmérkőzésen nem játszott az eredeti vagy másik állampolgársága szerinti országa válogatottjában; és
  • ő maga, vagy édesanyja vagy édesapja, vagy nagyapja vagy nagyapja az általa képviselni kívánt új ország területén született; vagy maga a játékos 18. életévét követően 5 évig folyamatosan az általa képviselni kívánt új ország területén élt.

Diego Costa a vagylagos feltételek közül az utóbbit teljesítve jogosult arra, hogy Spanyolország válogatottjában szerepeljen. Amennyiben tétmérkőzésen pályára lép a spanyol csapatban – ami legkorábban a 2014-es VB történhet meg -, ezt követően kizárólag a hispán nemzeti tizenegyet képviselheti.

Összességében elmondható, hogy Vicente del Bosque kényelmes (?) helyzetben van: Diego Costa döntése nyomán a spanyol kapitány a Diego Costa, Villa, Negeredo, Soldado, Llorente, Fernando Torres hatosból válogathatja ki a VB keretbe bekerülő középcsatárait.

_______________________________________________________________________________

Diego Costa, the Brazil-born Atletico Madrid striker, recently announced his decision to represent Spain at international level rather than his native country. His annoucement caused major upset in the football world. The above Hungarian version of this post looks into the background of the story and describes the FIFA regulations which help the Brazilian play for “La Roja”.

Hány éves is Falcao? / What’s your age again, Falcao?

[Please scroll down for the English verison]

Radamel Falcaonak, az Atlético Madrid sztárcsatárának AS Monacohoz igazolása az idei nyár egyik nagy slágere volt. A több szempontból a média kereszttüzébe került átigazolás egyik érdekes, mindazonáltal talán kevésbé ismert mozzanata, hogy az üzlet nyélbe ütését követően nemrégen felmerült, hogy Falcao ténylegesen nem is 27, hanem 29 éves. Első pillantásra egy rövid mosoly és vállrándítás keretei között vennének tudomásul ezt az “apró” körülményt. Jogi szempontból azonban fontos következményei is lehetnek annak, ha Falcao két évvel fiatalabbnak tünteti fel magát, mint amennyi valójában. A posztban bemutatásra kerül az ügy háttere és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezmények.

Az iskolai igazolás és annak gyakorlati jelentősége

Colegio San Pedro Claver de Bucaramanga – ez a neve annak a kolumbiai általános iskolának, amelybe napjainak egyik legjobb csatára Radamel Falcao gyerekként járt. Az iskola által őrzött, nemrégen előkerült igazolás szerint Falcao 1984-ben született (a dokumentum pontos naptári napot nem jelenít meg), azaz ezek szerint akár 29 éves is elmúlhatott már. Ezzel szemben azonban a csatár játékosigazolása és a FIFA hivatalos nyilvántartása alapján is 1986. február 10-én született, azaz Falcao “hivatalosan” jelenleg csak 27 éves. Mégis mit jelenthet ez a minimális különbség?

Egyrészt Falcao a 2005-ös FIFA U-20-as VB-n – ahol egyébként 3 mérkőzésen 2 gólt is szerzett – az irányadó korhatárt túllépve szerepelhetett, azaz kora miatt nem lett volna jogosult a játékra. A FIFA szabályzatai szerint egy játékos jogosulatlan szereplése ahhoz is vezethet, hogy a másik csapat kapja meg a mérkőzés 3 pontját. Ennek ráadásul jelentősége is lett volna, hiszen Kolumbia – Falcaoval a soraiban – Kanadát és Szíriát is legyőzte a VB-n. Másrészt – és ez talán a fontosabb aspektusa az ügynek – Falcao karrierje során ellenérték fejében három alkalommal váltott klubot. Átigazolásainak összértéke 112,5 millió euró körül van, csak idén nyáron az AS Monaco 60 millió eurót fizetett a játékjogáért. De fizetett-e volna a francia csapat ilyen sok pénzt, ha tisztában van azzal, hogy nem egy 27 éves, hanem egy akár 30-hoz közeli játékosról van szó?

A potenciális jogkövetkezmények

Eltekintve attól, hogy az U-20-as VB-n Kolumbia a csoportja utolsó helyezettjeként már a torna első szakaszában kiesett volna – és nem a Messi által vezetett argentinok állították volna meg őket a legjobb 16 között -, Falcao monacói átigazolásával összefüggésben a következőket lehet érdemes mérlegre tenni:

Egy labdarúgó játékjoga ellenértékének meghatározásánál az érintettek számos körülményt vesznek figyelembe. Az egyik ilyen – a szerződéskötéskor fennálló, lényeges körülmény – a labdarúgó életkora. Nem kérdés, hogy egy játékos általában 27 és 30 éves kora között van a legideálisabb állapotban ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa a pályán. Tehát amennyiben Falcao 27 éves, úgy papíron a három legjobb szezonja még előtte van, azonban ha már 29 éves, akkor elvileg csak egy igazán jó szezon várhat rá. Ráadásul ez különös jelentőséggel is bírhat a konkrét ügyben, hiszen az AS Monaco legjobb esetben is csak a következő szezont követően szerepelhet a Bajnokok Ligájában. Összességében a hipotetikus kérdés a következő: fizetett-e volna az AS Monaco 60 millió eurót Falcao játékjogért és folyósítana-e részére évi 14 millió eurós fizetést, amennyiben tisztában lett volna az életkorával? Függetlenül attól, hogy az átigazolási szerződés mely nemzeti jog hatálya alá tartozik, a jogkövetkezmények a megtévesztésre hivatkozással valószínűleg hasonlóak, azaz minden bizonnyal az alábbi három verzió képzelhető el:

Egyrészt az AS Monaco csökkentheti Falcao 14 millió eurós fizetését, “hozzáigazítva” azt a valós életkorához (a szerződés érvénytelenségének kiküszöbölése). Emellett ebben az esetben a francia egylet kártérítésként követelhetné Falcaotol azt a különbözetet is, amely abból ered, amennyivel kevesebbet fizetett volna a játékjogáért az Atlético Madridnak abban az esetben, amennyiben tisztában lett volna a csatár életkorával (pl. ha így Falcao “csak” 40 millióba került volna, akkor 20 milliót sikeresen “behajthatna” a csatártól).

Másrészt amennyiben az AS Monaco nem kívánná fenntartani Falcaoval kötött szerződését és azt alapos indokkal alá is tudja támasztani, e szerződésnek az érvénytelensége is megállapítható lehet.  Ekkor ráadásul a francia egylet kártérítésként akár a teljes átigazolási összeg, ill. a játékos ügynöki, képviselői díjak, vagy a tárgyalásokhoz kapcsolódó költségek megfizetését is követelhetné a csatártól, hiszen több mint 60 milliót fizetett ki a “semmiért”. Érdekesség, hogy ebben az esetben Falcao végül minden bizonnyal szabadon igazolhatóvá válna, azaz bármelyik csapat bármikor – tehát akár a szezon közben is – leigazolhatná. Pl. a csatárt kereső Chelseat vagy Arsenalt biztosan nem “rogyasztaná” meg az ingyen megszerezhető csatár fizetési igényeinek teljesítése.

Harmadrészt a szerződés érvénytelenné nyilvánításakor az is megtörténhet, hogy a bíróság az eredeti állapot helyreállítása mellett döntene, azaz Falcao Atlético játékos marad, az AS Monaco visszakapja a 60 millió eurót a spanyol csapattól, ill. Falcaoval megfizetteti az egyebekben felmerült kárát. Persze ekkor akár a spanyol csapat is felléphetne Falcaoval szemben károkozásra hivatkozással…

Összességében a valóságban persze minimális az esélye, hogy bármi folyománya legyen az ügynek, hiszen minden bizonnyal az iskolai igazolás kerülhetett elírásra. Jogi szempontból azonban több mint érdekes volt eljátszani a gondolattal.

____________________________________________________________________________

This summer, AS Monaco paid a staggering EUR 60 million to Atlético Madrid for securing the services of Radamel Falcao. However, after the deal was completed, media rumours claimed that Falcao was born in 1984, whereas the player’s FIFA registration states that he was born two years later, in 1986. If the report is true, Falcao would have won the 2005 South American U-20 Championship at the age of 21 as an overage player. There are also suggestions that Monaco have been duped into paying over the odds for a player who has just a few years left of his career. The Hungarian version of this note considers all the legal consequences if the rumours were proven true and AS Monaco would claim for compensation from the player.

Neymar Barcelonához igazolása – miért részesülhettek harmadik személyek is az átigazolási díjból? / Neymar’s transfer to Barcelona and third party ownership

[Please scroll down for the English version]

A nyári nemzetközi labdarúgó átigazolási szezon egyik slágere a  fiatal brazil csillag, Neymar FC Barcelonához igazolása volt. A katalán csapat összesen mintegy 57 millió eurót fizetett ki a labdarúgó játékjogának megszerzéséért, amely meglehetősen szép summa egy olyan játékosért, aki szerződése lejártát követően 2014 nyarán elvileg szabadon igazolható lett volna. Továbbá a sajtóban megjelent hírek szerint a Santos – Neymar korábbi csapata – az említett 57 millióból csupán alig több mint 9 millió euróhoz jutott. Felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan történhetett mindez? Jelen bejegyzés e kérdésre igyekszik megtalálni a választ bemutatva az átigazolás teljes hátterét, a kapcsolódó FIFA szabályokat és a Neymar átigazolásához hasonló nemzetközi gyakorlatot. Emellett röviden leírásra kerülnek  a jelenlegi magyar előírások is.

Az átigazolás teljes háttere

Sajtóforrások szerint a katalánok az átigazolással összefüggésben kiadott 57 millió euróból 17,1 millió eurót fizettek a labdarúgó játékjogáért, melynek 55 %-a – a fentebb említett kb. 9,35 millió euró – került a Santoshoz, míg a maradék 45 %, azaz megközelítőleg 7,75 millió euró a játékos játékjogát ilyen arányban tulajdonolt Teisa Group és DIS befektetők részére került kifizetésre. Végül állítólag a fennmaradt 40 millió euró további harmadik személyek – így többek között Neymar édesapja részére – került átutalásra azért, hogy a játékos ne igazoljon más csapatba, elsősorban természetesen az ősi rivális Real Madridba. Egyébként az átigazolási szerződésbe olyan rendelkezések is bekerültek, melyek szerint a Barca és a Santos barátságos mérkőzéseket játszanak egymással, ill. a Santos további 2 millió euróval gazdagodik, amennyiben Neymar 2017-ig megnyerné az aranylabdát. Sokakban felmerül a kérdés, hogy – a játékost ténylegesen eladó Santoson kívül – mégis hogyan és miért részesedhet ilyen sok személy az átigazolási díjból?

Szerződéskötés egy labdarúgó átigazolásakor

Átigazolási szerződések megkötésekor természetesen lehetőség van arra, hogy az érintett felek – a játékos “vételára” és átigazolásának ideje, lefolyása mellett – egyéb rendelkezéseket is rögzítsenek vagy az átigazolási szerződéssel kapcsolatban további megállapodásokat kössenek. Ennek megfelelően a Neymar-hoz közelálló emberek részére 40 millió euró kifizetése az FC Barcelona saját – mindazonáltal külső személyek részére nehezen megmagyarázható – üzleti döntése lehetett.

Jogi szempontból a fentieknél jóval érdekesebb Neymar játékjogának megvásárlása. Labdarúgók átigazolásakor a legmegszokottabb üzletmenet az lenne, hogy az átvevő klub az érintett labdarúgó játékjogának árában megállapodik az átadó klubbal, majd utóbbi részére megfizeti a kialkudott összeget. Esetünkben azonban a katalánok három féllel is tárgyaltak Neymar játékjogáról, három féllel is meg kellett egyezniük és végül a Santoson kívül két cég – az említett Teisa Group és DIS – is részesült az átigazolási díjból. Mindez azért történhetett, mert Neymar játékjogán a Santos, a Teisa Group és a DIS közösen osztozott.

A játékjog  harmadik személyek általi tulajdonlása

A FIFA játékosok státuszára és átigazolására vonatkozó szabályzatának 18bis. pontja szerint a labdarúgó klubok nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek alapján harmadik személyek befolyásolhatják labdarúgóinak alkalmazásával és átigazolásával kapcsolatos függetlenségét és politikáját vagy a csapatai teljesítményét. Az UEFA szabályzata 18.02 pontjában szintén hivatkozik az említett FIFA előírásra. Látható tehát, hogy a szóban forgó rendelkezés kifejezetten nem tiltja azt, hogy harmadik személyek – mint pl. a Teisa Group és a DIS – egy játékos játékjogát részben vagy akár egészben tulajdonolják. Ennek megfelelően a különböző FIFA tagországok szövetségei eltérő módon – tehát “lazábban” – értelmezik ezt a szabályt és nem tiltják azt, hogy egy labdarúgó játékjogának azon csapaton kívül, amellyel éppen szerződésben áll, egyidejűleg további személyek is tulajdonosai legyenek. Manapság több országban – elsősorban Dél-Amerikában és Portugáliában – bevett szokás, hogy a pénzszűkében lévő klubok befektető és sportmenedzsment cégekkel, ügynökökkel finanszíroztatják a játékosok megvételét, és ezért cserében az érintett labdarúgó játékjogának meghatározott százaléka a befektető tulajdonába kerül és általában tulajdoni hányadának megfelelően később részesül az újra eladásra kerülő labdarúgó vételárából. Emellett ezen személyek – általában az érintett klubbal közösen – a játékos fizetésének egy részét is állják, saját ügynököt, szponzorokat és jelentős médianyilvánosságot biztosítva részére (az angol terminológiában “third party ownership”). Ebből a gyakorlatból látható, hogy e befektetők ténylegesen befolyásolják egy játékos átigazolását, fizetését és marketing szerződéseit is. Pl. Radamel Falcaot – napjaink egyik legjobb játékosát – gyakorlatilag a játékjogát birtokló “ügynökei” irányítják, átigazolásában a szakmai szempontok nemigen játszanak szerepet. Egyébként Neymar esetében is feltehetően azért volt szükség a 40 millió euró egyéb személyek részére való kifizetésére, hogy a játékos – és ne a befektetők – akarata teljesüljön, hiszen Neymar mindenképpen a Barcához szeretett volna igazolni. Végül látható az is, hogy azok a klubok, amelyek szövetsége megengedi vagy egyszerűen csak nem szankcionálja a játékjog harmadik személyek általi tulajdonlását vagy a játékjogért harmadik személyek részére való kifizetéseket, versenyelőnybe kerülnek az olyan csapatokkal szemben, amelyek részére ez nem megengedett. Pl. amennyiben egy játékos játékjogának ára 10 millió euró, az egyik klubnak mondjuk csak 5 milliót szükséges előteremtenie  – hiszen a maradékot biztosítja a befektető -, míg a másiknak a fennálló tilalom okán a teljes összeget ki kellene fizetnie az érintett labdarúgó játékjogáért.

A magyar szabályozás

Hazánkban törvényi szinten került szabályozásra és megoldásra a kérdés. A Sporttörvény kifejezettem kimondja, hogy – (1) a hivatásos sportoló igazolásával, illetve átigazolásával kapcsolatos közvetítői jutalék, valamint (2) a sportszövetségnek fizetendő hozzájárulások kivételével – semmis minden olyan megállapodás, amely a hivatásos sportolón, illetve a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen átruházó sportszervezeten kívül másnak biztosít részesedést a játékjog használati jogának átruházásáért fizetett ellenértékből. Az előírás egyértelmű, így a magyar labdarúgó klubok – hasonlóan az angol Premier League csapataihoz – kizárólag másik klubnak fizethetnek a labdarúgó játékjogáért, harmadik személyeknek – eltekintve a meghatározott két kivételtől – tehát nem. Amennyiben mégis ilyen kifizetés történne, az átigazolási szerződés érvénytelen, ahhoz joghatások nem kapcsolódhatnak.

Összefoglalás

Tekintettel a játékjog tulajdonlásával kapcsolatban több országban jelenlévő, számos esetben visszaélésszerű gyakorlatra a FIFA-nak – hasonlóan a Premier League-hez a Tevez és Mascherano affért követően, ill. figyelembe véve az UEFA legújabb törekvéseit – érdemes lehet olyan előírást elfogadnia, amely tiltja a játékosok tulajdonjogának harmadik személyek általi megszerzését. Ameddig ez nem történik meg, adott esetben az ügynökök és befektetők még a legnagyobb klubokra is jelentős befolyással bírhatnak. Az már szinte “magától értetődő”, hogy Neymar játékjogának egy részét tulajdonolt DIS befektetői csoport perrel fenyegetőzik a Santos és a Barca ellen, mivel állításuk szerint még így sem részesültek megfelelő mértékben az átigazolási díjból…

___________________________________________________________________________

In one of the biggest deals of this summer, FC Barcelona secured the services of Brazilian prodigy Neymar from Santos for a fee of ca. EUR 57 million. However, as the news say, Barca paid EUR 17.1m for the full ownership of Neymar, though just €9.35m went to the seller club with two companies that owned part of his registration – Teisa Group and DIS – splitting the other 45 per cent. The reports also claim that the remaining EUR 40 million was paid to other parties, including Neymar’s father, as Barca fought off competition from i.a. arch rivals Real Madrid. In the wake of this transfer the above Hungarian verison of this blog highlights the most important issues relating to third party ownership of players’ economic rights and their implications on players, transfers and club policies.

The related Hungarian regulations are also briefly described above. Similar to the rules of the English Premier League, the Hungarian Sports Act, save for agent’s brokerages and payments to be made to the national governing body, explicitly prohibits for clubs to enter into an agreement with a third party whereby the club concerned makes a payment or assigns any rights to that third party. For more information please contact me via peter.rippel.szabo@gmail.com.

FIFA Aranylabda 2012 és ami mögötte van / FIFA Ballon d’Or 2012 and what is behind

[Please scroll down for the English version]

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) a tegnapi napon tette közzé, hogy a 23 jelölt közül Lionel Messi, Cristiano Ronaldo és Andrés Iniesta maradt versenyben a 2012-es FIFA Aranylabdáért (FIFA Ballon d’Or).  A labdarúgás legnagyobb presztízsű egyéni elismerése a “France Football’s Ballon d’Or” és “FIFA World Player of the Year” korábbi címek egyesítéseként jött létre 2010-ben. A díj átadásának szabályai többé-kevésbé minden labdarúgást kedvelő előtt ismertek. Mindazonáltal mégis feltehető a kérdés: melyek a szavazás pontos eljárási szabályai, ill. mi annak jogi háttere?

A szavazási eljárás szabályai

A FIFA kapcsolódó eljárási szabályzata szerint a szavazást a FIFA és az Amaury vállalkozáscsoport bonyolítja le. Utóbbi – teljes nevén Éditions Philippe Amaury – a France Football magazin kiadója és jogtulajdonosa, mely magazin 1956-ban indította útjára a fentebb említett “France Football’s Ballon d’Or” díjat. A szabályzat 3. cikkelye szerint a szavazás alapjául a labdarúgók pályán nyújtott teljesítménye, valamint a pályán és a pályán kívül tanúsított magatartása szolgál.

A szavazásra jogosult nemzetközi zsűrit a nemzeti válogatott csapatkapitányai, szövetségi kapitányai, valamint az Amaury csoport által alkotott listán szereplő, országonként egy újságíró alkotja. Az érintettek arra a 23 játékosra szavazhatnak, akiket a FIFA Football Committee (labdarúgó bizottság) és az Amaury csoport szakértői választanak ki. A szavazás során az első helyre jelölt játékos öt, a második helyre jelölt három, a harmadik helyre jelölt pedig egy pontot kap. A szavazatok összesítése után pontegyenlőség esetén a több első helyet begyűjtött labdarúgó nyeri az aranylabdát. Ha ekkor is pontegyenlőség állna fenn, úgy a többször második helyre szavazott játékos a győztes. Amennyiben ekkor is döntetlen lenne az állás, közös győztest hirdetnek.

Egyébként – hogy az érintettek biztosan “ne felejtsék el” leadni a szavazataikat – a FIFA főtitkára minden évben körlevélben értesíti a szavazásra jogosultakat. A 2011-es szavazást megelőzően tavaly ez a körlevél került kiküldésre.

A jogi háttér

A FIFA – teljes nevén Fédération Internationale de Football Association – a svájci polgári törvénykönyv egyesületekről szóló fejezte alapján létrehozott egyesület. Az egyesületek az ún. magánautonómia keretei között céljaik elérésre szabadon szervezethetik tevékenységüket, így különböző belső, meghatározott feladatokkal megbízott szerveket, pl. ún. bizottságokat is létrehozhatnak. Az említett FIFA Football Committee (labdarúgó bizottság) a FIFA állandó bizottságainak egyike, melynek tagjait a FIFA Executive Committee (végrehajtó bizottság) nevezi ki. A labdarúgó bizottság feladata a “labdarúgással kapcsolatos ügyek” intézése, melybe az említett szavazási szabályzat szerint beletartozik a 23 aranylabdára jelölt megnevezése is.

Összességében jogilag a FIFA Aranylabda egy meghatározott állam (Svájc) joga szerint létrehozott egyesület díja, mellyel a tagszervezeteihez, az egyes nemzeti labdarúgó szövetségekhez tartozó klubcsapatok játékosainak egy adott évben nyújtott kiemelkedő egyéni teljesítményét ismeri el.

____________________________________________________________________________

FIFA announced the three man shortlist for the 2012 FIFA Ballon d’Or yesterday, as Lionel Messi, Cristiano Ronaldo and Andrés Iniesta remained in competition for collecting the accolade. In the wake of the news, this note gives insights into the voting procedures (‘rules of allocations‘) and the related legal background of the most prestigious individual award of world football.