Neymar Barcelonához igazolása – miért részesülhettek harmadik személyek is az átigazolási díjból? / Neymar’s transfer to Barcelona and third party ownership

[Please scroll down for the English version]

A nyári nemzetközi labdarúgó átigazolási szezon egyik slágere a  fiatal brazil csillag, Neymar FC Barcelonához igazolása volt. A katalán csapat összesen mintegy 57 millió eurót fizetett ki a labdarúgó játékjogának megszerzéséért, amely meglehetősen szép summa egy olyan játékosért, aki szerződése lejártát követően 2014 nyarán elvileg szabadon igazolható lett volna. Továbbá a sajtóban megjelent hírek szerint a Santos – Neymar korábbi csapata – az említett 57 millióból csupán alig több mint 9 millió euróhoz jutott. Felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan történhetett mindez? Jelen bejegyzés e kérdésre igyekszik megtalálni a választ bemutatva az átigazolás teljes hátterét, a kapcsolódó FIFA szabályokat és a Neymar átigazolásához hasonló nemzetközi gyakorlatot. Emellett röviden leírásra kerülnek  a jelenlegi magyar előírások is.

Az átigazolás teljes háttere

Sajtóforrások szerint a katalánok az átigazolással összefüggésben kiadott 57 millió euróból 17,1 millió eurót fizettek a labdarúgó játékjogáért, melynek 55 %-a – a fentebb említett kb. 9,35 millió euró – került a Santoshoz, míg a maradék 45 %, azaz megközelítőleg 7,75 millió euró a játékos játékjogát ilyen arányban tulajdonolt Teisa Group és DIS befektetők részére került kifizetésre. Végül állítólag a fennmaradt 40 millió euró további harmadik személyek – így többek között Neymar édesapja részére – került átutalásra azért, hogy a játékos ne igazoljon más csapatba, elsősorban természetesen az ősi rivális Real Madridba. Egyébként az átigazolási szerződésbe olyan rendelkezések is bekerültek, melyek szerint a Barca és a Santos barátságos mérkőzéseket játszanak egymással, ill. a Santos további 2 millió euróval gazdagodik, amennyiben Neymar 2017-ig megnyerné az aranylabdát. Sokakban felmerül a kérdés, hogy – a játékost ténylegesen eladó Santoson kívül – mégis hogyan és miért részesedhet ilyen sok személy az átigazolási díjból?

Szerződéskötés egy labdarúgó átigazolásakor

Átigazolási szerződések megkötésekor természetesen lehetőség van arra, hogy az érintett felek – a játékos “vételára” és átigazolásának ideje, lefolyása mellett – egyéb rendelkezéseket is rögzítsenek vagy az átigazolási szerződéssel kapcsolatban további megállapodásokat kössenek. Ennek megfelelően a Neymar-hoz közelálló emberek részére 40 millió euró kifizetése az FC Barcelona saját – mindazonáltal külső személyek részére nehezen megmagyarázható – üzleti döntése lehetett.

Jogi szempontból a fentieknél jóval érdekesebb Neymar játékjogának megvásárlása. Labdarúgók átigazolásakor a legmegszokottabb üzletmenet az lenne, hogy az átvevő klub az érintett labdarúgó játékjogának árában megállapodik az átadó klubbal, majd utóbbi részére megfizeti a kialkudott összeget. Esetünkben azonban a katalánok három féllel is tárgyaltak Neymar játékjogáról, három féllel is meg kellett egyezniük és végül a Santoson kívül két cég – az említett Teisa Group és DIS – is részesült az átigazolási díjból. Mindez azért történhetett, mert Neymar játékjogán a Santos, a Teisa Group és a DIS közösen osztozott.

A játékjog  harmadik személyek általi tulajdonlása

A FIFA játékosok státuszára és átigazolására vonatkozó szabályzatának 18bis. pontja szerint a labdarúgó klubok nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek alapján harmadik személyek befolyásolhatják labdarúgóinak alkalmazásával és átigazolásával kapcsolatos függetlenségét és politikáját vagy a csapatai teljesítményét. Az UEFA szabályzata 18.02 pontjában szintén hivatkozik az említett FIFA előírásra. Látható tehát, hogy a szóban forgó rendelkezés kifejezetten nem tiltja azt, hogy harmadik személyek – mint pl. a Teisa Group és a DIS – egy játékos játékjogát részben vagy akár egészben tulajdonolják. Ennek megfelelően a különböző FIFA tagországok szövetségei eltérő módon – tehát “lazábban” – értelmezik ezt a szabályt és nem tiltják azt, hogy egy labdarúgó játékjogának azon csapaton kívül, amellyel éppen szerződésben áll, egyidejűleg további személyek is tulajdonosai legyenek. Manapság több országban – elsősorban Dél-Amerikában és Portugáliában – bevett szokás, hogy a pénzszűkében lévő klubok befektető és sportmenedzsment cégekkel, ügynökökkel finanszíroztatják a játékosok megvételét, és ezért cserében az érintett labdarúgó játékjogának meghatározott százaléka a befektető tulajdonába kerül és általában tulajdoni hányadának megfelelően később részesül az újra eladásra kerülő labdarúgó vételárából. Emellett ezen személyek – általában az érintett klubbal közösen – a játékos fizetésének egy részét is állják, saját ügynököt, szponzorokat és jelentős médianyilvánosságot biztosítva részére (az angol terminológiában “third party ownership”). Ebből a gyakorlatból látható, hogy e befektetők ténylegesen befolyásolják egy játékos átigazolását, fizetését és marketing szerződéseit is. Pl. Radamel Falcaot – napjaink egyik legjobb játékosát – gyakorlatilag a játékjogát birtokló “ügynökei” irányítják, átigazolásában a szakmai szempontok nemigen játszanak szerepet. Egyébként Neymar esetében is feltehetően azért volt szükség a 40 millió euró egyéb személyek részére való kifizetésére, hogy a játékos – és ne a befektetők – akarata teljesüljön, hiszen Neymar mindenképpen a Barcához szeretett volna igazolni. Végül látható az is, hogy azok a klubok, amelyek szövetsége megengedi vagy egyszerűen csak nem szankcionálja a játékjog harmadik személyek általi tulajdonlását vagy a játékjogért harmadik személyek részére való kifizetéseket, versenyelőnybe kerülnek az olyan csapatokkal szemben, amelyek részére ez nem megengedett. Pl. amennyiben egy játékos játékjogának ára 10 millió euró, az egyik klubnak mondjuk csak 5 milliót szükséges előteremtenie  – hiszen a maradékot biztosítja a befektető -, míg a másiknak a fennálló tilalom okán a teljes összeget ki kellene fizetnie az érintett labdarúgó játékjogáért.

A magyar szabályozás

Hazánkban törvényi szinten került szabályozásra és megoldásra a kérdés. A Sporttörvény kifejezettem kimondja, hogy – (1) a hivatásos sportoló igazolásával, illetve átigazolásával kapcsolatos közvetítői jutalék, valamint (2) a sportszövetségnek fizetendő hozzájárulások kivételével – semmis minden olyan megállapodás, amely a hivatásos sportolón, illetve a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen átruházó sportszervezeten kívül másnak biztosít részesedést a játékjog használati jogának átruházásáért fizetett ellenértékből. Az előírás egyértelmű, így a magyar labdarúgó klubok – hasonlóan az angol Premier League csapataihoz – kizárólag másik klubnak fizethetnek a labdarúgó játékjogáért, harmadik személyeknek – eltekintve a meghatározott két kivételtől – tehát nem. Amennyiben mégis ilyen kifizetés történne, az átigazolási szerződés érvénytelen, ahhoz joghatások nem kapcsolódhatnak.

Összefoglalás

Tekintettel a játékjog tulajdonlásával kapcsolatban több országban jelenlévő, számos esetben visszaélésszerű gyakorlatra a FIFA-nak – hasonlóan a Premier League-hez a Tevez és Mascherano affért követően, ill. figyelembe véve az UEFA legújabb törekvéseit – érdemes lehet olyan előírást elfogadnia, amely tiltja a játékosok tulajdonjogának harmadik személyek általi megszerzését. Ameddig ez nem történik meg, adott esetben az ügynökök és befektetők még a legnagyobb klubokra is jelentős befolyással bírhatnak. Az már szinte “magától értetődő”, hogy Neymar játékjogának egy részét tulajdonolt DIS befektetői csoport perrel fenyegetőzik a Santos és a Barca ellen, mivel állításuk szerint még így sem részesültek megfelelő mértékben az átigazolási díjból…

___________________________________________________________________________

In one of the biggest deals of this summer, FC Barcelona secured the services of Brazilian prodigy Neymar from Santos for a fee of ca. EUR 57 million. However, as the news say, Barca paid EUR 17.1m for the full ownership of Neymar, though just €9.35m went to the seller club with two companies that owned part of his registration – Teisa Group and DIS – splitting the other 45 per cent. The reports also claim that the remaining EUR 40 million was paid to other parties, including Neymar’s father, as Barca fought off competition from i.a. arch rivals Real Madrid. In the wake of this transfer the above Hungarian verison of this blog highlights the most important issues relating to third party ownership of players’ economic rights and their implications on players, transfers and club policies.

The related Hungarian regulations are also briefly described above. Similar to the rules of the English Premier League, the Hungarian Sports Act, save for agent’s brokerages and payments to be made to the national governing body, explicitly prohibits for clubs to enter into an agreement with a third party whereby the club concerned makes a payment or assigns any rights to that third party. For more information please contact me via peter.rippel.szabo@gmail.com.

A Gigi Becali-ügy: a labdarúgókat sem lehet hátrányosan megkülönböztetni az EU jog alapján / The Gigi Becali case: discrimination of footballers is not allowed under EU law

[Please scroll down for the English version]

Az Európai Unió Bírósága (EUB) szerint hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politikát folytatott Gigi Becali, az FC Steaua Bukarest “támogatója” (a gyakorlatban tulajdonosa) azon nyilatkozatával, mely szerint klubja soha nem alkalmazna homoszexuális labdarúgót. Az egyik EU-s jogszabály szerint ugyanis az egyenlő bánásmód keretei között tilos a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében. Jelen bejegyzésben röviden bemutatásra kerülnek az ügy körülményei és az EUB döntésének lényege.

Becali nyilatkozata után egy román jogvédő szervezet, az Accept panaszt nyújtott be Becali és az FC Steaua Bukarest ellen az illetékes román hatósághoz azon alapon, hogy a klubnál a munkaerő-felvétellel kapcsolatban sérül az egyenlő bánásmód elve. Miután az érintett hatóság döntését az Accept megfellebbezte, az eljáró román bíróság ún. előzetes döntéshozatalra az EUB elé utalta az ügyet.

Az EUB elsőként is leszögezte, hogy a labdarúgók – ahogy az már a híres (hírhedt?) Bosman-ügyben megállapításra került – az EU jog értelmében munkavállólalaknak minősülnek. Ebből következően a sport gyakorlása mint gazdasági tevékenység az uniós jog hatálya alá tartozik és arra irányadók az uniós egyenlő bánásmódra vonatkozó előírások is.

A konkrét ügyben az EUB végül kimondta, hogy  egy munkáltató – tehát a Steaua Bukarest – nem tudja megcáfolni a hátrányosan megkülönböztető munkaerő felvételi-politika folytatására utaló tények fennállását azon kijelentésre szorítkozva, hogy a homofób munkaerő-felvételi politika fennállását sugalmazó nyilatkozatok olyan személytől – azaz Becalitól – származnak, aki bár állítása és a látszat szerint a munkáltató irányításában fontos szerepet tölt be, a munkaerő-felvételi kérdésekre vonatkozóan nem rendelkezik döntési joggal. Az EUB azt is figyelembe vette, hogy az FC Steaua Bukarest mint munkáltató nem határolódott el egyértelműen Becali kijelentéseitől. Összességében tehát egy labdarúgó klub esetében a klub vezetőjének nyilatkozata is megalapozhatja a diszkriminatív munkaerő-felvételi politika alkalmazását.

Fentiek tükrében minden sportban tevékenykedőnek érdemes tartózkodnia olyan kijelentésektől, amelyek a sportolók  vallását vagy meggyőződését, fogyatékosságát, életkorát vagy szexuális irányultságát érintve hátrányt jelenthetnek  a foglalkoztatás és munkavégzés tekintetében.

____________________________________________________________________________

This note briefly looks into to ‘infamous’ Gigi Becali case decided by the European Court of Justice (ECJ). In an interview Gigi Becali, ‘patron’ of Romanian football club FC Steaua Bucharest, had stated that he would never hire a homosexual player. After the case was referred to the ECJ for preliminary ruling the ECJ concluded that an employer (i.e. the football club) cannot deny the existence of facts from which it may be presumed that it has a discriminatory recruitment policy by asserting that the statements indicative of a homophobic recruitment policy come from a person (i.e. Becali) who, while claiming to play an important role in the management of that employer and appearing to do so, is not legally capable of binding it in recruitment matters.

 

Tiltott állami támogatás a Real Madridnak? / Real Madrid under investigation for illegal state aid

[Please scroll down for the English version]

A múlt héten az Európai Bizottság egyik szóvivője igazolta, hogy a Bizottság előzetes adatgyűjtés körében vizsgálja a Real Madrid és a helyi önkormányzat között létrejött, a spanyol csapat edzőkomplexuma eladására vonatkozó szerződést: a Bizottság szerint elképzelhető, hogy a klub az ügylet eredményeképpen később tiltott állami támogatásban részesült, azaz állami segítséggel anyagi előnybe kerülhetett versenytársaival szemben. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerülnek az ügy körülményei és jogi háttere.

Az ügylet

A Real Madrid edzőkomplexumát részben pénzért, részben földterületekért adta el a helyi önkormányzatnak 1998-ban. Később azonban kiderült, hogy az önkormányzat által a klubnak ellenértékként szolgáltatott földterületek egy része állítólag nem is állt önkormányzati tulajdonban, így azokat az önkormányzat 2011-ben visszavette a csapattól. Ennek következtében a Real Madrid az önkormányzattól 22,7 millió euró “kompenzációt” kapott az eredetileg csupán 421 ezer euróért megvett ingatlanokért. Szakértők szerint azonban a szóban forgó ingatlanok értéke – mivel azok csak sportcélra használhatók – maximum 1 millió euró [forrás: Éber Sándor: Sértett-e versenyjogot a Real Madrid? – Világgzadaság, 2013. április 9., 15. old., ill. BBC].

A jogi háttér

Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés [EUMSz] összeegyeztethetetlen állami támogatásokra vonatkozó előírásai szerint alapvetően tilos az olyan állami támogatás, amely (i) állami forrásból származik; (ii) meghatározott vállalkozásokat vagy iparágakat részesít előnyben; (iii) gazdasági előnyt, kedvezményt jelent és így (iv) torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, ill. (v) az EU tagállamok közötti kereskedelmet érinti. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a híresztelések igaznak bizonyulnak, az állami szervezetrendszer részének minősülő és így állami forrásokkal rendelkező madridi önkormányzat által az EU jog alapján vállalkozásnak minősülő, európai szinten is más klubcsapatokkal sport- és gazdasági versenyben álló Real Madridnak juttatott, az adott ingatlanok piaci értékét legalább hússzoros mértékben meghaladott (így többek között az ún. piacgazdasági befektetői elvbe is ütköző) pénzösszeg teljesíti az EUMSz-ben írt tiltó feltételeket. Megjegyzendő, hogy az EUMSz kivételeket is szabályoz a tiltott támogatások szabályai alkalmazhatósága alól, melyek alapján – amennyiben az adott kritériumok teljesülnek – az EU joggal összeegyeztethető állami támogatásról beszélhetünk. Mindazonáltal a jelenleg rendelkezésre álló információk tükrében kicsi az esélye, hogy az ügylet mentesíthető lenne az állami támogatások nyújtására vonatkozó tilalom alól.

Az eljárás menete és a várható fejlemények

Be nem jelentett, lehetséges jogellenes támogatások esetén a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja a rendelkezésre álló információkat, mely vizsgálat jelen ügyben állítólag már 2011 decembere óta folyamatban van.  Ennek keretében a Bizottság információt is kérhet az érintett tagállamtól, Spanyolországtól, ill. a támogatást határozathozatalig felfüggesztheti vagy ideiglenesen visszatéríttetheti. Amennyiben a végső határozatban a jogsértés megállapításra kerül, a Real Madridnak nyújtott támogatás akár kamatostul vissza is követelhető. Összességében – bár egyébként az UEFA és a Bizottság az Financial Fair Play-jel összefüggésben kiadott egy az állami támogatásokra vonatkozó közleményt – a Bizottság láthatóan komolyan veszi az EU-s szabályok alkalmazását a labdarúgó klubokkal szemben, ahogy azt a kb. egy hónapja több holland csapat ellen indított formális eljárás is mutatja.

Magyar vonatkozások

Az elmúlt időszakban hazánkkal kapcsolatban az ún. látvány csapatsportágak társasági adón keresztüli támogatásával, ill. a debreceni és ferencvárosi stadionok építésével összefüggésben merültek fel a tiltott állami támogatások kérdései. A TAO támogatással kapcsolatban a Bizottság a magyar állam bejelentése alapján részletes vizsgálatot folytatott le és ennek következtében az eredeti támogatási rendszer módosítását követelte meg az EUMSz-szel való összhang biztosítása végett. A kapcsolódó jogkérdésekről ebben a tanulmányban lehet olvasni, míg a debreceni stadionépítés hátteréről ebben a bejegyzésben érthető el információ.

____________________________________________________________________________

As a spokesman of the European Commission confirmed earlier this month, the Commission is currently gathering information on a 2011 property deal concluded between Spanish giant Real Madrid and the city of Madrid and considering whether to open a formal investigation into the case. This notes looks into the background of the story, describes the TFEU provisions on illegal state aid and the formal investigation to be conducted by the Commission as set forth in the Council Regulation No 659/1999 of 22 March 1999. Finally, the current construction of Hungarian football stadia and the already approved Hungarian sport support scheme are briefly mentioned in the light of EU state aid rules.

 

Mi a licenceljárás a sportban? / What is club licensing?

[Please scroll down for the English version]

Elsősorban a labdarúgás, azonban más sportágakkal összefüggésben is több esetben lehet hallani a “licenc” vagy “licenceljárás” fogalmakat, leggyakrabban a sportversenyen, sportversenysorozatban vagy bajnokságban való részvételhez kapcsolódóan. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerül a sportklubok és a sportszövetségek között létrejövő licencszerződés fogalma, a licenceljárás lényege, valamint a licenc jogi és gyakorlati jelentősége is.

A licencszerződés és licenceljárás fogalma

Általános definíciója szerint a licencszerződés a sportszövetség és az általa szervezett bajnokságba nevezni kívánó sportszervezet között a licenceljárás lefolytatása után kötött, határozott időre – általában az érintett versenyre vagy versenysorozatra – szóló szerződés, amely szerint kizárólag a licenceljárásban licencet szerzett sportszervezet a sportszövetség által szervezett sportversenyen vagy versenyrendszerben való részvételre meghatározott előfeltételek teljesítése alapján jogosult, illetve kötelezett is.

A licencszerződés megkötését minden esetben megelőzi a sportszövetség kompetens szervei által lefolytatott licenceljárás, mely a sportszövetség mint licencadó által alkotott licencszabályzatban meghatározott minimumkövetelmények teljesítésének igazolására vonatkozó olyan eljárás, amely a sportszervezet mint licenckérelmező számára adható licenc kiállításának és az így megkötendő licencszerződésnek, az adott sportszövetség által szervezett sportversenyen való részvételének alapját képezi. Az egy-egy versenyre, versenyrendszerre vonatkozó licenceljárás egységes, minden  sportszervezetnek ugyanazokat a feltételeket kell teljesítenie.

A licenceljárás elsősorban a sportszervezet gazdasági működésének, teljesítőképességének és jövedelmezőségének különböző kritériumok szerinti vizsgálatára irányul. Ezek a kritériumok mindenekelőtt különösen pénzügyi (likviditás, újrafinanszírozhatóság), szakmai, személyi és adminisztratív, infrastrukturális, biztonság- és médiatechnikai, valamint jogi követelmények. Ezeken kívül az eljáró sportszövetségi szervek általában figyelembe veszik a sportszervezet goodwilljét, sportolói imázsának és „játéktudásának” piaci értékét, a sportszervezet kereskedelmi szerződéseit, valószínűsíthető sporteredményeit, valamint a várható nézőszámot is. Mivel a licencszerződés minden esetben a szerződés megkötése utáni időpontban lezajló sportverseny(ek)re szól, nyilvánvaló, hogy a licenceljárás során az érintett sportszervezet jövőbeni várható gazdasági működését vizsgálják, azaz gyakorlatilag egy prognózisról van szó, így a licenceljárás – célja ellenére – mégsem lehet teljesen objektív.

A sportszövetségek természetesen a különböző versenyek, versenyrendszerek tekintetében más-más kritériumok fennállását követelik meg. Nyilvánvalóan a legmagasabb profi osztályban versenyezni kívánó sportvállalkozásnak más pénzügyi feltételekkel kell rendelkeznie, mint a legalacsonyabb osztályú bajnokságban indulni kívánó sportegyesületnek (ha ezen osztályok tekintetében ilyen processzuális értelemben vett licenceljárást egyáltalán lefolytatásra kerül). Így a sportszövetségek más-más licencszabályzatokat alkotnak vagy követelményeket írnak elő az általuk szervezett különböző szintű versenyekre, versenysorozatokra.

A licenceljárás célja és a licenc jelentősége

A fentebb felsorolt kritériumok licenceljárás során való vizsgálata különösen olyan professzionális bajnokságok esetén bír kiemelt jelentőséggel, amelyekben több sportszervezet versenyez, és a részvétel jelentős anyagi ráfordítást igényel. A sportszövetség által lefolytatandó licenceljárás céljai különösen az adott versenyrendszer hosszú távra történő megfelelő tervezése, ill. integritásának, átláthatóságának, minőségének és hitelességének biztosítása; a sportszervezetek egységes menedzsmentje és pénzügyi struktúrája kialakításának elősegítése; a sportszövetség és sportszervezetek imázsának építése és a fair play szellemének megőrzése.

Fontos az is, hogy a sportszervezetek közvetlenül a licencszerződésen keresztül ismerik el magukra nézve kötelezőnek a sportszövetség érintett sportversenyre, versenyrendszerre vonatkozó szabályait. Ebből következően az összes sportszervezet azonos versenyszabályok szerint vesz részt a versenyrendszerben, ami elsősorban a köztük folyó sportversenyben – valamint közvetetten a gazdasági versenyben – való esélyegyenlőség biztosításának szempontjából bír kiemelt jelentőséggel.

Fentiek mellett a licenc jogügyleti és gazdasági-üzleti alapot képez harmadik személyekkel kötendő szerződésekhez. A sportszervezeten belüli viszonyok tekintetében a sportszervezet a sportolóival, a sportszakemberekkel és az egyéb alkalmazottakkal tulajdonképpen csak abban az esetben képes szerződést kötni, ha a versenyrendszerben részt vehet. Az említett személyek ugyanis csak olyan sportszervezetnél fejthetik ki a sporttal kapcsolatos tevékenységüket, amely az adott sportág versenyein részvételi joggal – licenccel – rendelkezik. A sportszervezeten kívüli viszonyok vonatkozásában a sportszervezet adott esetben csak a licenc birtokában lehet tag a sportszövetségben és versenyezhet más sportszervezetekkel a versenyrendszerben. A  szponzorok kereskedelmi szerződéseket is csak a versenyeken részt vevő sportszervezetekkel kötnek. A médiatársaságok is nyilvánvalóan csak olyan versenyeket közvetítenek, amelyek a versenyrendszerben induló sportszervezetek között zajlanak. A nézők csak abban az esetben látogathatják a mérkőzéseket, versenyeket, ha a sportszervezet azokon részt vesz.

_________________________________________________________________________

This note provides an overview of the legal and practical significance of club licensing through describing the following in detail: Licensing systems and procedures are intended to safeguard the integrity of the sport and the league concerned, as well as providing a seal of good governance, a quality assurance for sports clubs and a benchmark from which both sports clubs and external observers can measure against. Club licensing is designed to help sports clubs reach and maintain certain minimum standards regarding all aspects of governance of sports clubs. Through licensing procedures clubs are required to regularly prove their solvency and positive liquidity. In essence, by obtaining license for competing in sports tournaments, sports clubs will actually be (i) obliged to comply with the regulations of sports competitions; and (ii) able to enter into agreements with third parties i.a. athletes, sponsors or broadcasters.

A Bundesliga sikereit biztosító jogi struktúra / The legal structure behind the success of Bundesliga

[Please scroll down for the English version]

A német első osztályú labdarúgó bajnokság, az 1. Bundesliga az utóbbi időszakban – figyelembe véve mind a pályán és mind a pályán kívül elért sikereket – jelentős mértékben növelte nemzetközi elismertségét. A Bundesligát kedvelők körében szinte biztosan ismert fogalmak a DFL, a DFB és e szervezetek tevékenysége, valamint az ún. 50+1 szabály is. Jelen bejegyzésben – a Bundesliga sikereit és közelmúltban tapasztalt felemelkedését alátámasztó körülmények bemutatása után – áttekintésre kerül a német klubfutball stabilitását és folyamatos fejlődését biztosító jogi háttérstruktúra.

A tények

  • A 2012-13-as szezontól kezdve a Bundesliga – a spanyol és az angol bajnoksághoz hasonlóan – négy csapatot indíthat az UEFA Bajnokok Ligájában megelőzve az UEFA koefficiens listájában a Serie A-t.
  • A Bayern München, a Schalke és a Borussia Dortmund csoportelsőként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé, utóbbi kettő megelőzve olyan, papíron jóval magasabban jegyzett csapatokat, mint az angol Arsenal és Manchester City, valamint a spanyol Real Madrid.
  • Az összes, csoportkörbe bejutott német klubcsapat (Mönchengladbach, Stuttgart, Leverkursen, Hannover) ott van az Európa Liga legjobb 32 csapata között.
  • A 2013/14-es szezontól kezdődően Pep Guardiola – elutasítva a Premier League-ből érkező ajánlatokat – a Bayern München vezetőedzője lesz.
  • 45,116-os mérkőzésenkénti átlagnézőszámmal a Bundesliga jelenleg kiemelkedően a leglátogatottabb labdarúgó bajnokság.
  • A 2011/12-es szezonban a Bundesliga csapatai első alkalommal generáltak 2 milliárd euró feletti bevételt, és összességében 55 millió euró (!) nyereséget könyvelhettek el.
  • A 2011/12-es szezonban Bundesliga 18 csapata közül 14 (!) profitot termelt (a részletes statisztikák itt érhetőek el).
  • A Deloitte Football Money League legfrissebb kiadása szerint négy német csapat is Európa 20 leggazdagabb klubja között található.

DFB, Die Liga – Fußballverband e. V. és DFL

A DFB (Deutscher Fußball Bund – Német Labdarúgó Szövetség) a német labdarúgás egészét irányító szövetség (magyar megfelelője az MLSZ), elsősorban a különböző osztályú és szintű német bajnokságok szervezését végzi és felügyeli. 2001-ben azonban az 1. és 2. Bundesliga 18-18 csapata kivált a DFB-ből és megalakította a Die Liga – Fußballverband e.V. (magyar megfelelőjének kb. a már megszűnt Magyar Hivatásos Labdarúgó Ligát lehet tekinteni). Ezen időpont óta a DFB és a Die Liga – Fußballverband e.V. között megkötött ún. alapszerződésben (Grundlagenvertrag) foglaltak szerint az említett két szervezet együttesen működteti a német labdarúgás profinak számító két legmagasabb osztályának versenyeit.

A DFL (Deutsche Fußball Liga GmbH) a Die Liga – Fußballverband e.V. 100 %-os tulajdonában álló vállalkozás, amely az 1. és 2. Bundesliga piacosítását végzi. A magyar fogalmak szerint a kft.-nek megfelelő DFL létrehozása azért volt szükséges, mivel az egyesületek nem folytathatnak nyereségalapú, vállalkozási tevékenységet (erről jogi szempontból bővebben itt lehet olvasni). A bajnokságok szervezése mellett a DFL fő feladatai az audiovizuális közvetítési jogok kollektív értékesítése, szponzorálási és merchandising, valamint média és reklámszerződések megkötése (Vermarktung). Ezen tevékenységeket a DFL által alapított DFL Sports Enterprises végzi. A DFL emellett a Bundesliga klubok financiális és gazdasági teljesítőképességét vizsgáló licenceljárás keretei között a klubokkal szigorúan betartatja a teljesítendő szakmai, személyi és adminisztratív, infrastrukturális, biztonság- és médiatechnikai, valamint jogi követelményeket. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Bundesliga 46 éves története alatt még egyetlen csapat sem (!) vált fizetésképtelenné.

Az 50+1 szabály

A fentebb bemutatott prudenciális működés egyik kiemelt alapfeltételét képezi az ún. 50+1 szabály is. Az eredetileg egyesületi formában működő német klubok a profi csapataik működtetésére gazdasági társaságokat alapítottak (pl. FC Bayern München Aktiengesellschaft), melyek (rész)tulajdonosai jelenleg is az egyesületek. A 50+1 szabály lényege szerint az anyaegyesületnek 50 %-ot meghaladó mértékben “többségi részesedéssel” kell rendelkeznie a klubja profi csapatát működtető gazdasági társaságban [Die Liga – Fußballverband, alapszabály 8. § (2) bek.]. A közhiedelemmel ellentétben ez nem 50 %-ot meghaladó tulajdonosi részesedési kötelezettséget jelenti, hanem azt, hogy az anyaegyesületnek a profi csapatot működtető gazdasági társaságban 50 % + 1 szavazati többséggel kell rendelkeznie. Azaz a gyakorlatban az is előfordulhat, hogy egy befektető egy csapat részvényeinek 99 %-át felvásárolja, azonban ennek ellenére is legfeljebb a szavazatok 49 %-ával rendelkezhet. A szabályból következően az egyesületek minden esetben képesek irányítani és ellenőrizni a profi klubok működését. Ez az előírás természetesen elrettentheti a külföldi tőkebefektetőket, mindazonáltal megakadályozza a klubok vagy részvényeik átláthatatlan adás-vételét és adott esetben fizetésképtelenségének előidézését.

Érezhető, hogy jogi szempontból a fenti szabály megkérdőjelezhető lehet, különös tekintettel az EU versenyjogi és a tőke szabad mozgását biztosító szabályaira. Az egyértelműen látható, hogy e szabály korlátozza a vállalkozásnak minősülő profi klubok között a szabad gazdasági versenyt és a tőkemozgást, mindazonáltal ún. hatékonysági és kényszerítő indokok alapján az 50+1 szabály jogilag igazolható lehet. Ezt támasztja alá az a tény, hogy eddig sem az Európai Bizottság, sem a német hatóságok nem “piszkálgatták” ezen előírásokat, azonban reális esély van arra, hogy hamarosan komolyabb döntés születik a szabály jogszerűségéről (lásd pl. a Hannover elnökének, Martin Kind-nek a folyamatos próbálkozásait).

Összefoglalás

A fentebb bemutatottakon kívül a pályán elért sikerek sokkal összetettebb tényezőkön – pl. más bajnokságok aktuális állapotán, a játékosokon, edzőkön és nem utolsósorban a szerencsén – is múlnak. Mindenesetre egy biztos: a német labdarúgást működtető intézmények és a mögöttük álló személyek – nem utolsósorban a jogi tanácsadók – mindent megtesznek a pályán elérhető sikerek hátterének biztosításához. A szisztematikus, hosszú évek óta folyamatosan végzett munka ezúton már nemzetközi viszonylatban is kifizetődni látszik: reális esély mutatkozik arra, hogy 2001 óta először német klubcsapat ismét nemzetközi trófeát nyerjen.

___________________________________________________________________________

The German Bundesliga is one of the most successful football leagues and its stock has risen rapidly in recent times. This note shows the facts why Bundesliga must be regarded as the most healthy and commercially successful league in the current word of football. The note takes a closer look into the legal system behind the functioning of the German football as it describes the DFB, Die Liga – Fußballverband e.V. and DFL as well as the ‘famous’ 50 + 1 rule.

Jog, marketing és sport – a fair play határmezsgyéin / Law, marketing and sport – fair play is at stake

[Please scroll down for the English version]

Idén januárban látott napvilágot a hír, mely szerint a Qatar Tourism Authority négy évre szóló szponzorálási szerződést kötött a francia Paris Saint-Germain (PSG) labdarúgó klubbal, mely megállapodás értéke az említett négy éves periódusra 650 millió euró. A szerződés könnyen az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) által előírt ún. Financial Fair Play licencrendszer (a továbbiakban: FFP) előírásaiba ütközhet, a felek szerint azonban a megállapodás összhangban van az UEFA által előírt követelményekkel. E bejegyzésben a szerződés körülményei jogi és marketing szempontból kerülnek elemzésre az FFP szabályok tükrében.

A PSG gyors felemelkedése

A PSG a tradicionális francia nagycsapatok egyike, ennek ellenére már 1994 óta nem nyerte meg a francia bajnokságot. 2011 nyarán a Qatar Sports Investment (QSI) a PSG-t azzal a szándékkal vásárolta meg, hogy mind francia és – ez még lényegesebb – európai mércével mérve is nagycsapatot épít. A terv megvalósításához a QSI által rendelkezésre álló pénzeszközökből klasszis játékosok, pl. Zlatan Ibrahimovic vagy Thiago Silva szerződtek a klubhoz jelentős összegekért. A párizsiak a Transfermarkt átigazolásokkal foglalkozó portál adatai szerint 2012/13-as szezonban 147 millió eurót, a 2011/12-es idényben pedig 106,1 millió eurót költöttek játékosvásárlásra. A játékos-eladásokból származó bevételi oldalon azonban csak 2,75 és 10,3 millió euró folyt be az említett két idényben. Összességében tehát másfél év leforgása alatt a PSG 240,05 millió euró veszteséget könyvelhetett el e téren (még ha egyébként a játékjog adás-vételekkel a klubok könyvelésében bizonyos mértékben „trükközni” is lehet – erről lásd ezen tanulmány 20. pontját). Az erősítéseknek köszönhetően a csapat jelenleg vezeti a francia bajnokságot és csoportelsőként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe.

Az FFP szabályok lényege és kapcsolódó előírásai

Röviden összefoglalva a teljes egészében a 2013-14-es szezontól alkalmazandó FFP szabályzat lényege, hogy az UEFA által szervezett európai versenysorozatokban (Bajnokok Ligája és Európa Liga) az egyes nemzeti labdarúgó klubok – esetünkben pl. a PSG – csak akkor vehetnek részt, amennyiben adott pénzügyi évben a labdarúgással kapcsolatos tevékenységükre fordított kiadásaikat a labdarúgásból termelt bevételük fedezi (ún. „break even szabály”), azaz adósságot termelő klubok nem indulhatnak a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában. A break even szabály alól azonban kivételt képeznek az utánpótlás-nevelésre és az infrastruktúra-fejlesztése fordított kiadások. Az UEFA a fenti előírások alkalmazásával elsősorban a labdarúgó klubok megfelelő gazdálkodását, működésük átláthatóságát, a versenyek integritását és fenntarthatóságát kívánja elérni.

A break even szabály kijátszását elkerülendő az FFP szabályzat több helyen előírásokat tartalmaz ’related party transactions’ (kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek) elnevezéssel, melyek lényege leegyszerűsítve az, hogy a klubok tulajdonosai a veszteségek fedezésére közvetlenül vagy közvetetten nem bocsáthatnak rendelkezésére anyagi forrásokat. Ilyen meg nem engedett anyagi forrás lehet különösen a reális piaci értéknek meg nem felelő szponzorálási szerződések megkötése a tulajdonosok érdekeltségi körébe tartozó cégekkel.

A 650 millió eurós szponzori megállapodás és háttere

Január elején jelentette be Nasser Al Khelaifi – a PSG katari elnöke – hogy a klub a Qatar Tourism Authority-val (katari turisztikai hivatal) négy évre szóló szponzorálási megállapodást kötött a 2012-13-as szezon kezdetére „visszaható hatállyal”, mely alapján a PSG évenként kb. 150 millió eurós, a szerződés legutolsó évében pedig 200 millió eurós szponzori támogatást kap. [A számokat kontextusba helyezve: a második legjobban fizetett szponzorálási megállapodás keretei között a Manchester City évi 49 millió, míg a harmadik legjobban fizetett FC Barcelona évi 30 milliós bevételt könyvelhet el mezszponzori szerződéséből. Mindenesetre a rendelkezésre álló információk szerint a PSG szóban forgó szponzorálása nem mezszponzorációra hanem egyéb marketingterületekre terjed ki, tekintettel az Emirates mezszponzor küszöbön álló szerződéshosszabbítására.]

Fenti szerződés és az FFP szabályok szempontjából a következő emelendő ki: a szponzorálási megállapodás egyik alanyának, a szponzorált PSG-nek közvetlen tulajdonosa a QSI, amelynek tulajdonosa pedig a katari kormány tulajdonában lévő Qatar Investment Authority. A szponzorálási szerződés másik alanya, a szponzor Qatar Tourism Authority pedig szintén a katari kormány által finanszírozott társaság.

Összességében tehát látható, hogy a tulajdonosi szálak a szerződés két oldalán összefutnak, azaz elviekben semmi akadálya sincs az FFP fentebb említett kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek szabályai alkalmazásának.

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek megítélése: jogi és a marketing-szempontok

Az FFP szabályok vonatkozó előírása szerint a kapcsolt vállalkozások közötti megállapodás abban az esetben nem tekinthető piaci értéken megkötött ügyletnek, amennyiben a szerződés bármelyik fél részére kedvezőbb és előnyösebb feltételekkel került megkötésre mint abban az esetben, ha a felek nem kapcsolt vállalkozásnak minősülnének. Az FFP szabályok megsértése akár pénzbüntetést és az érintett klub UEFA versenyekből való kizárását is eredményezheti.

Fentiek ahhoz a kérdéshez vezetnek, hogy mikor és miért tekinthető egy tranzakció „a megfelelő piaci értéknél” kedvezőbbnek a felek számára? Konkrét esetben milyen kritériumok alapján állapíthatja meg az UEFA illetékes szerve, hogy a szóban forgó PSG szponzorálási szerződés nem piaci alapon került megkötésre? A legkézenfekvőbb minden bizonnyal hasonló jellegű és típusú szponzorációk piaci értékének alapul vétele, különösen figyelembe véve a szponzor megjelenítési lehetőségeit, a kapcsolódó platformokat, a szerződés hosszát és struktúráját. A bemutatottak alapján azonban az is egyértelmű, hogy ilyen összegű és jellegű ügylet eddig nem igazán volt a labdarúgás történetében, azaz komolyan fennállhat a “bukás” veszélye.

Szakírók szerint a katariak minden bizonnyal arra fektetik a hangsúlyt, hogy a PSG mint klub és Párizs, mint a világ egyik fővárosa olyan befektetési, üzleti és marketing lehetőségeket jelent a katari állam részére, amelyekhez kapcsolódó megjelenési és reklámozási lehetőségek ellenértéke megfelel a szerződésben foglalt összegeknek. Így álláspontjuk szerint a megállapodás jogi szempontból összhangban van az FFP szabályokkal és így az UEFA szankciókat sem alkalmazhat a klubbal szemben.

Összefoglalás

Látható, hogy az ügylet megítélése a jogi képviselők és a marketingszakemberek komoly együttműködését igényli mind az UEFA és mind a PSG oldalán. Mint a legtöbb esetben azonban a személyes tényezők is kiemelkedő jelentőséggel bírhatnak a “játékban”: Michel Platini, az UEFA elnöke és a FFP ötletgazdája egyike volt a 2022-es labdarúgó katari világbajnokság fő támogatóinak, fia Laurent Platini pedig a QSI alkalmazásában áll. Ráadásul az Al Jazeera médiatársaság igazgatója a PSG elnöke, a bevezetőben már említett Nasser Al Khelaifi, mely médiatársaság 2011-ben jelentős számú UEFA Bajnokok Ligája közvetítési jogot szerzett meg. A szakmai és személyes szálak tehát meglehetősen összefonódnak a történetben, így egy biztos: kiemelt érdeklődéssel várhatjuk az UEFA reakcióját.

[A bejegyzésben a szponzorálási szerződéssel összefüggésben közölt adatok Howard Johnson: Running rings round UEFA c. írásából (World Soccer, 2013 február) kerültek átvételre.]

_____________________________________________________________________________

In January Nasser Al Khelaifi, president of new-rich French club Paris Saint Germain (PSG) announced PSG would be signing a sponsorship agreement with the Qatar Tourism Authority which would be worth about euro 650 million over a period of four years. This article looks into the legal and marketing background of the story in the light of the UEFA Financial Fair Play Regulations (FFPR) and describes how the deal would be assessed under the FFPR.

MLS salary cap rules: to pay the stars or not to pay the stars?

The North-American Major League Soccer (MLS) has recently overtaken the NBA and NHL as the third most popular professional sports league in the US in terms of total attendance and its attendance figures are passing 4 million for this year. Despite these facts, MLS clubs struggle to attract football starts at their peak to the league. Of course, aging starts, like Thierry Henry or David Beckham, are still able to do some magic.

This problem of MLS, among others, may root in its ‘salary cap’ rule. In general salary cap is a limit on the amount of money a team can spend on its player salaries. The salary cap aims at keeping overall costs down and ensuring parity between teams, so that wealthy teams cannot entrench dominance by signing more top players than their rivals (like they tend to do in Europe).

In the MLS the limit exists as a per-player limit and as a total limit for the team’s roster. Pursuant to the 2012 MLS Roster Rules a team roster is comprised of up to 30 players. Players occupying roster spots 1-20 count against the club’s 2012 salary budget of $2,810,000 (a slight increase of $135,000 compared to 2011) and are referred to collectively as the club’s Salary Budget Players. There are some specific rules for roster spots 19-30. Players occupying roster spots 1-24 earn at least $44,000 and players occupying roster spots 25-30 earn at least $33,750 in 2012. The maximum budget charge for a single player is $350,000. The current limit was negotiated as part of the 2010 Collective Bargaining Agreement between MLS and the MLS Players’ Union. In 2012 the salary cap is $2,810,000 for each club with an automatic five percent increase each year until the end of the 2014 season.

Although parity is ensured among MLS teams inter alia due to the above salary cap rules, it is obvious that MLS clubs cannot compete with leading European clubs when it comes to signing real stars. Additionally, promising youngsters continue to leave for Europe, as they are tempted through the money offered by wealthier European clubs.

In order to mitigate the abovementioned effects of the salary cap rules, the designated player rule was adopted as part of the salary cap regulations as of the 2007 season. This rule allows each club to freely sign two players that would be considered outside of the team’s salary cap. Moreover clubs are allowed to purchase a third designated player slot for a one-time fee of $250,000 that will be dispersed in the form of allocation money to all clubs that do not have three designated players. In 2012 a designated player’s salary budget charge is $335,000, unless the player joins his club in the middle of the season, in which case his budget charge is $175,000. However, taking a look at the current list of designated players, it can be concluded that no real star at his peak is plying his trade in the MLS.

In the light of the above, MLS should decide whether it continues to go down the American way of developing sports leagues or it tries to approximate its rules to that of European football. So MLS may reconsider its salary cap rules in the near future in order to attract star players at their peak. A future amendment (or more radically an abolishment) of the rule, however, may raise serious legal consequences and compromise the MLS more or less acknowledged ‘single entity’ status, which could serve as a reason for opening investigations into the remaining anticompetitive measures employed by the league (further on these issues see this article). Besides, the MLS season could be adjusted to the European calendar. This change cloud make easier to sign excellent players, since the MLS season was kicked off in autumn as it happens in most European leagues. Maybe, MLS should recognize that, in contrast to its counterparts NFL, NHL, NBA and MLB, it is not the best league in its sport in the world. Summarized, the salary cap rule in this form seems to hinder MLS’s further expansion and the attraction of soccer stars.

However, taking a look at the other side of the coin, there might be no need for extensive amendment of the MLS salary cap rules as a kind of salary cap is going to be introduced in the English Premier League… (On the most important legal issues see this article.)