Módosulhatnak a sporttal kapcsolatos jogszabályok

A T/7378 számú, tegnap benyújtott törvényjavaslat – többek között – módosítani kívánja a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. számú törvényt (“Szerencsejáték-törvény“), valamint a sportról szóló 2004. évi I. számú törvényt (“Sporttörvény“) a sporttal kapcsolatos vagyoni értékű jogokkal összefüggésben. Jelen posztban bemutatom a javasolt módosításokat és azt is, hogy azokra feltehetően miért van szükség.

A Szerencsejáték-törvény javasolt módosítása

A Szerencsejáték-törvény módosítására vonatkozó javaslat a sorsolásos játékok, a fogadások és a távszerencsejátékok játékadójának megállapítására és levonására tartalmaz rendelkezéseket, tekintettel a Sporttörvényben írt, az online és egyéb sportfogadási jogok mint vagyoni értékű jogok  sportszövetségek általi hasznosítására.

A játékadó megállapítása és levonása a javaslat szerint az alábbiak szerint történik:

  1. A szerencsejáték-szervező – tehát a Szerencsejáték Zrt. – kiszámítja a sorsolásos játékok, a fogadások és a távszerencsejáték számított tárgyhavi játékadóját a Szerencsejáték-törvényben foglaltak szerint.
  2. A számított tárgyhavi játékadó alapján a Szerencsejáték Zrt. szerencsejátékonként kiszámítja a külön jogszabályokban – azaz esetünkben a Sporttörvény 56. § (2) bekezdésében[1] – foglalt sorsolásos játékok, fogadások és távszerencsejáték játékadójának célhoz kötött felhasználására vonatkozó előírások szerinti tárgyhavi összegét, azaz a tárgyhavi célhoz kötött felhasználású tételeket.
  3. Ezután a Szerencsejáték Zrt. a számított tárgyhavi játékadó és a tárgyhavi célhoz kötött felhasználású tételek különbözetét szerencsejátékonként megállapítja.
  4. Pozitív különbözet esetén a Szerencsejáték Zrt. a pozitív különbözetből levonhatja a Sporttörvényben foglalt vagyoni értékű jog hasznosítására vonatkozó szerződésben az általa a vagyoni értékű jog hasznosítása fejében fizetett ellenérték időarányos összegének szerencsejátékonként a pozitív különbözet összege szerint arányosított részét. Ez lesz a fizetendő tárgyhavi játékadó.
  5. Ha adott esetben a 4. pontban foglalt időarányos összeg nem vagy csak részben vonható le, a levonandó összeg később az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül a játékadóval szemben elszámolható marad.

Miért lehet szükség a Szerencsejáték-törvény javasolt módosítására?

A javaslat indokolása szerint a fenti pontosított jogszabályhely célja, hogy a Szerencsejáték Zrt. a Sporttörvény szerint a vagyoni értékű jogok hasznosítására kötött szerződés ellenértékét a sorsolásos és fogadási játékok, valamint a távszerencsejáték játékadójából az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül levonhassa, illetve hogy ez a levonás kötött felhasználású tételekre ne bírjon kihatással. Emellett a játékonkénti arányosítás a játékadó bevételek költségvetési nyilvántartását is lehetővé teszi.

Korábbi bejegyzésemben utaltam rá, hogy a sportfogadási jogok hasznosítására a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Szerencsejáték Zrt. idén tavasszal kötött szerződést. A Szerencsejáték-törvény fent javasolt módosítása minden bizonnyal az e szerződés gyakorlati teljesítése során felmerült kérdéseket kívánja rendezni.

A Sporttörvény javasolt módosítása

A törvényjavaslat pontosítani kívánja a Sporttörvényben foglalt vagyoni értékű jogok fogalmát az alábbiak szerint (a jelenleg hatályos szöveg javasolt módosítását aláhúzva és dőlten jelöltem):

“36. § (1) A sporttevékenység, illetve a sportversenyek (mérkőzések) televíziós, rádiós, valamint egyéb elektronikus-digitális technikákkal (pl. internet) történő közvetítésének, rögzítésének és ezek kereskedelmi célú hasznosításának – beleértve a reklám és marketingjogokat isengedélyezése, továbbá a versenyrendszer (bajnokság) kiírása, szervezése, lebonyolítása vagyoni értékű jogot képez.”

Miért lehet szükség a Sporttörvény javasolt módosítására?

Az indokolás szerint a kiegészítéssel egyértelművé válik, hogy a reklám- és marketing jogok – a közvetítési jogokhoz, valamint, egyébként az online sportfogadási jogok engedélyezését is magában foglaló versenyszervezési joghoz hasonlóan – vagyoni értékű jogot képeznek. Ebből pedig az következik, hogy a Sporttörvényben foglaltak szerint a reklám- és marketingjogokat – a versenyrendszer kiírásának, szervezésének és lebonyolításának keretei között – a sportszövetségek a sportolóktól és a sportszervezetektől, mint jogtulajdonosoktól kollektív értékesítésre elvonhatják.

A Sporttörvény fenti javasolt módosítása üdvözítő, hiszen a “reklám- vagy marketing jogok” a gyakorlatban mindig is vagyoni értékű jognak minősültek, és a sportolók, sportszervezetek és sportszövetségek – például a Magyar Labdarúgó Szövetség – már régóta éltek ezek hasznosításának lehetőségével. Bizonytalansághoz csak az vezethet, hogy egyébként a Sporttörvény nem definiálja a “reklám- vagy marketing jogokat”. Tekintetbe véve a Sporttörvény kereskedelmi szerződésekre vonatkozó, esetünkben is érintett fejezetében szabályozott szponzorálási és arculat-átviteli szerződéseket, továbbá a gyakorlatot is, a  “reklám- vagy marketing jogok” a sportoló sporttevékenységével, illetve a tág értelemben vett sportszervezetek sporttal kapcsolatos tevékenységével összefüggő imázs jogokat, így különösen a sportoló nevét, képmását, hangját, nyilvános megjelenését, valamint a sportszervezetek nevét, jelvényét és más eszmei javait foglalhatják magukban.

A vagyoni értékű jogok definíciójához kapcsolódó jogkérdésekről részletesen a Magyar Jog 2012/6. számában írtam “A sporttevékenységgel összefüggő vagyoni érékű jogok jogtulajdonosi és értékesítési kérdései” címmel. Ekkor a Sporttörvény 36. § (2) bekezdésének kiegészítését javasoltam az alábbiak szerint (a jelenleg hatályos szöveg általam javasolt módosítását aláhúzva és dőlten jelöltem):

“36. § (2) A közvetítések engedélyezésének vagyoni értékű jogaival kapcsolatos szabályokat megfelelően alkalmazni kell a sporttevékenységgel kapcsolatos más vagyoni értékű jogokra is. A 36. § (1) bekezdésében foglaltakon kívül sporttevékenységgel kapcsolatos más vagyoni értékű jognak minősülnek a sportoló, a sportszervezet, a sportszövetség és a sportköztestület sporttevékenységéhez kapcsolódó immateriális javak, így különösen a sportoló nyilvános megjelenése, képmása, hangja, valamint a sportoló, a sportszervezet, a sportszövetség és a sportköztestület neve, jelvénye, jó hírneve és más eszmei javai.”

Egy, a fentihez hasonló Sporttörvény-módosítás még világosabban definiálhatná a vagyoni értékű jogokat.

A törvényjavaslat által indítványozott egyéb módosítások

A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a fentieken kívül a törvényjavaslat módosítani kívánja

  • a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt és a Sporttörvényt a TAO-támogatásokkal összefüggésben (többek között bevezetné az előzetes támogatói szándéknyilatkozat intézményét); és
  • s Sporttörvényt a nevezési jogra vonatkozó előírások pontosításával.

Módosult a doppingellenes kormányrendelet

A fenti törvényjavaslat mellett a tegnap kihirdetett 334/2015. (XI. 10.) Korm. rendelet november 18. napjától módosította a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendeletet. A módosítás szerint a doppingellenőrzés és a doppingellenes tevékenység során a HUNADO Szabályzat és a nemzetközi követelmények alapján kell eljárni, míg a rendeletben nem szabályozott kérdésekben és értelmezésbeli különbség esetén a HUNADO Szabályzat az irányadó.

_______________________

[1] “56. § (2) a sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százalékát, a távszerencsejáték játékadóját, valamint a sportfogadás (TOTÓ) játékadóját a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerint a sport – a bukmékeri rendszerű fogadások, a sportfogadás (TOTÓ) és a távszerencsejáték játékadója tekintetében a Magyar Labdarúgó Szövetség útján a labdarúgás – támogatására kell felhasználni.”

Advertisements

Az MLSZ játékos-ügynöki (közvetítői) szabályzatának problémái / Legal issues concerning the Hungarian FA’s regulations on working with intermediaries

(Please scroll down for the English version)

Lassan két hónapja lépett hatályba a Magyar Labdarúgó Szövetség (“MLSZ”) játékos-ügynökökre vonatkozó közvetítői szabályzata (“MLSZ Közvetítői Szabályzat”). Ezzel a FIFA közvetítőkre vonatkozó 2015. április 1-jén hatályba lépett szabályzatának (‘FIFA Regulations on Working with Intermediaries’, “FIFA Közvetítői Szabályzat”) hazai átültetésére került sor. Az MLSZ Közvetítői Szabályzat jelenlegi formájában azonban számos gyakorlati kérdést nem vagy bizonytalanságra okot adó módon rendez, melyek ráadásul a tegnap zárult fő nyári átigazolási szezonban vezettek feloldhatatlan problémákhoz. Jelen posztban – egy rövid, a szabályzatok hatályba lépésének hátterét leíró bevezető után – bemutatom az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez, valamint egyes előírásainak gyakorlati alkalmazásához kapcsolódó problémás jogkérdéseket.

Miért kerültek elfogadásra az új közvetítői szabályzatok?

A FIFA Közvetítői Szabályzat célja a labdarúgók átigazolásában résztvevő játékos-ügynökök – új nevükön “közvetítők” – teljes ellenőrzése és a közvetítői jutalékok összegének csökkentése. Ezért a hatálya nem csak természetes személy játékos-ügynökökre, hanem minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, akik labdarúgókat vagy klubokat képviselnek játékos- vagy átigazolási szerződések megkötése során, vagy ehhez kapcsolódóan bármilyen szolgáltatást nyújtanak. (A FIFA Közvetítői Szabályzatról részletesen itt lehet olvasni korábbi bejegyzésemben.) A FIFA – a FIFA Közvetítői Szabályzat 1(2) cikke szerint – az egyes nemzeti szövetségek – köztük az MLSZ – részére kötelezővé tette a FIFA Közvetítői Szabályzat nemzeti szinten való átültetését, melynek határideje a 11(1) cikk szerint 2015. április 1-je volt. Továbbá FIFA Közvetítői Szabályzat alapján a nemzeti szövetségeknek (i) regisztrációs rendszert kell(ett) felállítaniuk, melyben a közvetítőket minden egyes átigazoláskor regisztrálni kell, illetve (ii) évente kötelesek közzétenni a regisztrált közvetítők nevét, az általuk közvetített tranzakciókat és az ezekért kapott díjazásokat, valamint az esetlegesen alkalmazott szankciókat. A FIFA Közvetítői Szabályzat csak a minden nemzeti szövetség által átültetendő minimum-előírásokat határozza meg. Emellett azonban lehetővé teszi, hogy a szövetségek a közvetítők tevékenységére vonatkozóan további követelményeket írjanak elő.

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez kapcsolódó gyakorlati és jogi kérdések

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépésével összefüggésben három időpontot szükséges kiemelni:

  • 2015. április 1: A FIFA Közvetítői Szabályzat április 1-jén hatályba lépett, mellyel egy időben (i) a korábbi MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat alapján kiadott játékos-ügynöki licenceknek érvényüket kellett volna veszíteniük; és (ii) az MLSZ Közvetítői Szabályzatnak hatályba kellett volna lépnie.
  • 2015. június 1: Az MLSZ elnöksége 72/2015 (06.01.) sz. határozatában úgy döntött, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat előírásai érvényesek azon közvetítők vonatkozásában, akik Magyarországon igazolt játékosokat és/vagy magyar sportszervezeteket képviselnek, azaz az MLSZ magyar fordítással szó szerint átvette a FIFA Közvetítői Szabályzatot. Továbbá az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. § 2. mondata szerint 2015. június 1-jével került hatályon kívül helyezésre az MLSZ korábbi játékos-ügynökökre vonatkozó szabályzata (“MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat”) szerinti licencrendszer, mivel a licencek ekkor vesztették érvényüket.
  • 2015. július 8: Az MLSZ Közvetítői Szabályzat ekkor lépett hatályba az MLSZ Közvetítői Szabályzat 12. § harmadik mondata alapján, melyet az MLSZ elnöksége a 106/2015 (07.07) számú határozattal fogadott el. Egyúttal az MLSZ hatályon kívül helyezte a 72/2015 (06.01.) sz. határozatát a FIFA Közvetítői Szabályzat közvetlen alkalmazásáról.

Fenti dátumokból megállapítható, hogy a 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között még hatályban lévő MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat, valamint 2015. június 1-ig érvényben volt licencrendszer 2015. április 1-je óta – azaz két hónapig – kifejezetten ellentétben állt a FIFA Közvetítői Szabályzattal. Ez az “átmeneti” állapot a játékos-ügynökök / közvetítők, valamint a labdarúgók és a klubok szempontjából kiemelkedő jelentőségű gyakorlati jogkérdéseket veti fel, így többek között:

  • Melyik szabályzat – a FIFA Közvetítői Szabályzat vagy az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat volt irányadó a Magyarország területén tevékenykedő játékos-ügynökökre ebben az átmeneti időszakban?
  • Mi a jogi sorsa az ezen időszakban kötött képviseleti szerződéseknek, különösen azokra milyen előírások voltak irányadók 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között, amikor bizonytalan volt, hogy melyik szabályzat irányadó Magyarországon?
  • Alkalmazhatók-e szankciók azon játékosokkal és klubokkal szemben, akik – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétben álló MLSZ szabályozás okán – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétesen jártak el 2015. június 1-ig?

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat további főbb problémái és kérdéses rendelkezései

  • Kérdés, hogy mi a sorsa az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatályba lépése előtt – azaz az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat hatálya alatt kötött – és az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálya alatt polgári jogilag érvényes képviseleti szerződéseknek, például  szükséges-e azokat módosítani vagy közös megegyezéssel megszüntetni és új szerződést kötni, különösen mivel a korábban kötött szerződéseknek lehetnek olyan előírásai, amelyek ellentétben állnak az MLSZ Közvetítői Szabályzattal? A kérdést az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. §-ának utolsó mondta nem világosan rendezi, azt közvetlenül nem érinti. Egyébként az MLSZ honlapján 2015. június 10-én közölt “információ” szerint a szabályzat hatályba lépése előtt kötött képviseleti szerződések hatályosak addig, ameddig a szerződésben meghatározták. Ezt az információt – melyről hivatalos elnökségi határozat nem érhető el – tulajdonképpen “felülírta” és az itt feltett kérdést nyitva hagyta az MLSZ elnökségének az MLSZ Közvetítői Szabályzatot elfogadó határozata.
  • A FIFA Közvetítői Szabályzat 3(1) cikke, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat 3. § (1) bekezdése szerint az MLSZ – mint nemzeti labdarúgó szövetség – nyilvános regisztrációs rendszert működtet. E rendszer jelenleg sem érhető el az mlsz.hu-n. Így ehhez kapcsolódó kérdés, hogy mi a jogi sorsa azon ügyleteknek és képviseleti szerződéseknek, amelyek regisztrációja 2015. június 1-je után nem történhetett meg a nyilvánosan elérhető regisztrációs rendszer hiányában? Továbbá szankcionálhatók-e azon játékosok és klubok, akik a FIFA Közvetítői Szabályzatban, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzatban előírt regisztrációs kötelezettségüknek ezért nem tudtak eleget tenni?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (4) bekezdése szerint a szerződés maximum időtartama két év, míg az ahhoz mintaként csatolt  “képviseleti szerződés minta” 1. pontja szerint a szerződés határozatlan időre is köthető. Kérdés, hogy a két egymástól teljesen eltérő rendelkezés közül melyik az irányadó?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (8) bekezdése szerint 18. évi alatti labdarúgóval nem lehet képviseleti szerződést kötni, azonban a Sporttörvény 7. § (5) bekezdése szerint ez a tilalom csak az amatőr labdarúgókra irányadó. Jogi – és egyébként üzleti-gyakorlati szempontból is – nehezen indokolható, hogy egy szövetség belső szabályzata felülírja egy törvény rendelkezéseit.

Összegzés és szükséges lépések

Összességében látható, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat átültetésével való jelentős késlekedés, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat néhány rendelkezése komoly gyakorlati és jogi problémákat okoz. A közvetítők, a labdarúgók és a klubok mielőbbi érdeke az, hogy ezen kérdéseket illetően valamennyi tisztán láthassanak és legalább a téli átigazolási időszakot egy a gyakorlathoz hozzáigazított és jogi szempontból is megfelelően módosított közvetítői szabályzattal kezdhessék meg. Egy ilyen szabályzat birtokában az MLSZ is sokkal inkább meg tudná valósítani az MLSZ Közvetítői Szabályzat 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott célokat.

_____________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post analyses some important issues concerning the Hungarian FA’s (“MLSZ”) regulations on working with intermediaries (“Regulations”). The Regulations entered into force on 8 July 2015. So there was ca. a three months delay with the implementation of FIFA Regulations on Working with Intermediaries which has been effective since 1 April 2015. Therefore, the stakeholders concerned (agents, players and clubs alike) encountered some tricky issues in the transfer window, like which regulations, i.e. the FIFA or MLSZ regulations, were applicable in the “interim” period or whether they could face some sanctions due to non-compliance with the FIFA Regulations on Working with Intermediaries. In addition, there is no clarity whether the agency contracts concluded prior to the implementation of the Regulations remained in force or must be amended or terminated. Also, the Regulations contain some controversial provisions e.g. on the length of intermediary contracts or the representation of under-aged professional players. Finally, the registration system for intermediaries is still not publicly available on the official website of MLSZ. This fact makes the practical application of the Regulations hardly possible.

Az MLSZ szerződést köt a sportfogadási jogok hasznosítására / Hungarian FA to exploit the sports betting rights

[Please scroll down for the English version]

Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be Csányi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, hogy az MLSZ a Szerencsejáték Zrt.-vel szerződést köt a labdarúgás sportfogadási jogainak hasznosítására. Az elfogadott MLSZ szabályzatban jogi szempontból nem teljesen világos az online sportfogadási jogok helyzete. A jövőben az MLSZ már nemcsak jogszabályi alapon játékadó formájában részesül a szerencsejáték bevételekből, hanem a megkötendő kereskedelmi szerződésben foglaltak szerint is. A szerződés lehetőséget teremthet további bevételek elérésére és hozzájárulhat a sportfogadási csalások megelőzéséhez is. Az alábbiakban a kapcsolódó jogszabályi hátteret mutatom be.

Az MLSZ elnökségének határozata a sportfogadási jogok hasznosításáról

Az MLSZ elnöksége ELN-32/2015. (04.14) számú határozatával hozzájárult, hogy “az MLSZ a Szerencsejáték Zrt.-vel a labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogok hasznosítása érdekében 2021. június 30-ig terjedő határozott időre szerződést kössön és felhatalmazza az MLSZ Elnökét és Főtitkárát, hogy a Szerencsejáték Zrt-vel a sportfogadási jogok hasznosítására vonatkozó szerződés részleteit megtárgyalja és a szerződést az MLSZ képviseletében aláírja.” Ezért e célból az MLSZ az általa kiírt versenyrendszerekben résztvevő sportszervezeteknek az MLSZ által kiírt versenyrendszerekben rendezett mérkőzéseihez fűződő sportfogadási jogait a szóban forgó határozattal 2021. június 30-ig terjedő időszakra magához vonta, és erről szabályzatot is alkotott (az elnökségi határozatot lásd a dokumentum harmadik, míg a szabályzatot a negyedik oldalán).

Az MLSZ elnökségi határozata és szabályzata a Sporttörvény tükrében

A Sporttörvény kifejezetten csak a 36. § (5) bekezdésében rendelkezik a sportfogadási jogokról és itt is csak azok egyik szeletéről, a versenyrendszerben (bajnokságban) szervezett versenyekkel, mérkőzésekkel kapcsolatos online fogadások engedélyezéséről. E vagyoni értékű jog a Sporttörvény szerint az MLSZ-t, mint sportszövetséget illeti meg. Egyebekben minden további vagyon értékű jog – köztük a nem online sportfogadási jogok (a Szerencsejáték Zrt.-vel kötendő szerződés esetében elsősorban a TOTÓ, Góltotó és Tippmix) – engedélyezése a sportolót illeti meg, azonban ha a sportoló a sportszervezettel tagsági vagy szerződéses jogviszonyba kerül, a vagyoni értékű jogai a Sporttörvény erejénél fogva automatikusan a sportszervezetet illetik meg (Sporttörvény 36. § (4) bekezdés). A sportszövetség – esetünkben az MLSZ – jogosult arra, hogy az általa kiírt és szervezett versenyrendszerre nézve szabályzatban rendelkezzen arról, hogy a sportszervezetek, mint tagjai egyes vagyoni értékű jogait – pl. a nem online sportfogadási jogokat – hasznosításra meghatározott időre magához vonja. Ebben az esetben a felhasználóval – itt a tervek szerint a Szerencsejáték Zrt.-vel – az értékesítésre irányuló szerződést az MLSZ köti meg. Ekkor az MLSZ köteles az egyes sportszervezetek részére a Szerencsejáték Zrt.-től befolyt ellenérték továbbítására meghatározott szempontok (pl. eredmények, nézettség) alapján egy, az MLSZ költségeit fedező átalánydíj  levonása után (lásd a Sporttörvény 37. § (1)-(3) bekezdéseit).

Az MLSZ elnökségi határozta a “labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogokról” beszél, azonban az MLSZ sportfogadási jogokkal kapcsolatban elfogadott szabályzata csak a sportszervezetektől elvont sportfogadási jogokról rendelkezik, az MLSZ-t, mint jogtulajdonost megillető online sportfogadási jogokról kimondottan nem (bár megemlíti, hogy a Sporttörvény 36. § “(5) bekezdésben szabályozott jogok a szakszövetséget, jelen esetben az MLSZ-t illetik”). Így a szabályzat – különösen figyelembe véve a Sporttörvény fentebb bemutatott rendelkezéseit – kissé elnagyoltan és nem világosan rendezi az online fogadási jogok helyzetét. A kérdés tehát az, hogy vajon az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. közötti szerződés az online sportfogadási jogok hasznosítására is kiterjed-e? A válasz valószínűleg igen, hiszen egyrészt az elnökségi határozat a “labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogok”-ról mint egészről beszél, másrészt a külföldi – elsősorban a francia és lengyel példa alapján – a fogadási jogok közül az online jogok bírnak a legnagyobb értékkel. Ezért ha a Szerencsejáték Zrt.-vel megkötendő szerződés az online sportfogadási jogokat is érinteni fogja – mivel tehát a Sporttörvény 37. § (1)-(3) bekezdéseinek előírásai csak a sportszervezetektől elvont, nem online sportfogadási jogokra vonatkoznak – az MLSZ-nek

  • külön szabályzatot szükséges alkotnia az online sportfogadási jogok hasznosításáról és az ebből származó bevétel felhasználásáról és elosztásáról; vagy
  • a már elfogadott szabályzatban kifejezetten utalnia kellene arra, hogy a szabályzat az online sportfogadási jogokat is érinti és azok hasznosítására a nem online sportfogadási jogok értékesítését szabályzó előírások vonatkoznak.

A fentiek alapján elfogadott vagy kiegészített szabályzat valamennyi érintett – elsősorban a sportszervezetek és a sportolók – számára teljesebb transzparenciát, valamint jogi szempontból is tisztább megközelítést jelentene.

Egyébként jelenleg – ahogy erről több korábbi bejegyzésemben is írtam itt és itt – a Szerencsejáték Zrt. által üzemeltetett online portálon (TippmixPro) rendszeresen szerepelnek magyar bajnoki mérkőzések is.  A Sporttörvény fent írt 36. § (5) bekezdése alapján elviekben minden, az MLSZ mérkőzésére, versenyére irányuló online sportfogadás kizárólag az MLSZ hozzájárulása alapján kínálható és ezért az engedélyezésért az MLSZ ellentételezést is követelhet a mérkőzéseket fogadási ajánlatában szerepeltető Szerencsejáték Zrt.-től. A megkötendő szerződés – amennyiben kiterjed az online jogokra is – tulajdonképpen a jelenlegi helyzetet tisztázza.

A Sporttörvény rendelkezései a játékadóról

A Sporttörvény jelenleg is hatályos előírásai (56. § (2) bekezdése) szerint (“a sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százalékát, a távszerencsejáték játékadóját, valamint a sportfogadás (TOTÓ) játékadóját a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerint a sport – a bukmékeri rendszerű fogadások, a sportfogadás (TOTÓ) és a távszerencsejáték játékadója tekintetében a Magyar Labdarúgó Szövetség útján a labdarúgás – támogatására kell felhasználni“) az MLSZ a Szerencsejáték Zrt. által kínált szerencsejátékok adójából már jogszabályi alapon is részesedik. Ezért a játékadó formájában jelenleg is kapott összegeket egészíti majd ki a Szerencsejáték Zrt.-vel megkötendő, fent részletezett kereskedelmi alapú megállapodás is.

Szerződéstechnikai szempontból érdekes lesz, hogy az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. milyen módon veszi ezt figyelembe a megállapodás megkötésekor, különösen a szolgáltatás ellenszolgáltatás értéknek és a vonatkozó rendelkezések meghatározásakor (például, hogy az MLSZ részére juttatott játékadó összege befolyással van-e a kereskedelmi szerződés alapján a Szerencsejáték Zrt. által fizetett jogdíjra).

Egyébként a szerződés szerinti kereskedelmi alapú bevétel fő előnye a közvetett, törvényben előírt játékadó formájában biztosított támogatással szemben az, hogy a szerződés alapján befolyt bevételt az elsősorban érintett, vállalkozásoknak minősülő hivatásos labdarúgó klubok saját bevételükként bármilyen módon felhasználhatják, míg a játékadóból nyújtott közvetett támogatás különösen a Sporttörvény 57. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt tényállások (pl. csődeljárás) esetén az érintett sportszövetség vagy sportszervezet részére nem nyújtható, illetve az EU-s állami támogatásra vonatkozó szabályok figyelembe vételével adott esetben tiltott állami támogatásnak is minősülhet.

Az szerződés további lehetséges előnyei az MLSZ számára

Ha az MLSZ-nek van ilyen irányú szándéka, a Szerencsejáték Zrt.-vel kötendő szerződés további előnyökkel is járhat az MLSZ számára. Egyrészt a szerződés elősegítheti a fogadási csalások megelőzését és leküzdését és ezáltal hozzájárulhat a magyar labdarúgás integritásának és eladhatóságának további megőrzéséhez. Így a szerződés adott esetben lehetővé teheti a tárgyát képező labdarúgó mérkőzésekre érkező fogadási ajánlatok könnyebb és átláthatóbb ellenőrzését, az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. közötti kommunikáció megkönnyítését és a gyanús fogadások megelőzését vagy felderítését. Másrészt az MLSZ mérkőzéseinek, versenyeinek megfelelő minőségű – pl. az MLSZ TV-n keresztül történő – online közvetítésével összekapcsolt valós idejű fogadási lehetőségek együttes kínálata a TippmixPro oldalon további bevételi lehetőségeket jelenthetne a hazai labdarúgás számára.

Összefoglalás

Az MLSZ a magyar sportszövetségek közül üdvözítő módon elsőként döntött úgy, hogy kereskedelmi szerződés keretében hasznosítja a sportfogadási jogokat. Jogi szempontból javasolt az online sportfogadási jog hasznosításának egyértelmű rendezése az MLSZ szabályzatában. A szerződés megkötése során fontos szempont, hogy az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. miként veszi figyelembe azt, hogy az MLSZ a játékadó formájában már részesül a sportfogadási bevételekből. Emellett a megállapodás az MLSZ számára további bevételi lehetőségeket is rejthet magában, valamint hozzájárulhat a fogadási csalások megelőzéséhez is.
____________________________________________________________________________

Please see the summary of the above Hungarian text in English below:

Sándor Csányi, the president of the Hungarian Football Association (MLSZ), told at a press conference yesterday that the MLSZ is going to enter into an agreement with Szerencsejáték Zrt., the stated-owned gambling operator, on the exploitation of sports betting rights.

(i) In order to do so the MLSZ adopted regulations on the exploitation of the betting rights to football. It is unclear however whether the regulations also cover the exploitation of online betting rights. If yes, the amendment of the adopted regulations is recommended in order to achieve clarity and transparency.

(ii) In form of the gaming tax, MLSZ already receives revenue from betting rights on a regular basis. Therefore, it will be interesting to see if the commercial agreement with Szerencsejáték Zrt. sets out some provisions on how the revenue from gaming tax may affect the consideration to be paid by Szerencsejáték Zrt. It is clear however that the statutory requirements on the provision of gaming tax do not apply to the commercial revenue received under the agreement with Szerencsejáték Zrt. Also, the income generated through the commercial agreement could exclusively be spent for professional football whereas the statutory contributions might constitute state aid.

(iii) The agreement with Szerencsejáték Zrt. could contribute to prevent match fixing and generate additional revenue for MLSZ, if the online media rights were to be combined with real time betting opportunities on the website of Szerencsejáték Zrt.

Jelentős átalakulás előtt a labdarúgás játékos-ügynöki piaca / FIFA’s regulations on intermediaries may change the market of player agents

(Please scroll down for the English version)

A FIFA elfogadta a közvetítőkre vonatkozó új, 2015. április 1-jén hatályba lépő szabályzatát (‘FIFA Regulations on Working with Intermediaries’). Célja a labdarúgók átigazolásában résztvevő közvetítők, ügynökök teljes ellenőrzése és a jutalékok összegének csökkentése.

A több éves előkészítő munkát követően a FIFA júniusi kongresszusán megszavazott szabályzat elfogadásának több oka van. Egyrészt a FIFA szerint jelenleg csak az átigazolások 25-30 %-át kötik meg engedéllyel rendelkező játékos-ügynökök közreműködésével. Jogsértés esetén azonban az engedély nélküli ügynökök tevékenysége felett a FIFA – megfelelő jogi kapcsolat hiányában – nem képes ellenőrzést gyakorolni és szankciókat alkalmazni. Másrészt a FIFA szerint nemzetközi átigazolások esetében a játékos-ügynökök részére a klubok által fizetett jutalékok átlaga a tranzakció értékének 28 %-át teszi ki. Ez a szám a FIFA szerint jóval meghaladja a játékos-ügynökök által nyújtott szolgáltatások értékét. A FIFA elsősorban e körülményekre kíván hatást gyakorolni a szabályozási környezet radikális megváltoztatásával: a hangsúly a játékos-ügynöki tevékenységhez való hozzáférés szabályozásától magának a tevékenységnek a szabályozása felé tolódik el.

A legfőbb változások a következők:

  • A szabályzat hatályba lépésével a jelenleg érvényes licencek hatályukat vesztik, azaz a közvetítőknek sem a nemzeti szövetség által kiadott licenccel, sem felelősségbiztosítással vagy bankgaranciával nem kell rendelkezniük.
  • A szabályzat hatálya nem csak természetes személy játékos-ügynökökre, hanem minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, akik labdarúgókat vagy klubokat képviselnek játékos- vagy átigazolási szerződések megkötése során, vagy ehhez kapcsolódóan bármilyen szolgáltatást nyújtanak. A FIFA célja ezzel az, hogy valamennyi közvetítő tevékenysége a FIFA és a nemzeti labdarúgó szövetségek joghatósága alá tartozzon.
  • A nemzeti szövetségeknek regisztrációs rendszert kell felállítaniuk, melyben a közvetítőket minden egyes átigazoláskor regisztrálni kell. A bejelentés a közvetítők szolgáltatását igénybe vevő labdarúgót és/vagy klubot terheli. Ehhez a közvetítőnek alá kell írna egy “Közvetítői Nyilatkozatot”, melyben többek között kötelezőként fogadja el a FIFA és tagszövetségeinek szabályzatait. A regisztráció a Közvetítői Nyilatkozat és az írásbeli képviseleti szerződés leadásával történik. Ha ez nem történik meg, az illetékes szövetség az érintetteket szankcióval sújthatja.
  • Az írásbeli képviseleti szerződés kötelező tartalma bővül: a jogviszony formájának nevesítése mellett ki kell terjednie a közvetítő által végzett szolgáltatások leírására és a felmondás lehetőségeire is. A jövőben kötelező szerződésminta nem lesz, és a szerződés időtartama a két évet is meghaladhatja.
  • A szabályzat – javaslat szintjén – előírja, hogy a közvetítő részére az egy átigazolással kapcsolatban fizetendő díjazás a játékos bruttó fizetésének vagy az átigazolási díj összegének 3 %-át nem haladhatja meg. Fiatalkorú átigazolása esetén díjazás nem fizethető.
  • A nemzeti szövetségek évente közzéteszik a regisztrált közvetítők nevét, az általuk közvetített tranzakciókat és az ezekért kapott díjazásokat, valamint az esetlegesen alkalmazott szankciókat.

A fenti minimumkövetelmények mellett a nemzeti szövetségek elfogadhatnak további előírásokat is.

Jogi szempontból elsősorban a 3 %-os “javasolt” díjmaximum vet fel kérdéseket. A FIFA ezen előírásának kötelező alkalmazása bizonyosan versenyjogi – részben a Piau esethez hasonló alapokon a FIFA erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos – kérdéseket vet fel. Egyébként úgy is lehet érvelni, hogy a licencrendszer eltörlésével a FIFA a verseny élénkítése céljából egy zárt piacot nyit meg új belépők részére. Mindazonáltal – bár a labdarúgók és a klubok alapos gondossággal kötelesek eljárni a közvetítők kiválasztása során, melynek eleget tesznek azzal, ha a közvetítővel aláíratják a Közvetítői Nyilatkozatot – számos képzettséggel nem rendelkező közvetítő jelenhet meg a piacon, különösen annak tükrében, hogy az érintettek – elsősorban a játékosok – nem minden esetben tudják felmérni egy közvetítő valós képességeit és tapasztalatát. Az ügyben egyébként az angol játékos-ügynöki szövetség (AFA) augusztus végén az Európai Bizottsághoz fordult, fejlemények a következő hónapokban várhatók.

A Magyar Labdarúgó Szövetség és a hazai piacon jelenleg tevékenykedő játékos-ügynökök szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy az MLSZ – élve a FIFA szabályzat kiegészítésének lehetőségével – a megkövetelt minimum előírásokon kívül támaszt-e további követelményeket, azaz például a regisztrációhoz kötelező lesz-e valamilyen felelősségbiztosítás vagy vizsga letétele. Egyébként látható az is, hogy az eddigi nemzetközi szinten azonos jogosultságot biztosító játékos-ügynöki licenccel ellentétben az egyes nemzeti szövetségek esetleges eltérő követelményrendszere odáig is vezethet, hogy a közvetítőknek más feltételeknek kell megfelelni eltérő országokban bonyolított átigazolások esetében.

A klubok és játékosok számára jelentős adminisztratív teherrel jár, hogy minden esetben alá kell íratniuk és le kell adniuk a Közvetítői Nyilatkozatot, a képviseleti szerződést és a közvetítőknek teljesített kifizetések adatait a szövetségekhez.

Összességében az elérni kívánt célok üdvözítőek, azonban a gyakorlati átültetéssel összefüggésben egyelőre sok a kérdőjel. A változásokkal jelentős munka vár a jogi tanácsadókra is, hiszen az új előírások tükrében a jelenlegi képviseleti szerződések, belső szabályzatok átalakításra szorulnak.

(Jelen bejegyzés Éber Sándor által szerkesztett változatban a Világgazdaság Sportbiznisz rovatában jelent meg 2014. október 2-án, valamint elérhető online a VG honlapján.)

DSC00513

_______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post examines the FIFA Regulations on Working with Intermediaries (‘Regulations’). It provides an overview on

(i) the background of the adoption of the Regulations (excessive agency fees and lack of control over the activity of unlicensed agents);

(ii) the main changes in regulating the activity of intermediaries (e.g. scope of the Regulations, no requirement for license, Intermediary Declaration and registration of every transaction, content of intermediary services agreements);

(iii) the competition law issues which might arise because of the recommended three per cent remuneration per transaction due to intermediaries;

(iv) the potential downside effects of the Regulations which may result from the different national regulations adopted by national associations in addition to the minimum standards of the Regulations (i.e., it may be that intermediaries will have to comply with different requirements in different jurisdictions).

The edited version of the Hungarian post was published in the leading daily economic newspaper ‘Világgazdaság’ on 2 October 2014.