A Bundesliga sikereit biztosító jogi struktúra / The legal structure behind the success of Bundesliga

[Please scroll down for the English version]

A német első osztályú labdarúgó bajnokság, az 1. Bundesliga az utóbbi időszakban – figyelembe véve mind a pályán és mind a pályán kívül elért sikereket – jelentős mértékben növelte nemzetközi elismertségét. A Bundesligát kedvelők körében szinte biztosan ismert fogalmak a DFL, a DFB és e szervezetek tevékenysége, valamint az ún. 50+1 szabály is. Jelen bejegyzésben – a Bundesliga sikereit és közelmúltban tapasztalt felemelkedését alátámasztó körülmények bemutatása után – áttekintésre kerül a német klubfutball stabilitását és folyamatos fejlődését biztosító jogi háttérstruktúra.

A tények

  • A 2012-13-as szezontól kezdve a Bundesliga – a spanyol és az angol bajnoksághoz hasonlóan – négy csapatot indíthat az UEFA Bajnokok Ligájában megelőzve az UEFA koefficiens listájában a Serie A-t.
  • A Bayern München, a Schalke és a Borussia Dortmund csoportelsőként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé, utóbbi kettő megelőzve olyan, papíron jóval magasabban jegyzett csapatokat, mint az angol Arsenal és Manchester City, valamint a spanyol Real Madrid.
  • Az összes, csoportkörbe bejutott német klubcsapat (Mönchengladbach, Stuttgart, Leverkursen, Hannover) ott van az Európa Liga legjobb 32 csapata között.
  • A 2013/14-es szezontól kezdődően Pep Guardiola – elutasítva a Premier League-ből érkező ajánlatokat – a Bayern München vezetőedzője lesz.
  • 45,116-os mérkőzésenkénti átlagnézőszámmal a Bundesliga jelenleg kiemelkedően a leglátogatottabb labdarúgó bajnokság.
  • A 2011/12-es szezonban a Bundesliga csapatai első alkalommal generáltak 2 milliárd euró feletti bevételt, és összességében 55 millió euró (!) nyereséget könyvelhettek el.
  • A 2011/12-es szezonban Bundesliga 18 csapata közül 14 (!) profitot termelt (a részletes statisztikák itt érhetőek el).
  • A Deloitte Football Money League legfrissebb kiadása szerint négy német csapat is Európa 20 leggazdagabb klubja között található.

DFB, Die Liga – Fußballverband e. V. és DFL

A DFB (Deutscher Fußball Bund – Német Labdarúgó Szövetség) a német labdarúgás egészét irányító szövetség (magyar megfelelője az MLSZ), elsősorban a különböző osztályú és szintű német bajnokságok szervezését végzi és felügyeli. 2001-ben azonban az 1. és 2. Bundesliga 18-18 csapata kivált a DFB-ből és megalakította a Die Liga – Fußballverband e.V. (magyar megfelelőjének kb. a már megszűnt Magyar Hivatásos Labdarúgó Ligát lehet tekinteni). Ezen időpont óta a DFB és a Die Liga – Fußballverband e.V. között megkötött ún. alapszerződésben (Grundlagenvertrag) foglaltak szerint az említett két szervezet együttesen működteti a német labdarúgás profinak számító két legmagasabb osztályának versenyeit.

A DFL (Deutsche Fußball Liga GmbH) a Die Liga – Fußballverband e.V. 100 %-os tulajdonában álló vállalkozás, amely az 1. és 2. Bundesliga piacosítását végzi. A magyar fogalmak szerint a kft.-nek megfelelő DFL létrehozása azért volt szükséges, mivel az egyesületek nem folytathatnak nyereségalapú, vállalkozási tevékenységet (erről jogi szempontból bővebben itt lehet olvasni). A bajnokságok szervezése mellett a DFL fő feladatai az audiovizuális közvetítési jogok kollektív értékesítése, szponzorálási és merchandising, valamint média és reklámszerződések megkötése (Vermarktung). Ezen tevékenységeket a DFL által alapított DFL Sports Enterprises végzi. A DFL emellett a Bundesliga klubok financiális és gazdasági teljesítőképességét vizsgáló licenceljárás keretei között a klubokkal szigorúan betartatja a teljesítendő szakmai, személyi és adminisztratív, infrastrukturális, biztonság- és médiatechnikai, valamint jogi követelményeket. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Bundesliga 46 éves története alatt még egyetlen csapat sem (!) vált fizetésképtelenné.

Az 50+1 szabály

A fentebb bemutatott prudenciális működés egyik kiemelt alapfeltételét képezi az ún. 50+1 szabály is. Az eredetileg egyesületi formában működő német klubok a profi csapataik működtetésére gazdasági társaságokat alapítottak (pl. FC Bayern München Aktiengesellschaft), melyek (rész)tulajdonosai jelenleg is az egyesületek. A 50+1 szabály lényege szerint az anyaegyesületnek 50 %-ot meghaladó mértékben “többségi részesedéssel” kell rendelkeznie a klubja profi csapatát működtető gazdasági társaságban [Die Liga – Fußballverband, alapszabály 8. § (2) bek.]. A közhiedelemmel ellentétben ez nem 50 %-ot meghaladó tulajdonosi részesedési kötelezettséget jelenti, hanem azt, hogy az anyaegyesületnek a profi csapatot működtető gazdasági társaságban 50 % + 1 szavazati többséggel kell rendelkeznie. Azaz a gyakorlatban az is előfordulhat, hogy egy befektető egy csapat részvényeinek 99 %-át felvásárolja, azonban ennek ellenére is legfeljebb a szavazatok 49 %-ával rendelkezhet. A szabályból következően az egyesületek minden esetben képesek irányítani és ellenőrizni a profi klubok működését. Ez az előírás természetesen elrettentheti a külföldi tőkebefektetőket, mindazonáltal megakadályozza a klubok vagy részvényeik átláthatatlan adás-vételét és adott esetben fizetésképtelenségének előidézését.

Érezhető, hogy jogi szempontból a fenti szabály megkérdőjelezhető lehet, különös tekintettel az EU versenyjogi és a tőke szabad mozgását biztosító szabályaira. Az egyértelműen látható, hogy e szabály korlátozza a vállalkozásnak minősülő profi klubok között a szabad gazdasági versenyt és a tőkemozgást, mindazonáltal ún. hatékonysági és kényszerítő indokok alapján az 50+1 szabály jogilag igazolható lehet. Ezt támasztja alá az a tény, hogy eddig sem az Európai Bizottság, sem a német hatóságok nem “piszkálgatták” ezen előírásokat, azonban reális esély van arra, hogy hamarosan komolyabb döntés születik a szabály jogszerűségéről (lásd pl. a Hannover elnökének, Martin Kind-nek a folyamatos próbálkozásait).

Összefoglalás

A fentebb bemutatottakon kívül a pályán elért sikerek sokkal összetettebb tényezőkön – pl. más bajnokságok aktuális állapotán, a játékosokon, edzőkön és nem utolsósorban a szerencsén – is múlnak. Mindenesetre egy biztos: a német labdarúgást működtető intézmények és a mögöttük álló személyek – nem utolsósorban a jogi tanácsadók – mindent megtesznek a pályán elérhető sikerek hátterének biztosításához. A szisztematikus, hosszú évek óta folyamatosan végzett munka ezúton már nemzetközi viszonylatban is kifizetődni látszik: reális esély mutatkozik arra, hogy 2001 óta először német klubcsapat ismét nemzetközi trófeát nyerjen.

___________________________________________________________________________

The German Bundesliga is one of the most successful football leagues and its stock has risen rapidly in recent times. This note shows the facts why Bundesliga must be regarded as the most healthy and commercially successful league in the current word of football. The note takes a closer look into the legal system behind the functioning of the German football as it describes the DFB, Die Liga – Fußballverband e.V. and DFL as well as the ‘famous’ 50 + 1 rule.

Jog, marketing és sport – a fair play határmezsgyéin / Law, marketing and sport – fair play is at stake

[Please scroll down for the English version]

Idén januárban látott napvilágot a hír, mely szerint a Qatar Tourism Authority négy évre szóló szponzorálási szerződést kötött a francia Paris Saint-Germain (PSG) labdarúgó klubbal, mely megállapodás értéke az említett négy éves periódusra 650 millió euró. A szerződés könnyen az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) által előírt ún. Financial Fair Play licencrendszer (a továbbiakban: FFP) előírásaiba ütközhet, a felek szerint azonban a megállapodás összhangban van az UEFA által előírt követelményekkel. E bejegyzésben a szerződés körülményei jogi és marketing szempontból kerülnek elemzésre az FFP szabályok tükrében.

A PSG gyors felemelkedése

A PSG a tradicionális francia nagycsapatok egyike, ennek ellenére már 1994 óta nem nyerte meg a francia bajnokságot. 2011 nyarán a Qatar Sports Investment (QSI) a PSG-t azzal a szándékkal vásárolta meg, hogy mind francia és – ez még lényegesebb – európai mércével mérve is nagycsapatot épít. A terv megvalósításához a QSI által rendelkezésre álló pénzeszközökből klasszis játékosok, pl. Zlatan Ibrahimovic vagy Thiago Silva szerződtek a klubhoz jelentős összegekért. A párizsiak a Transfermarkt átigazolásokkal foglalkozó portál adatai szerint 2012/13-as szezonban 147 millió eurót, a 2011/12-es idényben pedig 106,1 millió eurót költöttek játékosvásárlásra. A játékos-eladásokból származó bevételi oldalon azonban csak 2,75 és 10,3 millió euró folyt be az említett két idényben. Összességében tehát másfél év leforgása alatt a PSG 240,05 millió euró veszteséget könyvelhetett el e téren (még ha egyébként a játékjog adás-vételekkel a klubok könyvelésében bizonyos mértékben „trükközni” is lehet – erről lásd ezen tanulmány 20. pontját). Az erősítéseknek köszönhetően a csapat jelenleg vezeti a francia bajnokságot és csoportelsőként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe.

Az FFP szabályok lényege és kapcsolódó előírásai

Röviden összefoglalva a teljes egészében a 2013-14-es szezontól alkalmazandó FFP szabályzat lényege, hogy az UEFA által szervezett európai versenysorozatokban (Bajnokok Ligája és Európa Liga) az egyes nemzeti labdarúgó klubok – esetünkben pl. a PSG – csak akkor vehetnek részt, amennyiben adott pénzügyi évben a labdarúgással kapcsolatos tevékenységükre fordított kiadásaikat a labdarúgásból termelt bevételük fedezi (ún. „break even szabály”), azaz adósságot termelő klubok nem indulhatnak a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában. A break even szabály alól azonban kivételt képeznek az utánpótlás-nevelésre és az infrastruktúra-fejlesztése fordított kiadások. Az UEFA a fenti előírások alkalmazásával elsősorban a labdarúgó klubok megfelelő gazdálkodását, működésük átláthatóságát, a versenyek integritását és fenntarthatóságát kívánja elérni.

A break even szabály kijátszását elkerülendő az FFP szabályzat több helyen előírásokat tartalmaz ’related party transactions’ (kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek) elnevezéssel, melyek lényege leegyszerűsítve az, hogy a klubok tulajdonosai a veszteségek fedezésére közvetlenül vagy közvetetten nem bocsáthatnak rendelkezésére anyagi forrásokat. Ilyen meg nem engedett anyagi forrás lehet különösen a reális piaci értéknek meg nem felelő szponzorálási szerződések megkötése a tulajdonosok érdekeltségi körébe tartozó cégekkel.

A 650 millió eurós szponzori megállapodás és háttere

Január elején jelentette be Nasser Al Khelaifi – a PSG katari elnöke – hogy a klub a Qatar Tourism Authority-val (katari turisztikai hivatal) négy évre szóló szponzorálási megállapodást kötött a 2012-13-as szezon kezdetére „visszaható hatállyal”, mely alapján a PSG évenként kb. 150 millió eurós, a szerződés legutolsó évében pedig 200 millió eurós szponzori támogatást kap. [A számokat kontextusba helyezve: a második legjobban fizetett szponzorálási megállapodás keretei között a Manchester City évi 49 millió, míg a harmadik legjobban fizetett FC Barcelona évi 30 milliós bevételt könyvelhet el mezszponzori szerződéséből. Mindenesetre a rendelkezésre álló információk szerint a PSG szóban forgó szponzorálása nem mezszponzorációra hanem egyéb marketingterületekre terjed ki, tekintettel az Emirates mezszponzor küszöbön álló szerződéshosszabbítására.]

Fenti szerződés és az FFP szabályok szempontjából a következő emelendő ki: a szponzorálási megállapodás egyik alanyának, a szponzorált PSG-nek közvetlen tulajdonosa a QSI, amelynek tulajdonosa pedig a katari kormány tulajdonában lévő Qatar Investment Authority. A szponzorálási szerződés másik alanya, a szponzor Qatar Tourism Authority pedig szintén a katari kormány által finanszírozott társaság.

Összességében tehát látható, hogy a tulajdonosi szálak a szerződés két oldalán összefutnak, azaz elviekben semmi akadálya sincs az FFP fentebb említett kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek szabályai alkalmazásának.

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek megítélése: jogi és a marketing-szempontok

Az FFP szabályok vonatkozó előírása szerint a kapcsolt vállalkozások közötti megállapodás abban az esetben nem tekinthető piaci értéken megkötött ügyletnek, amennyiben a szerződés bármelyik fél részére kedvezőbb és előnyösebb feltételekkel került megkötésre mint abban az esetben, ha a felek nem kapcsolt vállalkozásnak minősülnének. Az FFP szabályok megsértése akár pénzbüntetést és az érintett klub UEFA versenyekből való kizárását is eredményezheti.

Fentiek ahhoz a kérdéshez vezetnek, hogy mikor és miért tekinthető egy tranzakció „a megfelelő piaci értéknél” kedvezőbbnek a felek számára? Konkrét esetben milyen kritériumok alapján állapíthatja meg az UEFA illetékes szerve, hogy a szóban forgó PSG szponzorálási szerződés nem piaci alapon került megkötésre? A legkézenfekvőbb minden bizonnyal hasonló jellegű és típusú szponzorációk piaci értékének alapul vétele, különösen figyelembe véve a szponzor megjelenítési lehetőségeit, a kapcsolódó platformokat, a szerződés hosszát és struktúráját. A bemutatottak alapján azonban az is egyértelmű, hogy ilyen összegű és jellegű ügylet eddig nem igazán volt a labdarúgás történetében, azaz komolyan fennállhat a “bukás” veszélye.

Szakírók szerint a katariak minden bizonnyal arra fektetik a hangsúlyt, hogy a PSG mint klub és Párizs, mint a világ egyik fővárosa olyan befektetési, üzleti és marketing lehetőségeket jelent a katari állam részére, amelyekhez kapcsolódó megjelenési és reklámozási lehetőségek ellenértéke megfelel a szerződésben foglalt összegeknek. Így álláspontjuk szerint a megállapodás jogi szempontból összhangban van az FFP szabályokkal és így az UEFA szankciókat sem alkalmazhat a klubbal szemben.

Összefoglalás

Látható, hogy az ügylet megítélése a jogi képviselők és a marketingszakemberek komoly együttműködését igényli mind az UEFA és mind a PSG oldalán. Mint a legtöbb esetben azonban a személyes tényezők is kiemelkedő jelentőséggel bírhatnak a “játékban”: Michel Platini, az UEFA elnöke és a FFP ötletgazdája egyike volt a 2022-es labdarúgó katari világbajnokság fő támogatóinak, fia Laurent Platini pedig a QSI alkalmazásában áll. Ráadásul az Al Jazeera médiatársaság igazgatója a PSG elnöke, a bevezetőben már említett Nasser Al Khelaifi, mely médiatársaság 2011-ben jelentős számú UEFA Bajnokok Ligája közvetítési jogot szerzett meg. A szakmai és személyes szálak tehát meglehetősen összefonódnak a történetben, így egy biztos: kiemelt érdeklődéssel várhatjuk az UEFA reakcióját.

[A bejegyzésben a szponzorálási szerződéssel összefüggésben közölt adatok Howard Johnson: Running rings round UEFA c. írásából (World Soccer, 2013 február) kerültek átvételre.]

_____________________________________________________________________________

In January Nasser Al Khelaifi, president of new-rich French club Paris Saint Germain (PSG) announced PSG would be signing a sponsorship agreement with the Qatar Tourism Authority which would be worth about euro 650 million over a period of four years. This article looks into the legal and marketing background of the story in the light of the UEFA Financial Fair Play Regulations (FFPR) and describes how the deal would be assessed under the FFPR.

Sportolók szponzorálási szerződésének felmondása / Termination of athlete endorsement contracts

[Please scroll down for the English version]

A szponzorálás fogalma és lényege

A jogirodalomban és a Sporttörvény meghatározásában is a sportszponzorálási szerződés fogalma a következő: a szponzorálás a szponzor és a szponzorált tartós vagy adott sportversenyre vonatkozó kommunikációpolitikai céllal, az ún. imázs transzferre irányulóan létrejött szerződéses kapcsolata, mely során a szponzor pénzt vagy egyéb anyagi előnyöket biztosít a szponzorált részére, míg a szponzorált sporttal kapcsolatos tevékenysége során a szponzort népszerűsíti, illetve lehetővé teszi, hogy sporttal kapcsolatos tevékenységét a szponzor üzleti kapcsolataiban felhasználhassa.

A szponzorált sportoló szerződésszegése és a kapcsolódó jogi problémák

A sportszponzorálás egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb formája ismert és sikeres sportolók szponzorálása. A szerződés időtartama alatt azonban több esetben is előfordulhat, hogy a szponzorált sportoló valamilyen oknál fogva nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit, és így a szponzorálás a jövőben nem éri el a célját. Ilyen esetekben a szponzornak általában már nem áll érdekében a szerződés fenntartása.

A sportoló szerződésszegését olyan magatartásformák valósíthatják meg, melyek alkalmasak imázsának, közmegítélésének rontására, és így hatással lehetnek a szerződéssel elérni kívánt célokra. Különösen ilyen sportolói magatartás lehet a fair play alapvető elveinek vagy a doppingtilalomnak a megsértése, valamint szerződésszegéshez vezethet a sportoló esetleges közmegbotránkozást kiváltó életvitele is.

Jogi szempontból – általában a kapcsolódó szerződéses rendelkezések hiánya miatt – a szponzorált sportoló szerződésszegése kérdésének megítélése gyakran jelent problémát. Többször ugyanis nehezen ítélhető meg, mely esetekben van szó a fair play, a doppingtilalom alapvető szabályainak megsértéséről vagy közmegbotránkozást kiváltó viselkedésről, életvitelről. Ráadásul kérdéses az is, hogy a sportoló ilyen magatartásának egyáltalán vane hatása a sportoló vagy a szponzor szerződéses kapcsolatára, a felek közmegítélésére, továbbá a szponzor által elérni kívánt imázstranszferre és így a gazdasági-kereskedelmi tevékenységére.

Szerződéses megoldások a jogi problémák elkerülésére

Az előzőkben kifejtettekre tekintettel a sportoló szerződésszegésszerű magatartásaival kapcsolatos viták elkerülése végett ajánlott a szerződésszegést jelentő magatartások teljes körű (esetleg példálózó jellegű) felsorolása a szponzorálási szerződésben. Ebben az esetben ugyanis a szponzorált sportoló szerződésszegésének megítélése egyszerű, ha a szerződésben konkrétan meghatározott magatartási kötelezettségét nem teljesíti (például ha megtagadja a szerződésben előírt interjún való részvételt vagy a szponzor termékeinek használatát, megjelenítését). Továbbá a sportoló szerződésben meghatározott kötelezettségeinek megszegése esetére a szponzor részére fizetendő – a felek körülményeihez és a szerződés egyéb sajátosságaihoz igazított – arányos mértékű kötbér kikötése is megfelelő megoldást jelenthet. E rendelkezések szerződésbe való felvétele a szponzor szempontjából azért is tekinthető előnyösnek, mivel a kötbér megfizetését akkor is követelheti, ha kára egyébként nem merült fel, ill. érvényesítheti a kötbér összegét meghaladó kárát és a szponzorált sportoló szerződésszegéséből eredő egyéb jogait is.

____________________________________________________________________________

Sponsors often face difficulties when it comes to terminating athlete endorsement contracts. In the absence of contractual provisions on the athlete’s behavior constituting breach of contract, it is not always clear whether the athlete does not perform his/her obligations as agreed to within the contract.

This note, after defining the term used for endorsement agreements under Hungarian law, highlights the legal issues surrounding the breach of athlete endorsement contracts. There are also some recommended provisions to be included in athlete endorsement contracts so that the sponsor can avoid any legal uncertainties regarding the termination of these agreements.