A 2014-es labdarúgó VB közvetítésének néhány jogkérdése / Legal issues concerning the broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup

(Please scroll down for the English version)

A XX. labdarúgó világbajnokságból (“VB”) már csak a bronzmérkőzés és természetesen a döntő van hátra. Az eddigiek alapján elmondható, hogy minden idők egyik legjobb, leggólgazdagabb világbajnokságát élvezhetjük. A játék mellett jogi szempontból szintén érdekes az is, hogy milyen módon jutnak el hazánk közönségéhez a VB mérkőzései, és ezzel kapcsolatban melyek a közvetítés szempontjából a legfontosabb jogkérdések.  Ennek szellemében jelen posztban a közvetítési jogok értékesítési rendszerével és a mérkőzések nyilvános helyeken való közvetítésével (public viewing) foglalkozom.

Jogtulajdonos: a FIFA

A VB-hez kapcsolódó valamennyi közvetítési és kereskedelmi jog jogosultja a FIFA. Ebből következően a FIFA jogosult az esemény említett jogainak bármilyen jellegű értékesítésére is (lásd a FIFA 2014-es VB-re vonatkozó szabályzatának 15. cikkelyét és a FIFA alapszabály 78. és 79. cikkelyeit). Magáról a VB mérkőzéseiről felvételeket a FIFA szerződéses partnere, a HBS (Host Broadcasting Services) készíti el, illetve biztosítja a mérkőzések közvetítéséhez szükséges jelet is a jogokat megvásárló médiaszolgáltatók részére. A FIFA illetékes szerve pedig maga tárgyal az egyes meghatározott kritériumoknak megfelelő médiaszolgáltatókkal a közvetítési jogok értékesítéséről.

A közvetítési jogok értékesítése Európában és Magyarországon

Európa területére – az öt legnagyobb piac (Németország, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország) kivételével – az European Broadcasting Union (“EBU”, magyarul: Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) vásárolta meg a VB közvetítési jogait tagja részére, tehát az EBU megvásárolta a jogokat a FIFA-tól, majd azokat továbbadta tagjainak. Az 1950-ben alapított, svájci székhelyű non-profit szervezet EBU-nak túlnyomó részben nemzeti közszolgáltató médiatársaságok a tagjai, hazánkból az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap). Az EBU az 1954 óta létező Eurovision rendszerben osztja szét tagjai között az általa többnyire kizárólagos jelleggel megvásárolt jogokat (illetve a tagok az általuk megszerzett jogokhoz egymás részére kölcsönös hozzáférést biztosíthatnak). Az MTVA a VB 64 mérkőzésének valamennyi platformra szóló közvetítési jogait az EBU-tól több mint 900 millió forintért vásárolta meg. (Összehasonlításképpen: az ESPN az USA területére a 2010 és 2014-es VB-k közvetítési jogait 100 millió USD ellenében szerezte meg, míg a Fox Sport a 2018 és 2022-es jogokért 400-500 millió USD-t fizetne, részletesen lásd itt.) A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy az MTVA magyarországi jogtulajdonosként az ismétlési jogokat továbbadta a Digi-nek, így lehet az, hogy reggelente a Digi Sporton felvételről láthattuk, láthatjuk a VB mérkőzéseit.

Az EBU és a kapcsolódó EU-s versenyjogi kérdések

A fentiek alapján látható, hogy az EUB számos médiaszolgáltató csoportosulásaként jelentősen jobb helyzetben van bizonyos jogok, így a sportközvetítési jogok megszerzéséért folytatott “küzdelemben”, mint a jogokért egyenként “ringbe szálló” nem tag médiaszolgáltatók. Ez a helyzet pedig az Európai Unió által biztosítani kívánt szabad verseny követelményrendszerébe is ütközhet. Az Európai Bizottság – mint a versenyügyekért elsősorban felelős szerv -, majd a fellebbezéseket követően az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) több ügyben is foglalkozott az EBU Eurovision programszétosztási rendszerével. Ebből a szempontból a legfontosabb döntések 90′-es években és a 2000-es évek elején születettek a Screensport vs. EBU és a Metropole vs. EBU ügyekben Az ügyek lényege tömören a következő volt: az EBU rendszerét támadó médiaszolgáltatók szerint az Eurovision jogellenes kollektív vételi megállapodás, amely egyéb csatornákat elzárt a közvetítési jogok megszerzésétől: egyrészt az érintett csatornák nem is tudják megvásárolni a jogokat, másrészt az EBU és tagjai a megszerzett jogokat nem adták tovább (azaz a rendszer “kimeneti” korlátozást is magában foglalt, melynek következtében számos jog “kihasználatlan” is maradt – bizonyos eseményeket annak ellenére hogy a közvetítési jogaikat megvették, nem közvetítettek). Az EBU az ügyekben lényegében azzal érvelt, hogy az egyes médiaszolgáltatók a közvetítési jogokat egyedül nem tudnák megvásárolni, másrészt a rendszer jelentős költségcsökkentéshez vezet és a fogyasztók részére egységesen magas minőséget biztosít. Az ügyek konklúziójaként az Eurovision rendszer továbbra is fennmaradhatott és – ahogy fentebb bemutatásra került – működik ma is, azonban a tagoknak fair, átlátható és nem diszkriminatív módon hozzáférést kell biztosítaniuk a nem tag médiaszolgáltatók részére az EBU által megszerzett és a tagjainak továbbadott közvetítési jogokhoz. Emellett természetesen továbbra is teljesülnie kell annak az előfeltételnek, hogy a rendszer magas szintű minőséget biztosítson és a költségek csökkentését eredményezze.

Public viewing (“nyilvános mérkőzésnézés”) – ezúttal nincs vita

A VB alatt jelentős népszerűségnek örvend a köztereken, például Budapesten a Szabadság téren felállított kivetítőn vagy a különböző vendéglátóipari egységekben való mérkőzéskövetés. Korábban többször felmerült, hogy a mérkőzést ilyen módon elérhetővé tévő szervezőknek, üzemeltetőknek jogdíjat kellene fizetniük vagy a közvetítési jogokat kizárólagosan megszerzett csatornának vagy közvetlenül magának a jogtulajdonosnak, esetünkben a FIFA-nak. A korábbi félreértések elkerülése végett (lásd például a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokságot és az MTVA esetét) a FIFA a 2014-es VB kapcsán kiadott egy a mérkőzések nyilvános közvetítésére vonatkozó szabályzatot. A szabályzat részletesen meghatározza, hogy milyen public viewing eseményeket érintően szükséges engedély beszerzése a FIFA-tól. Engedély beszerzése abban esetben kötelező, ha nyilvános mérkőzésnézés kereskedelmi célú (például mert a szervező belépőjegyet szed, szponzorai vannak vagy bármilyen módon kereskedelmi előnyhöz jut a közvetítésből). Az éttermek, bárok nem esnek ebbe a kategóriába csak akkor, ha a mérkőzések közvetítését az imént említetteknek megfelelően közvetlen kereskedelmi haszonszerzésre használják fel (ebben az értelemben az, hogy egy bárba többen térnek be, mivel ott mérkőzést közvetítenek, nem esik ebbe a kategóriába).

_______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this blogpost examines the legal issues surrounding the sale and purchase of broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup. There is a brief analysis on the Eurovision system of the European Broadcasting Union and the related EU case law (Screensport and Metropole). The blogpost also describes the FIFA regulations for public viewing events and makes it clear when it is necessary to obtain a licence from FIFA to show the matches of the world cup to the public. If you would like to have more information please do not hesitate to contact me.

EU vizsgálat: forrósodik a talaj az FC Barcelona és a Real Madrid talpa alatt / EU investigation: FC Barcelona and Real Madrid under fire

[Please scroll down for the English version]

Karácsony előtt az Európai Bizottság közleményben tudatta, hogy hivatalos vizsgálatot indít több spanyol labdarúgó klub – közöttük az FC Barcelona és a Real Madrid – esetében a részükre a spanyol állam által nyújtott tiltott állami támogatások miatt. Amennyiben a vizsgálat jogsértést állapít meg, az érintett csapatoknak súlyos eurómilliókat kell visszafizetniük a spanyol állam részére. Jelen bejegyzésben betekintek az ügy részleteibe.

A vizsgálatok tárgya

A Bizottság összesen három ügyben hét klubot érintően indított vizsgálatot:

  • Adókedvezmények biztosítása a Real Madrid, az FC Barcelona, az Athletic Bilbao és a CA Osasuna részére: Ezen csapatok jelenleg is egyesületi formában működnek, azaz a többi professzionális klubtól eltérően – elsősorban tradícióikra tekintettel – nem voltak kötelesek gazdasági társasági formába átalakulni. Míg azonban spanyol jog alatt a gazdasági társaságokra 30 %-os társasági adókulcs vonatkozik, ez az egyesületek esetében csupán 25 %. Tekintetbe véve a Bizottság által vizsgált – 1990-től az eljárás megindításáig terjedő – időszakot, látható, hogy az érintett egyesületek versenytársaikhoz képest jóval kevesebb adó befizetésére voltak kötelesek.
  • Állami kezességvállalás a Valencia CF, a Hercules CF és az Elche CF által igénybe vett banki kölcsönökre: az elmúlt években az állami szervnek minősülő Valencia város pénzügyi intézménye az említett klubok esetében – a Valencia CF-t érintően három különböző alkalommal – kezességet vállalt a klubok részére biztosított banki kölcsönökre. A kölcsönöket a klubok adósságuk finanszírozására fordították, azaz e csapatok a részükre az állami kezességvállalással adott banki kölcsönökkel – versenytársaiktól eltérően – pulsz forrásokhoz jutottak.
  • Piaci árat jelentősen meghaladó állami kompenzáció fizetése a Real Madrid részére egy ingatlanügylettel kapcsolatban: 1998-ban a Real Madrid edzőkomplexumát részben pénzért, részben földterületekért adta el a helyi önkormányzatnak. 2011-ben az önkormányzat azonban a földterületek egy részét visszavette a csapattól. Ennek következtében a Real Madrid az önkormányzattól 22,7 millió euró “kompenzációt” kapott az eredetileg csupán 421 ezer euróért megvett ingatlanokért. Az ingatlanok piaci értéke azonban kb. 1 millió euró körül lehet, azaz a különbözet a Real Madrid részére – a piac árhoz képest – jelentős többletértéket biztosított. (Ezen ügyről további részletek korábbi bejegyzésemben itt érhetők el.)

A Bizottság szerint megalapozottan feltehető, hogy a fenti intézkedések tiltott állami támogatásnak minősülnek.

A bizottsági eljárások jogi háttere

Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (“EUMSz”) összeegyeztethetetlen állami támogatásokra vonatkozó előírásai szerint alapvetően tilos az olyan állami támogatás, amely (i) állami forrásból származik; (ii) meghatározott vállalkozásokat vagy iparágakat részesít előnyben; (iii) gazdasági előnyt, kedvezményt jelent és így (iv) az EU-n belül torzítja a vállalkozások közötti szabad versenyt vagy azzal fenyeget, továbbá (v) az EU tagállamok közötti kereskedelmet érinti. Fenti ügyek tényállásai alapján elképzelhető, hogy a spanyol állam az EU jog alapján vállalkozásnak minősülő, európai szinten is más klubcsapatokkal sport- és gazdasági versenyben álló kluboknak biztosított támogatás teljesíti az EUMSz-ben írt tiltó feltételeket.

A támogatás jogszerűségét a Bizottság elsősorban az ún. piacgazdasági befektető elve alapján vizsálja. Eszerint az állami hatóságok részéről történő beavatkozás gazdasági tevékenységet végző vállalkozásokban akkor nem minősül tiltott állami támogatásnak, ha azt olyan feltételek mellett hajtják végre, amelyeket egy piaci feltételek mellett működő magánszereplő is elfogadott volna. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a szóban forgó intézkedések bizonyos – pl. gazdasági nehézségekkel küzdő vállalkozásoknak nyújtott – támogatásokra vonatkozó kivételek alapján is mentesülhetnek a tiltott támogatások szabályainak alkalmazhatósága alól. Így – amennyiben az adott kritériumok teljesülnek – az EU joggal összeegyeztethető állami támogatásról beszélhetünk. A Bizottság közleménye szerint azonban a spanyol állam eleddig nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy jelen ügyekben a kivételszabályok alkalmazhatók lennének.

Az eljárások menete és a várható fejlemények

Be nem jelentett, lehetséges jogellenes támogatások esetén a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja a rendelkezésre álló információkat, ill. Spanyolországtól információt kér és lehetőséget biztosít észrevételei megtételére. Ennek keretében a Bizottság a támogatásokat a határozathozatalig felfüggesztheti vagy ideiglenesen visszatéríttetheti. Amennyiben a végső határozatban a jogsértés megállapításra kerül, a kluboknak nyújtott támogatás akár kamatostul vissza is követelhető.

Fentiek alapján megállapítható, hogy bár az UEFA és a Bizottság az Financial Fair Play-jel összefüggésben kiadott egy az állami támogatásokra vonatkozó közleményt – melyről ebben a bejegyzésemben lehet olvasni – a Bizottság láthatóan komolyan veszi az EU-s szabályok alkalmazását a labdarúgó klubokkal szemben is. Ezt a jelen bejegyzésben írtak, továbbá például több holland csapat ellen az év első felében indított formális eljárás is alátámasztja.

__________________________________________________________

The above Hungarian version of this post examines in detail the three distinct investigations opened by the European Commission into public funding of FC Barcelona, Real Madrid and some other Spanish professional football clubs. The post describes (i) the measures under investigation which may constitute illegal state aid under EU law; (ii) the legal grounds to be considered by the Commission during the proceedings; and (iii) the possible outcome and sanctions to be imposed on the clubs concerned. Should you require more information related to the investigations, I would be delighted to answer to your enquiry. Please kindly send an email to peter.rippel.szabo@gmail.com.

Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon / Formal antitrust probe into sale of sports media rights on the horizon

[Please scroll down for the English verison]

Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Bár a hivatalos megerősítés még várat magára, médiahírek szerint a Bizottság hamarosan bejelentheti a formális eljárás megindítását.

A sportközvetítési jogok esetében hosszú ideje alkalmazott szerződéses struktúra lényege – ahogy azt már több írásomban bemutattam -, hogy a jogtulajdonosok (mint pl. az angol Premier League, a német Bundesliga) a közvetítési jogokat egy meghatározott területen (döntő többségében egy tagállamban), időtartamban, platformon vagy platformsemleges alapon a felhasználással kapcsolatban a jogot megszerző médiaszolgáltató(k) részére abszolút kizárólagosságot biztosítva adják át.

Összességében ez a modell ahhoz vezet, hogy egyrészt adott időszakban, térben és platformon csak az érintett médiaszolgáltató sugározhatja a szerződésben meghatározott sporteseményeket, másrészt a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül nem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést sem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Hatásában tehát az EU által megteremteni kívánt egységes piac az országhatárok mentén felosztásra kerül.

A Bizottság és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata már több alkalommal vizsgálta a kizárólagossági klauzulákat és a kapcsolódó értékesítési módszereket. Ilyen volt például az UEFA Bajnokok Ligája, Bundesliga és Premier League ügyek, amikor a Bizottság az említett versenyek közvetítési és marketingjogainak kollektív értékesítését mentesítette, a NewsCorp./Telepiù ügy, melyben a Bizottság a SkyItalia összefonódással kapcsolatban fogadott el kötelezettségvállalásokat, a Coditel-ítélet, amikor a Bíróság a filmes jogok kábeltelevíziós értékesítését vizsgálta, továbbá a Murphy döntés, melyben a Bíróság a Premier League közvetítési jogainak kizárólagosságáról adott iránymutatást. Összességében azonban a kizárólagossági klauzulák megítélése versenyjogi szempontból mindmáig inkább bizonytalan, egységes jogi álláspont eddig nem alakult ki. Médiainformációk szerint a Bizottság a vizsgálat megindításával egyszer és mindenkorra eldöntené, hogy az ilyen abszolút jellegű kizárólagossági klauzulák összhangban állnak-e az európai versenyjoggal vagy sem.

Az abszolút kizárólagossági klauzulákat a Bizottság nagy valószínűséggel tiltott versenykorlátozásnak minősíti, így a fő hangsúly az esetleges mentesítésen lehet. Ez utóbbi körben számos gazdasági, piaci, szociális és innovációs tényezőt szükséges figyelembe venni, így különösen a médiaszolgáltatók által megvásárolt tartalom kizárólagosság hiányában való refinanszírozhatóságát, a jogok értéke esetleges csökkenésének hatásait a piac különböző szereplőire, a sportbeli szolidaritási mechanizmus fenntarthatóságát, a labdarúgáson kívüli további sporttartalom eladhatóságát, az eltérő tagállami fogyasztói szokásokat, a különböző tagállamok polgárainak vásárlóerejét stb.

A Bizottság az elbírálás során a fentebb említett ügyekben tett megállapításokat minden bizonnyal figyelembe veszi. Így például hangsúlyt fektethet a szerződésekben megállapított időtartam vizsgálatára (pl. a Bizottság a NewsCorp./Telepiù ügyben a műholdas sportközvetítési jogokkal kapcsolatban két éves határozott időtartamot tartott elfogadhatónak), az elővásárlási vagy szerződéshosszabbítási jogokra, az ún. holdback klauzulákra (azaz hogy a szerződés szükségtelenül nem akadályozza-e egyéb jogok értékesítését vagy továbbértékesítését) vagy a terjesztési platformokhoz való hozzáférésre.

A vizsgálat közvetlen előzményét képező, 2011 őszén hozott  nagy port felkavaró Murphy-ítélet az esetleges eljárás során az említett ügyek közül a legkiemelkedőbb jelentőséggel bírhat (az ügyről rövid összefoglaló itt, részletes elemzés az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számának 26-31. old. megjelent tanulmányomban érhető el). A Bíróság ezen döntése alapján a sportközvetítési jogok műholdas televíziós közvetítésére vonatkozó felhasználási szerződésekben foglalt teljes területi kizárólagosság a szolgáltatásnyújtás alapszabadságába ütközik. Emellett a Bíróság – részben a Coditel-ügyhöz hasonlóan – kitért arra is, hogy versenyjogi szempontból nem a felhasználási szerződésekben rögzített kizárólagosság jogellenes, hanem a médiaszolgáltatók arra irányuló kötelezettsége, hogy ne értékesítsenek olyan dekódereket, amelyek a felhasználási szerződésben rögzített területen kívül lehetővé tennék a mérkőzések vételét, azaz a felhasználási szerződések megtiltják, hogy a külföldi dekódereket azon televíziónézők rendelkezésére bocsássák, akik a műsorokat azon tagállamon kívül szeretnék nézni, amelyre az engedélyt megadták. Továbbá a Bíróság azt is megállapította, hogy a labdarúgó mérkőzés nem, pusztán az arról készült felvétel feldolgozását követően keletkező közvetítés bizonyos elemei minősülnek szerzői műnek, illetve a Bíróság értelmezte a szerzői művek a nyilvánossághoz való közvetítés fogalmát is. A Murphy-ügytől eltérően azonban jelen esetben a Bizottság a vizsgálatot egyrészt valamennyi platformra kiterjesztheti (a Murphy-ügyben csak a műholdas sugárzásról volt szó), másrészt akár több sportág és a filmes jogok is a vizsgálat tárgyát képezhetik (a Bíróság Murphy esetében csak a labdarúgás közvetítési jogairól döntött), harmadrészt most minden bizonnyal a versenyjogi elemzés kerül előtérbe, míg a Murphy-döntésben inkább a szerzői jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága állt a középpontban.

Tekintetbe véve az eddig gyakorlatot, az ügyben jogerős döntés – amennyiben valóban hivatalos vizsgálat indul – várhatóan mindhárom EU-s fórumot megjárva a Bíróság előtt és csak hosszú évek múlva fog születni. Végül megemlítendő, hogy a hírek szerint a Bizottság a sportközvetítési jogok mellett egyúttal a prémium filmes jogok – sportközvetítési jogokhoz hasonló – értékesítési módszereit is vizsgálná.

Update: a bejegyzés kibővített változata a Napi Gazdaság 2013. december 9-ei számában “Sportközvetítési és filmes jogok: tiltott versenykorlátozást jelent a kizárólagosság?” címmel jelent meg.

DSC00270

_______________________________________________________________________________

It has been recently reported that the European Commission is going to launch a formal antitrust probe into sales of pay-TV rights to screen premium sports events and Hollywood blockbusters. The above Hungarian version of this post describes (i) the reasons behind the potential antitrust investigation; (ii) the current method of selling premium sports rights in Europe; and (iii) the connections of this investigation with previous cases such as UEFA Champions League, Premier League, Bundesliga, SkyItalia, Coditel and Murphy. Should you require more information related to this topic, I would be delighted to answer to your enquiry. Please kindly send an email topeter.rippel.szabo@gmail.com.

A hazai fizetési sapka – valami Amerika? / Hungarian regulations on salary cap

[Please scroll down for the English version]

Talán a sportban tevékenykedők részére is kevésbe ismert, hogy a Sporttörvény rendelkezést tartalmaz a sportolóknak fizetendő juttatások alsó és felső mértékének meghatározásáról is. Ezen előírás tehát a köznyelvben fizetési sapkaként ismert intézményről rendelkezik. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerül a fizetési sapka lényege, a Sporttörvény szabályozása és a kapcsolódó jogkérdések.

A fizetési sapka fogalma és lényege

A fizetési sapka eredetileg az észak-amerikai profi ligákban jelent meg, és ott jelenleg is alkalmazott módszer (pl. az MLS szabályozási rendszeréről lásd e bejegyzésemet). A fizetési sapka lénygében azt határozza meg, hogy egy csapat mennyi pénzt költhet a sportolói fizetésére. Alapfunkciójában a fizetési sapka olyan jogintézmény, amely a sportverseny kiegyensúlyozását és izgalmassá tételét szolgálja azáltal, hogy minden csapat részére könnyebbé teszi neves játékosok megszerzését és megtartását, azaz a tehetségek arányosabban oszlanak el az adott versenyrendszerben, mely ezáltal kiegyensúlyozottabbá és izgalmasabbá válik. A major ligákban a fizetési sapka szabályozásának több fajtája, kombinációja ismert, a Sporttörvény alább bemutatandó rendelkezése lényegében ötvözi magában a lehetséges verziókat.

A Sporttörvény szabályozása

A Sporttörvény szerint „a sportszövetség hivatásos, illetve vegyes (nyílt) versenyrendszerére vonatkozó szabályzatában meghatározhatja a hivatásos sportoló részére a sportszervezet részéről fizethető munkabér vagy megbízási díj és egyéb juttatások együttes alsó és felső határát, továbbá a részére fizethető igazolási, valamint átigazolási juttatások legalacsonyabb és legmagasabb mértékét, és a sportszervezet adott sportágban tevékenykedő összes hivatásos sportolója részére fizethető valamennyi juttatás alsó és felső határát.” Ez a szabály tehát három elemből áll össze, azaz a hazai sportszövetségek szabályzatukban rögzíthetik azt, hogy

  • a versenyrendszerükben résztvevő sportszervezetek egyes profi sportolóik részére sporttevékenységük ellentételezéseként milyen juttatásokat és milyen mértékben biztosíthatnak;
  • egy sportszervezet mekkora együttes összeget költhet valamennyi hivatásos versenyzőjének fizetésére; és
  • átigazolás esetében mekkora lehet a profi sportoló részére fizetendő “aláírási pénz” összege.

Gyakorlatilag előírható például az, hogy az érintett sportszervezet egy hónapban 20 millió forintot költhet összesen hivatásos sportolói fizetésére és az egyes sportolóknak fizetendő összeg fejenként nem haladhatja meg a 2 millió forintot, az aláírási pénz összege átigazoláskor pedig maximum 1 millió forint lehet. Egyébként tudomásom szerint nincs olyan sportszövetség, amely a Sporttörvény által kínált lehetőséggel ezidáig élt volna.

A hazai fizetési sapkával összefüggő kérdések

Fentiekből látható, hogy a hazai sportszövetségek – elsősorban egy szűk alsó és felső bérezési skála meghatározásával – jelentős mértékben csökkenthetik a sportszervezetek közötti versenyt, hiszen hasonló fizetések esetében nehezebb játékosokat elcsábítani vagy átigazolni és ezáltal egy nevesebb csapatot felépíteni és “eladni”. Kérdéses, hogy a gyakorlatban ez – elsősorban a sportszervezetek és sportolók érdekeit figyelembe véve a hazai piac tükrében – hátrányt jelenthet-e az érintett sportágban. Így egy esetleges fizetési sapka szabályzat a hazai Versenytörvény versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó előírásai alapján tesztelésre kerülhet. A Sporttörvény ugyanis csak azt mondja ki, hogy fizetési sapka szabályzat alkotható, azt azonban nem határozza meg, hogy annak pontosan mi legyen a tartalma, ill. hogy más jogszabályokkal – így különösen a Versenytörvénnyel – milyen módon kellene összhangban állnia.

Az ítélkezési gyakorlat és a jogtudomány mai állása szerint egyértelmű, hogy a sportszövetségek, sportszervezetek belső szabályalkotási mechanizmusaira az általános versenyjogi előírások is alkalmazandók. Mindazonáltal – ahogy az Európai Bizottság sportról szóló fehér könyvéhez csatolt kísérő dokumentum is megemlíti – az EU-s, ill. tulajdonképpen a nemzeti versenyjogi szabályok fizetési sapkára való alkalmazása – bár a külföldi jogirodalom már többször foglalkozott a kérdéssel – máig eldöntetlen. Észak-Amerikában a vonatkozó verseny- és munkajogi szabályok lehetővé teszik a fizetési sapka szabályzatok alkalmazását, bár kisebb-nagyobb támadások már érték ezeket a jogintézményeket is (lásd pl. bejegyzésemet az NFL vonatkozásában).

Tekintettel a Sporttörvény vonatkozó előírására, az szinte bizonyosnak vehető, hogy az ún. soft cap – mely szerint egy klub a bevétele meghatározott részét költhetné fizetésekre – a Versenytörvény értelmében már önmagában versenykorlátozó és egyedileg nem mentesíthető horizontális megállapodásnak minősülne. Ezzel szemben az ún. hard cap – mely szerint minden klub egy azonos, számszerűen megadott összeget adhatna ki sportolói fizetésekre – jogi sorsa meglehetősen izgalmas lenne. Ebben az esetben ugyanis már a szabályzat versenykorlátozó jellege is vitatható lehet, ill. a kimentésnek is jó esélyei lehetnek. Egyébként külön érdekességet nyújt az is, hogy a Sporttörvény szerint a fizetési sapka alsó határa is meghatározható, amely bizonyos vállalkozásokat már ab ovo kizárhat a sportversenyből és így a gazdasági versenyből is.

Fentiek tükrében kifejezetten érdekes lehet, hogy egy hazai sportszövetség vezet-e be fizetési sapkára vonatkozó szabályokat, hiszen így akár választ kaphatunk a magyar sportszervezetek, sportszövetségek státuszának, működésének, döntéseinek Versenytörvény alapján történő értékelésére is.

____________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this note provides a brief overview in relation to the salary cap regulations of the Hungarian Sports Act, their practical implementations and the possible legal issues surrounding the introduction of a salary cap system by one of the Hungarian sports federations. For more information please contact me via email: peter.rippel.szabo@gmail.com.

Tiltott állami támogatás a Real Madridnak? / Real Madrid under investigation for illegal state aid

[Please scroll down for the English version]

A múlt héten az Európai Bizottság egyik szóvivője igazolta, hogy a Bizottság előzetes adatgyűjtés körében vizsgálja a Real Madrid és a helyi önkormányzat között létrejött, a spanyol csapat edzőkomplexuma eladására vonatkozó szerződést: a Bizottság szerint elképzelhető, hogy a klub az ügylet eredményeképpen később tiltott állami támogatásban részesült, azaz állami segítséggel anyagi előnybe kerülhetett versenytársaival szemben. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerülnek az ügy körülményei és jogi háttere.

Az ügylet

A Real Madrid edzőkomplexumát részben pénzért, részben földterületekért adta el a helyi önkormányzatnak 1998-ban. Később azonban kiderült, hogy az önkormányzat által a klubnak ellenértékként szolgáltatott földterületek egy része állítólag nem is állt önkormányzati tulajdonban, így azokat az önkormányzat 2011-ben visszavette a csapattól. Ennek következtében a Real Madrid az önkormányzattól 22,7 millió euró “kompenzációt” kapott az eredetileg csupán 421 ezer euróért megvett ingatlanokért. Szakértők szerint azonban a szóban forgó ingatlanok értéke – mivel azok csak sportcélra használhatók – maximum 1 millió euró [forrás: Éber Sándor: Sértett-e versenyjogot a Real Madrid? – Világgzadaság, 2013. április 9., 15. old., ill. BBC].

A jogi háttér

Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés [EUMSz] összeegyeztethetetlen állami támogatásokra vonatkozó előírásai szerint alapvetően tilos az olyan állami támogatás, amely (i) állami forrásból származik; (ii) meghatározott vállalkozásokat vagy iparágakat részesít előnyben; (iii) gazdasági előnyt, kedvezményt jelent és így (iv) torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, ill. (v) az EU tagállamok közötti kereskedelmet érinti. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a híresztelések igaznak bizonyulnak, az állami szervezetrendszer részének minősülő és így állami forrásokkal rendelkező madridi önkormányzat által az EU jog alapján vállalkozásnak minősülő, európai szinten is más klubcsapatokkal sport- és gazdasági versenyben álló Real Madridnak juttatott, az adott ingatlanok piaci értékét legalább hússzoros mértékben meghaladott (így többek között az ún. piacgazdasági befektetői elvbe is ütköző) pénzösszeg teljesíti az EUMSz-ben írt tiltó feltételeket. Megjegyzendő, hogy az EUMSz kivételeket is szabályoz a tiltott támogatások szabályai alkalmazhatósága alól, melyek alapján – amennyiben az adott kritériumok teljesülnek – az EU joggal összeegyeztethető állami támogatásról beszélhetünk. Mindazonáltal a jelenleg rendelkezésre álló információk tükrében kicsi az esélye, hogy az ügylet mentesíthető lenne az állami támogatások nyújtására vonatkozó tilalom alól.

Az eljárás menete és a várható fejlemények

Be nem jelentett, lehetséges jogellenes támogatások esetén a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja a rendelkezésre álló információkat, mely vizsgálat jelen ügyben állítólag már 2011 decembere óta folyamatban van.  Ennek keretében a Bizottság információt is kérhet az érintett tagállamtól, Spanyolországtól, ill. a támogatást határozathozatalig felfüggesztheti vagy ideiglenesen visszatéríttetheti. Amennyiben a végső határozatban a jogsértés megállapításra kerül, a Real Madridnak nyújtott támogatás akár kamatostul vissza is követelhető. Összességében – bár egyébként az UEFA és a Bizottság az Financial Fair Play-jel összefüggésben kiadott egy az állami támogatásokra vonatkozó közleményt – a Bizottság láthatóan komolyan veszi az EU-s szabályok alkalmazását a labdarúgó klubokkal szemben, ahogy azt a kb. egy hónapja több holland csapat ellen indított formális eljárás is mutatja.

Magyar vonatkozások

Az elmúlt időszakban hazánkkal kapcsolatban az ún. látvány csapatsportágak társasági adón keresztüli támogatásával, ill. a debreceni és ferencvárosi stadionok építésével összefüggésben merültek fel a tiltott állami támogatások kérdései. A TAO támogatással kapcsolatban a Bizottság a magyar állam bejelentése alapján részletes vizsgálatot folytatott le és ennek következtében az eredeti támogatási rendszer módosítását követelte meg az EUMSz-szel való összhang biztosítása végett. A kapcsolódó jogkérdésekről ebben a tanulmányban lehet olvasni, míg a debreceni stadionépítés hátteréről ebben a bejegyzésben érthető el információ.

____________________________________________________________________________

As a spokesman of the European Commission confirmed earlier this month, the Commission is currently gathering information on a 2011 property deal concluded between Spanish giant Real Madrid and the city of Madrid and considering whether to open a formal investigation into the case. This notes looks into the background of the story, describes the TFEU provisions on illegal state aid and the formal investigation to be conducted by the Commission as set forth in the Council Regulation No 659/1999 of 22 March 1999. Finally, the current construction of Hungarian football stadia and the already approved Hungarian sport support scheme are briefly mentioned in the light of EU state aid rules.