Hány éves is Falcao? / What’s your age again, Falcao?

[Please scroll down for the English verison]

Radamel Falcaonak, az Atlético Madrid sztárcsatárának AS Monacohoz igazolása az idei nyár egyik nagy slágere volt. A több szempontból a média kereszttüzébe került átigazolás egyik érdekes, mindazonáltal talán kevésbé ismert mozzanata, hogy az üzlet nyélbe ütését követően nemrégen felmerült, hogy Falcao ténylegesen nem is 27, hanem 29 éves. Első pillantásra egy rövid mosoly és vállrándítás keretei között vennének tudomásul ezt az “apró” körülményt. Jogi szempontból azonban fontos következményei is lehetnek annak, ha Falcao két évvel fiatalabbnak tünteti fel magát, mint amennyi valójában. A posztban bemutatásra kerül az ügy háttere és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezmények.

Az iskolai igazolás és annak gyakorlati jelentősége

Colegio San Pedro Claver de Bucaramanga – ez a neve annak a kolumbiai általános iskolának, amelybe napjainak egyik legjobb csatára Radamel Falcao gyerekként járt. Az iskola által őrzött, nemrégen előkerült igazolás szerint Falcao 1984-ben született (a dokumentum pontos naptári napot nem jelenít meg), azaz ezek szerint akár 29 éves is elmúlhatott már. Ezzel szemben azonban a csatár játékosigazolása és a FIFA hivatalos nyilvántartása alapján is 1986. február 10-én született, azaz Falcao “hivatalosan” jelenleg csak 27 éves. Mégis mit jelenthet ez a minimális különbség?

Egyrészt Falcao a 2005-ös FIFA U-20-as VB-n – ahol egyébként 3 mérkőzésen 2 gólt is szerzett – az irányadó korhatárt túllépve szerepelhetett, azaz kora miatt nem lett volna jogosult a játékra. A FIFA szabályzatai szerint egy játékos jogosulatlan szereplése ahhoz is vezethet, hogy a másik csapat kapja meg a mérkőzés 3 pontját. Ennek ráadásul jelentősége is lett volna, hiszen Kolumbia – Falcaoval a soraiban – Kanadát és Szíriát is legyőzte a VB-n. Másrészt – és ez talán a fontosabb aspektusa az ügynek – Falcao karrierje során ellenérték fejében három alkalommal váltott klubot. Átigazolásainak összértéke 112,5 millió euró körül van, csak idén nyáron az AS Monaco 60 millió eurót fizetett a játékjogáért. De fizetett-e volna a francia csapat ilyen sok pénzt, ha tisztában van azzal, hogy nem egy 27 éves, hanem egy akár 30-hoz közeli játékosról van szó?

A potenciális jogkövetkezmények

Eltekintve attól, hogy az U-20-as VB-n Kolumbia a csoportja utolsó helyezettjeként már a torna első szakaszában kiesett volna – és nem a Messi által vezetett argentinok állították volna meg őket a legjobb 16 között -, Falcao monacói átigazolásával összefüggésben a következőket lehet érdemes mérlegre tenni:

Egy labdarúgó játékjoga ellenértékének meghatározásánál az érintettek számos körülményt vesznek figyelembe. Az egyik ilyen – a szerződéskötéskor fennálló, lényeges körülmény – a labdarúgó életkora. Nem kérdés, hogy egy játékos általában 27 és 30 éves kora között van a legideálisabb állapotban ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa a pályán. Tehát amennyiben Falcao 27 éves, úgy papíron a három legjobb szezonja még előtte van, azonban ha már 29 éves, akkor elvileg csak egy igazán jó szezon várhat rá. Ráadásul ez különös jelentőséggel is bírhat a konkrét ügyben, hiszen az AS Monaco legjobb esetben is csak a következő szezont követően szerepelhet a Bajnokok Ligájában. Összességében a hipotetikus kérdés a következő: fizetett-e volna az AS Monaco 60 millió eurót Falcao játékjogért és folyósítana-e részére évi 14 millió eurós fizetést, amennyiben tisztában lett volna az életkorával? Függetlenül attól, hogy az átigazolási szerződés mely nemzeti jog hatálya alá tartozik, a jogkövetkezmények a megtévesztésre hivatkozással valószínűleg hasonlóak, azaz minden bizonnyal az alábbi három verzió képzelhető el:

Egyrészt az AS Monaco csökkentheti Falcao 14 millió eurós fizetését, “hozzáigazítva” azt a valós életkorához (a szerződés érvénytelenségének kiküszöbölése). Emellett ebben az esetben a francia egylet kártérítésként követelhetné Falcaotol azt a különbözetet is, amely abból ered, amennyivel kevesebbet fizetett volna a játékjogáért az Atlético Madridnak abban az esetben, amennyiben tisztában lett volna a csatár életkorával (pl. ha így Falcao “csak” 40 millióba került volna, akkor 20 milliót sikeresen “behajthatna” a csatártól).

Másrészt amennyiben az AS Monaco nem kívánná fenntartani Falcaoval kötött szerződését és azt alapos indokkal alá is tudja támasztani, e szerződésnek az érvénytelensége is megállapítható lehet.  Ekkor ráadásul a francia egylet kártérítésként akár a teljes átigazolási összeg, ill. a játékos ügynöki, képviselői díjak, vagy a tárgyalásokhoz kapcsolódó költségek megfizetését is követelhetné a csatártól, hiszen több mint 60 milliót fizetett ki a “semmiért”. Érdekesség, hogy ebben az esetben Falcao végül minden bizonnyal szabadon igazolhatóvá válna, azaz bármelyik csapat bármikor – tehát akár a szezon közben is – leigazolhatná. Pl. a csatárt kereső Chelseat vagy Arsenalt biztosan nem “rogyasztaná” meg az ingyen megszerezhető csatár fizetési igényeinek teljesítése.

Harmadrészt a szerződés érvénytelenné nyilvánításakor az is megtörténhet, hogy a bíróság az eredeti állapot helyreállítása mellett döntene, azaz Falcao Atlético játékos marad, az AS Monaco visszakapja a 60 millió eurót a spanyol csapattól, ill. Falcaoval megfizetteti az egyebekben felmerült kárát. Persze ekkor akár a spanyol csapat is felléphetne Falcaoval szemben károkozásra hivatkozással…

Összességében a valóságban persze minimális az esélye, hogy bármi folyománya legyen az ügynek, hiszen minden bizonnyal az iskolai igazolás kerülhetett elírásra. Jogi szempontból azonban több mint érdekes volt eljátszani a gondolattal.

____________________________________________________________________________

This summer, AS Monaco paid a staggering EUR 60 million to Atlético Madrid for securing the services of Radamel Falcao. However, after the deal was completed, media rumours claimed that Falcao was born in 1984, whereas the player’s FIFA registration states that he was born two years later, in 1986. If the report is true, Falcao would have won the 2005 South American U-20 Championship at the age of 21 as an overage player. There are also suggestions that Monaco have been duped into paying over the odds for a player who has just a few years left of his career. The Hungarian version of this note considers all the legal consequences if the rumours were proven true and AS Monaco would claim for compensation from the player.

Neymar Barcelonához igazolása – miért részesülhettek harmadik személyek is az átigazolási díjból? / Neymar’s transfer to Barcelona and third party ownership

[Please scroll down for the English version]

A nyári nemzetközi labdarúgó átigazolási szezon egyik slágere a  fiatal brazil csillag, Neymar FC Barcelonához igazolása volt. A katalán csapat összesen mintegy 57 millió eurót fizetett ki a labdarúgó játékjogának megszerzéséért, amely meglehetősen szép summa egy olyan játékosért, aki szerződése lejártát követően 2014 nyarán elvileg szabadon igazolható lett volna. Továbbá a sajtóban megjelent hírek szerint a Santos – Neymar korábbi csapata – az említett 57 millióból csupán alig több mint 9 millió euróhoz jutott. Felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan történhetett mindez? Jelen bejegyzés e kérdésre igyekszik megtalálni a választ bemutatva az átigazolás teljes hátterét, a kapcsolódó FIFA szabályokat és a Neymar átigazolásához hasonló nemzetközi gyakorlatot. Emellett röviden leírásra kerülnek  a jelenlegi magyar előírások is.

Az átigazolás teljes háttere

Sajtóforrások szerint a katalánok az átigazolással összefüggésben kiadott 57 millió euróból 17,1 millió eurót fizettek a labdarúgó játékjogáért, melynek 55 %-a – a fentebb említett kb. 9,35 millió euró – került a Santoshoz, míg a maradék 45 %, azaz megközelítőleg 7,75 millió euró a játékos játékjogát ilyen arányban tulajdonolt Teisa Group és DIS befektetők részére került kifizetésre. Végül állítólag a fennmaradt 40 millió euró további harmadik személyek – így többek között Neymar édesapja részére – került átutalásra azért, hogy a játékos ne igazoljon más csapatba, elsősorban természetesen az ősi rivális Real Madridba. Egyébként az átigazolási szerződésbe olyan rendelkezések is bekerültek, melyek szerint a Barca és a Santos barátságos mérkőzéseket játszanak egymással, ill. a Santos további 2 millió euróval gazdagodik, amennyiben Neymar 2017-ig megnyerné az aranylabdát. Sokakban felmerül a kérdés, hogy – a játékost ténylegesen eladó Santoson kívül – mégis hogyan és miért részesedhet ilyen sok személy az átigazolási díjból?

Szerződéskötés egy labdarúgó átigazolásakor

Átigazolási szerződések megkötésekor természetesen lehetőség van arra, hogy az érintett felek – a játékos “vételára” és átigazolásának ideje, lefolyása mellett – egyéb rendelkezéseket is rögzítsenek vagy az átigazolási szerződéssel kapcsolatban további megállapodásokat kössenek. Ennek megfelelően a Neymar-hoz közelálló emberek részére 40 millió euró kifizetése az FC Barcelona saját – mindazonáltal külső személyek részére nehezen megmagyarázható – üzleti döntése lehetett.

Jogi szempontból a fentieknél jóval érdekesebb Neymar játékjogának megvásárlása. Labdarúgók átigazolásakor a legmegszokottabb üzletmenet az lenne, hogy az átvevő klub az érintett labdarúgó játékjogának árában megállapodik az átadó klubbal, majd utóbbi részére megfizeti a kialkudott összeget. Esetünkben azonban a katalánok három féllel is tárgyaltak Neymar játékjogáról, három féllel is meg kellett egyezniük és végül a Santoson kívül két cég – az említett Teisa Group és DIS – is részesült az átigazolási díjból. Mindez azért történhetett, mert Neymar játékjogán a Santos, a Teisa Group és a DIS közösen osztozott.

A játékjog  harmadik személyek általi tulajdonlása

A FIFA játékosok státuszára és átigazolására vonatkozó szabályzatának 18bis. pontja szerint a labdarúgó klubok nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek alapján harmadik személyek befolyásolhatják labdarúgóinak alkalmazásával és átigazolásával kapcsolatos függetlenségét és politikáját vagy a csapatai teljesítményét. Az UEFA szabályzata 18.02 pontjában szintén hivatkozik az említett FIFA előírásra. Látható tehát, hogy a szóban forgó rendelkezés kifejezetten nem tiltja azt, hogy harmadik személyek – mint pl. a Teisa Group és a DIS – egy játékos játékjogát részben vagy akár egészben tulajdonolják. Ennek megfelelően a különböző FIFA tagországok szövetségei eltérő módon – tehát “lazábban” – értelmezik ezt a szabályt és nem tiltják azt, hogy egy labdarúgó játékjogának azon csapaton kívül, amellyel éppen szerződésben áll, egyidejűleg további személyek is tulajdonosai legyenek. Manapság több országban – elsősorban Dél-Amerikában és Portugáliában – bevett szokás, hogy a pénzszűkében lévő klubok befektető és sportmenedzsment cégekkel, ügynökökkel finanszíroztatják a játékosok megvételét, és ezért cserében az érintett labdarúgó játékjogának meghatározott százaléka a befektető tulajdonába kerül és általában tulajdoni hányadának megfelelően később részesül az újra eladásra kerülő labdarúgó vételárából. Emellett ezen személyek – általában az érintett klubbal közösen – a játékos fizetésének egy részét is állják, saját ügynököt, szponzorokat és jelentős médianyilvánosságot biztosítva részére (az angol terminológiában “third party ownership”). Ebből a gyakorlatból látható, hogy e befektetők ténylegesen befolyásolják egy játékos átigazolását, fizetését és marketing szerződéseit is. Pl. Radamel Falcaot – napjaink egyik legjobb játékosát – gyakorlatilag a játékjogát birtokló “ügynökei” irányítják, átigazolásában a szakmai szempontok nemigen játszanak szerepet. Egyébként Neymar esetében is feltehetően azért volt szükség a 40 millió euró egyéb személyek részére való kifizetésére, hogy a játékos – és ne a befektetők – akarata teljesüljön, hiszen Neymar mindenképpen a Barcához szeretett volna igazolni. Végül látható az is, hogy azok a klubok, amelyek szövetsége megengedi vagy egyszerűen csak nem szankcionálja a játékjog harmadik személyek általi tulajdonlását vagy a játékjogért harmadik személyek részére való kifizetéseket, versenyelőnybe kerülnek az olyan csapatokkal szemben, amelyek részére ez nem megengedett. Pl. amennyiben egy játékos játékjogának ára 10 millió euró, az egyik klubnak mondjuk csak 5 milliót szükséges előteremtenie  – hiszen a maradékot biztosítja a befektető -, míg a másiknak a fennálló tilalom okán a teljes összeget ki kellene fizetnie az érintett labdarúgó játékjogáért.

A magyar szabályozás

Hazánkban törvényi szinten került szabályozásra és megoldásra a kérdés. A Sporttörvény kifejezettem kimondja, hogy – (1) a hivatásos sportoló igazolásával, illetve átigazolásával kapcsolatos közvetítői jutalék, valamint (2) a sportszövetségnek fizetendő hozzájárulások kivételével – semmis minden olyan megállapodás, amely a hivatásos sportolón, illetve a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen átruházó sportszervezeten kívül másnak biztosít részesedést a játékjog használati jogának átruházásáért fizetett ellenértékből. Az előírás egyértelmű, így a magyar labdarúgó klubok – hasonlóan az angol Premier League csapataihoz – kizárólag másik klubnak fizethetnek a labdarúgó játékjogáért, harmadik személyeknek – eltekintve a meghatározott két kivételtől – tehát nem. Amennyiben mégis ilyen kifizetés történne, az átigazolási szerződés érvénytelen, ahhoz joghatások nem kapcsolódhatnak.

Összefoglalás

Tekintettel a játékjog tulajdonlásával kapcsolatban több országban jelenlévő, számos esetben visszaélésszerű gyakorlatra a FIFA-nak – hasonlóan a Premier League-hez a Tevez és Mascherano affért követően, ill. figyelembe véve az UEFA legújabb törekvéseit – érdemes lehet olyan előírást elfogadnia, amely tiltja a játékosok tulajdonjogának harmadik személyek általi megszerzését. Ameddig ez nem történik meg, adott esetben az ügynökök és befektetők még a legnagyobb klubokra is jelentős befolyással bírhatnak. Az már szinte “magától értetődő”, hogy Neymar játékjogának egy részét tulajdonolt DIS befektetői csoport perrel fenyegetőzik a Santos és a Barca ellen, mivel állításuk szerint még így sem részesültek megfelelő mértékben az átigazolási díjból…

___________________________________________________________________________

In one of the biggest deals of this summer, FC Barcelona secured the services of Brazilian prodigy Neymar from Santos for a fee of ca. EUR 57 million. However, as the news say, Barca paid EUR 17.1m for the full ownership of Neymar, though just €9.35m went to the seller club with two companies that owned part of his registration – Teisa Group and DIS – splitting the other 45 per cent. The reports also claim that the remaining EUR 40 million was paid to other parties, including Neymar’s father, as Barca fought off competition from i.a. arch rivals Real Madrid. In the wake of this transfer the above Hungarian verison of this blog highlights the most important issues relating to third party ownership of players’ economic rights and their implications on players, transfers and club policies.

The related Hungarian regulations are also briefly described above. Similar to the rules of the English Premier League, the Hungarian Sports Act, save for agent’s brokerages and payments to be made to the national governing body, explicitly prohibits for clubs to enter into an agreement with a third party whereby the club concerned makes a payment or assigns any rights to that third party. For more information please contact me via peter.rippel.szabo@gmail.com.