A sporttörvény néhány közelmúltbeli módosításáról, II. rész / Recent amendments to the Hungarian Sports Act, part II

[Please scroll down for the English version.]

A sportól szóló 2004. évi I. törvény („Stv.”) talán az egyik legtöbb alkalommal módosított jogszabályunk. Két részből álló bejegyzésemben az elmúlt két év – pontosabban a 2019. április 18. napjától hatályba lépett – lényegesebb és érdekesebb Stv.-módosításait veszem röviden sorra. Jelen II. részben bemutatom, hogy a Stv. miként szabályozza újra a doppingellenes tevékenységet, valamint, hogy milyen új szabályokat vezetett be a jogszabályi szinten eddig átfogóbban még nem szabályozott játékosügynöki tevékenységet érintően. A bejegyzés I. részében a nemzetközi sportszövetségekre, valamint a kiemelt nemzetközi sport- és sportdiplomáciai eseményekre vonatkozó szabályok kerültek elemzésre.

A doppingellenes tevékenység újraszabályozása

2021. július 8-ai hatállyal jelentősen megváltozott a doppingellenes tevékenységet érintő jogszabályi környezet. Az új, a WADA által az egyes nemzeti doppingellenes szervezeteket érintően hangsúlyozott működési függetlenség elvének megfelelni kívánó jogi szabályozás szerint a nemzeti doppingellenes szervezet („HUNADO”) alkotja meg a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021 (VI.28) sz. Korm. rendeletben („KR.”) meghatározott követelményeknek megfelelő szabályzatot („HUNADO Szabályzat”).

Ennek megfelelően a KR. – a korábbi releváns és hatályon kívül helyezett kormányrendelettel ellentétben – már nem tartalmaz részletes eljárási szabályokat a doppingeljárást érintően, valamint ezen előírások a Stv. sportfegyelmi felelősségre vonatkozó fejezetéből is törlésre kerültek. Egyebekben a másodfokú doppingeljárás lefolytatása – néhány kivételtől eltekintve (nemzetközi minősítésű sportolók és nemzetközi sporteseményeken résztvevő sportolók esetében hozott határozatok) – a Magyar Olimpiai Bizottság keretén belül működő Sport Állandó Választottbíróság által a KR. és a HUNADO Szabályzat szerint működtetett dopping fellebbviteli bizottság hatáskörébe tartozik (egyébként már 2021. január 1-je óta).

A HUNADO Szabályzat egységesen kötelező (i) a sportszövetségekre, a Magyar Olimpiai Bizottságra és a többi hazai sportköztestületre, a Sport Állandó Választottbíróságra, a sportszervezetekre; (ii) a sportolóra, sportszakemberre és az egyéb közreműködőre; valamint (iii) a sportszövetségek versenyrendszerében szervezett versenyekre, valamint a versenyrendszeren kívül szervezett sportrendezvényekre.

Egyebekben a KR. előírásokat tartalmaz (i) HUNADO jogállását, a HUNADO-val szemben támasztott követelményeket és a HUNADO hatáskörét illetően; (ii) a doppingbizottságok működési követelményeivel összefüggésben; valamint (iii) a doppingellenes tevékenységeket érintő feladatokról.

Végül érdekességképpen kiemelhető, hogy a KR.-t a WADA a hatályos, 2021-es nemzetközi doppingellenes szabályoknak mindenben maradéktalanul megfelelő jogszabályként ismerte el.

A játékosügynöki tevékenység szabályozása

2021. szeptember 1-jétől a Stv. első alkalommal tartalmaz részletes jogszabályi előírásokat a látvány-csapatsportágban – azaz a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, a jégkorong, valamint a röplabda sportágban – tevékenykedő játékosügynöki tevékenységet, valamint a játékosügynököket és a játékosügynökségeket érintően (korábban a Stv. a játékosügynöki tevékenységet átfogóbb módon nem szabályozta).

A Stv. szerint lényegében játékosügynöki tevékenységnek minősül a hivatásos sportolók és sportszervezetek közötti szerződések megkötése érdekében végzett közreműködői tevékenység (azaz a Stv. szerint amatőr sportolók átigazolása során játékosügynök nem működhet közre).

A Stv. új előírásai szerint:

– A Stv. feltételeket támaszt a játékosügynöki tevékenység folytatásával kapcsolatban, ideértve a bejelentési kötelezettséget, vonatkozó szolgáltatási díj megfizetését, valamint a Stv. előírásainak való megfelelést.

– A játékosügynöki tevékenység felügyeletét hatóságként az adott látvány-csapatsportágban működő országos sportági szakszövetség látja el (pl. a labdarúgásban a Magyar Labdarúgó Szövetség). E célból az országos sportági szakszövetségek kötelesek a játékosügynöki tevékenységre szabályzatot is alkotni.

– A játékosügynök a Stv.-ben meghatározott „sportszakembernek” minősül. Ezért az érintett országos sportági szakszövetségnek lehetősége van a szabályzataiban foglaltakat vétkesen megszegő játékosügynökkel szemben sportfegyelmi eljárást lefolytatni.

Érdekessége az új szabályozásnak, hogy az országos sportági szakszövetség egyszemélyes nonprofit játékosügynökséget is alapíthat, mely – a „normál” játékosügynökségekhez hasonlóan – közvetítői jutalékra jogosult. Emellett az nonprofit játékosügynökséget alapító országos sportági szakszövetség (i) játékosügynökségektől költségtérítésre jogosult minden olyan átigazolás esetén, amely nem az általa alapított nonprofit játékosügynökségen keresztül kerül lebonyolításra; és (ii) az őt illető közvetítői jutalék, valamint a fentiek szerint őt illető költségtérítés meghatározott részét az érintett sportoló törvényes képviselőjének vagy szülőjének köteles megfizetni.

Egyebekben a fenti írt költségtérítést és fizetési kötelezettséget, valamint a játékosügynökök tevékenységét érintő további részletszabályokat egy egyelőre még ki nem bocsátott kormányrendelet fogja tartalmazni.

______________________________________

The Act I of 2004 on Sport (“Act I of 2004”) is perhaps one of the most frequently amended legislations in Hungary. In my two-part post, I provide a brief overview on the most significant and interesting amendments to the Sports Act over the past two years (more specifically the amendments that entered into force after 18 April 2019). In this part II of my post, I describe how the Sports Act re-regulates anti-doping activities and what are the new rules on player agents whose activity has not been explicitly regulated by the law so far. In Part I of my post, the rules applicable to international sports federations and to major international sporting and diplomatic events are analysed.

Re-regulation of anti-doping activities

As of 8 July 2021, the legal environment for anti-doping in Hungary has changed significantly. According to the new rules, which aim to comply with the principle of operational independence of national anti-doping organisations as required by WADA, the Hungarian National Anti-Doping Organisation (“HUNADO“) draws up the antidoping regulations (“HUNADO Regulations“) in accordance with the requirements set out in Government Decree No 363/2021 (VI.21) on the Rules for Anti-Doping Activities (“Government Decree.”).

Accordingly, the Government Decree, unlike the previous relevant government decree which ceased to be in effect, no longer contains detailed rules concerning doping proceedings, and the anti-doping-related rules have also been removed from the Sports Act’s chapter on sports disciplinary liability. Second instance doping proceedings (except for decisions made concerning so-called “international athletes” and athletes competing at international sporting events) fall within the competence of the Doping Appeal Committee of the (Hungarian) Permanent Court of Arbitration for Sport which is run by the Hungarian Olympic Committee (effective from 1 January 2021 already).

The HUNADO Regulations are uniformly binding on (i) sports federations, the Hungarian Olympic Committee and other domestic sports public bodies, the (Hungarian) Permanent Court of Arbitration for Sport, sports clubs; (ii) athletes, sports professionals and other sports participants; and (iii) competitions organised within and outside the official competitions organized by sports federations.

In other respects, the Government Decree contains provisions on (i) the legal status and requirements and powers of and relating to HUNADO; (ii) the operational requirements of doping commissions; and (iii) the measures and tasks concerning anti-doping activities.

Finally, it is interesting to note that WADA has recognized the Government Decree as fully compliant with the effective international anti-doping regulations of 2021.

New regulations on player agents

As of 1 September 2021, for the first time, the Sports Act sets out requirements on the activity of player agents and player agencies in certain sports, namely football, handball, basketball, water polo, ice hockey and volleyball (previously, the Sports Act did not contain any comprehensive provisions on player agents).

According to the new regulations of the Sports Act, player agents carry out intermediary activity for the purpose of concluding contracts between professional athletes and sports clubs (i.e. no player agent may be involved in the transfer of amateur athletes).

As per the Sports Act:

– The new requirements on the activity of player agents include the obligation to register, to pay a service fee and to comply with the applicable provisions of the Sports Act.

– The relevant sports federations are entrusted to supervise the activities of the player agents in a given sport (e.g. the Hungarian Football Federation supervises player agents in the football industry). For such purpose, the sports federations must issue their own regulations on player agents.

– Player agents are considered as sports professionals under the Sports Act (“sports professional” is a special status of persons involved in sports as defined in the Sports Act). Therefore, sports federations may take direct disciplinary action against player agents breaching their regulations.

Interestingly, under the new rules of the Sports Act sports federations may also set up their own not for profit players agency company which may provide intermediary services for a commission (like a “normal” for profit player agent or agency). Furthermore, such non-profit players’ agency (i) may be entitled to receive ‘reimbursement” from player agents who acted in certain transfers in the same sport which is regulated by the relevant sports federation; and (ii) must pay certain part of the commission it earns from the transfers it is involved in and the reimbursement due to it as set out above to the legal representative or parent of the athlete concerned.

The conditions of the above reimbursement and payment obligations as well as other details on the activities of players’ agents will be laid down in a government decree yet to be issued.

Beszámoló az első CEE labdarúgó konferenciáról

Előadóként és résztvevőként az első közép-kelet európai labdarúgó konferencián jártam Szarajevóban a múlt héten. Pár gondolatban megosztom a konferenciáról szerzett benyomásaimat és az általam leszűrt tanulságokat, hasonlóan a LawInSport konferenciáról írt bejegyzésemhez.

A konferenciáról

A konferenciát Sabrina Buljubasic – az FK Sarajevo labdarúgó csapatának ügyvezetője -, Marketa Haindlova – a Cseh Labdarúgók Szövetségének képviselője – és Dev Kumar Parmar – angol ügyvéd és az ISDE (nemzetközi sportjogi mesterképzés) igazgatója – szervezte. A konferencia volt az első, kizárólag a labdarúgás fejlesztésének dedikált kongresszus a régióban. Külön hangsúlyt kaptak a futballal kapcsolatos szabályozások, pénzügyi és technikai témakörök a régió labdarúgása képviselőjének szemszögéből, valamint az ismeretek megosztásán keresztül a labdarúgás edukációjának és fejlődésének teljes támogatása a térségen belül. Érdekes volt hallani és beszélgetni arról, hogy

• miként működik a labdarúgás a környező országokban (és hogy ez egyébként mennyiben releváns hazánk szemszögéből)
• a régió sportdiplomáciai szempontból miként illeszkedik a labdarúgás globális közösségébe, milyen alternatív megoldások segíthetik elő a régió helyzetét a nemzetközi labdarúgás világán belül,
• milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a labdarúgás szociális és közösségépítő erejének a labdarúgás fejlesztése érdekében történő felhasználására,
• régiónk országai egymáshoz hasonló problémákkal és kihívásokkal szembesülnek.

A kulcsüzenet összességében az edukáció, az átláthatóság és a közös fellépés szükségességének előtérbe helyezése volt. A konferencián elhangzott előadások és panelbeszélgetések témái, valamint az előadók megtekinthetők a konferencia honlapján.

A konferencia a saját szemszögemből

Különösen megtisztelve érzetem magamat, hogy a közép-kelet európai régiót befektetési szempontból megvitató panel tagjaként megoszthattam véleményemet a hazai szabályozásról, így különösen a magyar sporttörvény labdarúgást érintő előírásairól, a labdarúgást körülvevő adózási szabályokról, a nemzetközi sportszövetségekre vonatkozó új  és egyedi sporttörvényi és adójogi előírásokról, valamint a labdarúgás bevételi struktúrájáról, végül összességében a kapcsolódó tényleges tapasztalatokról és arról, hogy ezek a régióra nézve milyen relevanciával bírnak.

Emellett – mint minden más konferenciához hasonlóan – külön öröm volt, hogy a meglévő személyes kapcsolataimat tovább mélyíthettem, valamint rendkívül sok új kapcsolatot építhettem.

A tanulságok

A konferencián hallottak, azt ott folytatott beszélgetések megerősítették bennem az alábbi gondolatokat, tanulságokat:

• Az edukáció, a transzparencia és egymás támogatása kulcsmozzanat a régió labdarúgása fejlesztésének érdekében.
• A labdarúgást érintő szabályozások tényleges átültetése és alkalmazása elengedhetetlen és szükséges.
• A további konferenciák, az ismeretek megosztása és összehangolt intézkedések meghozatala kiemelt fontossággal bír a régió szempontjából, ideértve alternatív szabályozások kidolgozását is.
• A labdarúgás világát, valamint nemzetközi és lokális szabályozását ismerő üzleti és jogi tanácsadókra fontos feladat vár nem csak a jövőben, de már a jelenben is.

Fentiek mellett speciális élmény volt az FK Sarajevo hazai meccsének megtekintése úgy, hogy – különböző okok miatt – az öltözőből érkeztem, és a pályát megkerülve az ötvenedik perc körül ültem be a VIP szektorba.

Bármilyen kérdés estén szívesen állok rendelkezésre az elérhetőségeimen.

Neymar Barcelonához igazolása – miért részesülhettek harmadik személyek is az átigazolási díjból? / Neymar’s transfer to Barcelona and third party ownership

[Please scroll down for the English version]

A nyári nemzetközi labdarúgó átigazolási szezon egyik slágere a  fiatal brazil csillag, Neymar FC Barcelonához igazolása volt. A katalán csapat összesen mintegy 57 millió eurót fizetett ki a labdarúgó játékjogának megszerzéséért, amely meglehetősen szép summa egy olyan játékosért, aki szerződése lejártát követően 2014 nyarán elvileg szabadon igazolható lett volna. Továbbá a sajtóban megjelent hírek szerint a Santos – Neymar korábbi csapata – az említett 57 millióból csupán alig több mint 9 millió euróhoz jutott. Felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan történhetett mindez? Jelen bejegyzés e kérdésre igyekszik megtalálni a választ bemutatva az átigazolás teljes hátterét, a kapcsolódó FIFA szabályokat és a Neymar átigazolásához hasonló nemzetközi gyakorlatot. Emellett röviden leírásra kerülnek  a jelenlegi magyar előírások is.

Az átigazolás teljes háttere

Sajtóforrások szerint a katalánok az átigazolással összefüggésben kiadott 57 millió euróból 17,1 millió eurót fizettek a labdarúgó játékjogáért, melynek 55 %-a – a fentebb említett kb. 9,35 millió euró – került a Santoshoz, míg a maradék 45 %, azaz megközelítőleg 7,75 millió euró a játékos játékjogát ilyen arányban tulajdonolt Teisa Group és DIS befektetők részére került kifizetésre. Végül állítólag a fennmaradt 40 millió euró további harmadik személyek – így többek között Neymar édesapja részére – került átutalásra azért, hogy a játékos ne igazoljon más csapatba, elsősorban természetesen az ősi rivális Real Madridba. Egyébként az átigazolási szerződésbe olyan rendelkezések is bekerültek, melyek szerint a Barca és a Santos barátságos mérkőzéseket játszanak egymással, ill. a Santos további 2 millió euróval gazdagodik, amennyiben Neymar 2017-ig megnyerné az aranylabdát. Sokakban felmerül a kérdés, hogy – a játékost ténylegesen eladó Santoson kívül – mégis hogyan és miért részesedhet ilyen sok személy az átigazolási díjból?

Szerződéskötés egy labdarúgó átigazolásakor

Átigazolási szerződések megkötésekor természetesen lehetőség van arra, hogy az érintett felek – a játékos “vételára” és átigazolásának ideje, lefolyása mellett – egyéb rendelkezéseket is rögzítsenek vagy az átigazolási szerződéssel kapcsolatban további megállapodásokat kössenek. Ennek megfelelően a Neymar-hoz közelálló emberek részére 40 millió euró kifizetése az FC Barcelona saját – mindazonáltal külső személyek részére nehezen megmagyarázható – üzleti döntése lehetett.

Jogi szempontból a fentieknél jóval érdekesebb Neymar játékjogának megvásárlása. Labdarúgók átigazolásakor a legmegszokottabb üzletmenet az lenne, hogy az átvevő klub az érintett labdarúgó játékjogának árában megállapodik az átadó klubbal, majd utóbbi részére megfizeti a kialkudott összeget. Esetünkben azonban a katalánok három féllel is tárgyaltak Neymar játékjogáról, három féllel is meg kellett egyezniük és végül a Santoson kívül két cég – az említett Teisa Group és DIS – is részesült az átigazolási díjból. Mindez azért történhetett, mert Neymar játékjogán a Santos, a Teisa Group és a DIS közösen osztozott.

A játékjog  harmadik személyek általi tulajdonlása

A FIFA játékosok státuszára és átigazolására vonatkozó szabályzatának 18bis. pontja szerint a labdarúgó klubok nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek alapján harmadik személyek befolyásolhatják labdarúgóinak alkalmazásával és átigazolásával kapcsolatos függetlenségét és politikáját vagy a csapatai teljesítményét. Az UEFA szabályzata 18.02 pontjában szintén hivatkozik az említett FIFA előírásra. Látható tehát, hogy a szóban forgó rendelkezés kifejezetten nem tiltja azt, hogy harmadik személyek – mint pl. a Teisa Group és a DIS – egy játékos játékjogát részben vagy akár egészben tulajdonolják. Ennek megfelelően a különböző FIFA tagországok szövetségei eltérő módon – tehát “lazábban” – értelmezik ezt a szabályt és nem tiltják azt, hogy egy labdarúgó játékjogának azon csapaton kívül, amellyel éppen szerződésben áll, egyidejűleg további személyek is tulajdonosai legyenek. Manapság több országban – elsősorban Dél-Amerikában és Portugáliában – bevett szokás, hogy a pénzszűkében lévő klubok befektető és sportmenedzsment cégekkel, ügynökökkel finanszíroztatják a játékosok megvételét, és ezért cserében az érintett labdarúgó játékjogának meghatározott százaléka a befektető tulajdonába kerül és általában tulajdoni hányadának megfelelően később részesül az újra eladásra kerülő labdarúgó vételárából. Emellett ezen személyek – általában az érintett klubbal közösen – a játékos fizetésének egy részét is állják, saját ügynököt, szponzorokat és jelentős médianyilvánosságot biztosítva részére (az angol terminológiában “third party ownership”). Ebből a gyakorlatból látható, hogy e befektetők ténylegesen befolyásolják egy játékos átigazolását, fizetését és marketing szerződéseit is. Pl. Radamel Falcaot – napjaink egyik legjobb játékosát – gyakorlatilag a játékjogát birtokló “ügynökei” irányítják, átigazolásában a szakmai szempontok nemigen játszanak szerepet. Egyébként Neymar esetében is feltehetően azért volt szükség a 40 millió euró egyéb személyek részére való kifizetésére, hogy a játékos – és ne a befektetők – akarata teljesüljön, hiszen Neymar mindenképpen a Barcához szeretett volna igazolni. Végül látható az is, hogy azok a klubok, amelyek szövetsége megengedi vagy egyszerűen csak nem szankcionálja a játékjog harmadik személyek általi tulajdonlását vagy a játékjogért harmadik személyek részére való kifizetéseket, versenyelőnybe kerülnek az olyan csapatokkal szemben, amelyek részére ez nem megengedett. Pl. amennyiben egy játékos játékjogának ára 10 millió euró, az egyik klubnak mondjuk csak 5 milliót szükséges előteremtenie  – hiszen a maradékot biztosítja a befektető -, míg a másiknak a fennálló tilalom okán a teljes összeget ki kellene fizetnie az érintett labdarúgó játékjogáért.

A magyar szabályozás

Hazánkban törvényi szinten került szabályozásra és megoldásra a kérdés. A Sporttörvény kifejezettem kimondja, hogy – (1) a hivatásos sportoló igazolásával, illetve átigazolásával kapcsolatos közvetítői jutalék, valamint (2) a sportszövetségnek fizetendő hozzájárulások kivételével – semmis minden olyan megállapodás, amely a hivatásos sportolón, illetve a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen átruházó sportszervezeten kívül másnak biztosít részesedést a játékjog használati jogának átruházásáért fizetett ellenértékből. Az előírás egyértelmű, így a magyar labdarúgó klubok – hasonlóan az angol Premier League csapataihoz – kizárólag másik klubnak fizethetnek a labdarúgó játékjogáért, harmadik személyeknek – eltekintve a meghatározott két kivételtől – tehát nem. Amennyiben mégis ilyen kifizetés történne, az átigazolási szerződés érvénytelen, ahhoz joghatások nem kapcsolódhatnak.

Összefoglalás

Tekintettel a játékjog tulajdonlásával kapcsolatban több országban jelenlévő, számos esetben visszaélésszerű gyakorlatra a FIFA-nak – hasonlóan a Premier League-hez a Tevez és Mascherano affért követően, ill. figyelembe véve az UEFA legújabb törekvéseit – érdemes lehet olyan előírást elfogadnia, amely tiltja a játékosok tulajdonjogának harmadik személyek általi megszerzését. Ameddig ez nem történik meg, adott esetben az ügynökök és befektetők még a legnagyobb klubokra is jelentős befolyással bírhatnak. Az már szinte “magától értetődő”, hogy Neymar játékjogának egy részét tulajdonolt DIS befektetői csoport perrel fenyegetőzik a Santos és a Barca ellen, mivel állításuk szerint még így sem részesültek megfelelő mértékben az átigazolási díjból…

___________________________________________________________________________

In one of the biggest deals of this summer, FC Barcelona secured the services of Brazilian prodigy Neymar from Santos for a fee of ca. EUR 57 million. However, as the news say, Barca paid EUR 17.1m for the full ownership of Neymar, though just €9.35m went to the seller club with two companies that owned part of his registration – Teisa Group and DIS – splitting the other 45 per cent. The reports also claim that the remaining EUR 40 million was paid to other parties, including Neymar’s father, as Barca fought off competition from i.a. arch rivals Real Madrid. In the wake of this transfer the above Hungarian verison of this blog highlights the most important issues relating to third party ownership of players’ economic rights and their implications on players, transfers and club policies.

The related Hungarian regulations are also briefly described above. Similar to the rules of the English Premier League, the Hungarian Sports Act, save for agent’s brokerages and payments to be made to the national governing body, explicitly prohibits for clubs to enter into an agreement with a third party whereby the club concerned makes a payment or assigns any rights to that third party. For more information please contact me via peter.rippel.szabo@gmail.com.

A Gigi Becali-ügy: a labdarúgókat sem lehet hátrányosan megkülönböztetni az EU jog alapján / The Gigi Becali case: discrimination of footballers is not allowed under EU law

[Please scroll down for the English version]

Az Európai Unió Bírósága (EUB) szerint hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politikát folytatott Gigi Becali, az FC Steaua Bukarest “támogatója” (a gyakorlatban tulajdonosa) azon nyilatkozatával, mely szerint klubja soha nem alkalmazna homoszexuális labdarúgót. Az egyik EU-s jogszabály szerint ugyanis az egyenlő bánásmód keretei között tilos a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében. Jelen bejegyzésben röviden bemutatásra kerülnek az ügy körülményei és az EUB döntésének lényege.

Becali nyilatkozata után egy román jogvédő szervezet, az Accept panaszt nyújtott be Becali és az FC Steaua Bukarest ellen az illetékes román hatósághoz azon alapon, hogy a klubnál a munkaerő-felvétellel kapcsolatban sérül az egyenlő bánásmód elve. Miután az érintett hatóság döntését az Accept megfellebbezte, az eljáró román bíróság ún. előzetes döntéshozatalra az EUB elé utalta az ügyet.

Az EUB elsőként is leszögezte, hogy a labdarúgók – ahogy az már a híres (hírhedt?) Bosman-ügyben megállapításra került – az EU jog értelmében munkavállólalaknak minősülnek. Ebből következően a sport gyakorlása mint gazdasági tevékenység az uniós jog hatálya alá tartozik és arra irányadók az uniós egyenlő bánásmódra vonatkozó előírások is.

A konkrét ügyben az EUB végül kimondta, hogy  egy munkáltató – tehát a Steaua Bukarest – nem tudja megcáfolni a hátrányosan megkülönböztető munkaerő felvételi-politika folytatására utaló tények fennállását azon kijelentésre szorítkozva, hogy a homofób munkaerő-felvételi politika fennállását sugalmazó nyilatkozatok olyan személytől – azaz Becalitól – származnak, aki bár állítása és a látszat szerint a munkáltató irányításában fontos szerepet tölt be, a munkaerő-felvételi kérdésekre vonatkozóan nem rendelkezik döntési joggal. Az EUB azt is figyelembe vette, hogy az FC Steaua Bukarest mint munkáltató nem határolódott el egyértelműen Becali kijelentéseitől. Összességében tehát egy labdarúgó klub esetében a klub vezetőjének nyilatkozata is megalapozhatja a diszkriminatív munkaerő-felvételi politika alkalmazását.

Fentiek tükrében minden sportban tevékenykedőnek érdemes tartózkodnia olyan kijelentésektől, amelyek a sportolók  vallását vagy meggyőződését, fogyatékosságát, életkorát vagy szexuális irányultságát érintve hátrányt jelenthetnek  a foglalkoztatás és munkavégzés tekintetében.

____________________________________________________________________________

This note briefly looks into to ‘infamous’ Gigi Becali case decided by the European Court of Justice (ECJ). In an interview Gigi Becali, ‘patron’ of Romanian football club FC Steaua Bucharest, had stated that he would never hire a homosexual player. After the case was referred to the ECJ for preliminary ruling the ECJ concluded that an employer (i.e. the football club) cannot deny the existence of facts from which it may be presumed that it has a discriminatory recruitment policy by asserting that the statements indicative of a homophobic recruitment policy come from a person (i.e. Becali) who, while claiming to play an important role in the management of that employer and appearing to do so, is not legally capable of binding it in recruitment matters.

 

Tiltott állami támogatás a Real Madridnak? / Real Madrid under investigation for illegal state aid

[Please scroll down for the English version]

A múlt héten az Európai Bizottság egyik szóvivője igazolta, hogy a Bizottság előzetes adatgyűjtés körében vizsgálja a Real Madrid és a helyi önkormányzat között létrejött, a spanyol csapat edzőkomplexuma eladására vonatkozó szerződést: a Bizottság szerint elképzelhető, hogy a klub az ügylet eredményeképpen később tiltott állami támogatásban részesült, azaz állami segítséggel anyagi előnybe kerülhetett versenytársaival szemben. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerülnek az ügy körülményei és jogi háttere.

Az ügylet

A Real Madrid edzőkomplexumát részben pénzért, részben földterületekért adta el a helyi önkormányzatnak 1998-ban. Később azonban kiderült, hogy az önkormányzat által a klubnak ellenértékként szolgáltatott földterületek egy része állítólag nem is állt önkormányzati tulajdonban, így azokat az önkormányzat 2011-ben visszavette a csapattól. Ennek következtében a Real Madrid az önkormányzattól 22,7 millió euró “kompenzációt” kapott az eredetileg csupán 421 ezer euróért megvett ingatlanokért. Szakértők szerint azonban a szóban forgó ingatlanok értéke – mivel azok csak sportcélra használhatók – maximum 1 millió euró [forrás: Éber Sándor: Sértett-e versenyjogot a Real Madrid? – Világgzadaság, 2013. április 9., 15. old., ill. BBC].

A jogi háttér

Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés [EUMSz] összeegyeztethetetlen állami támogatásokra vonatkozó előírásai szerint alapvetően tilos az olyan állami támogatás, amely (i) állami forrásból származik; (ii) meghatározott vállalkozásokat vagy iparágakat részesít előnyben; (iii) gazdasági előnyt, kedvezményt jelent és így (iv) torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, ill. (v) az EU tagállamok közötti kereskedelmet érinti. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a híresztelések igaznak bizonyulnak, az állami szervezetrendszer részének minősülő és így állami forrásokkal rendelkező madridi önkormányzat által az EU jog alapján vállalkozásnak minősülő, európai szinten is más klubcsapatokkal sport- és gazdasági versenyben álló Real Madridnak juttatott, az adott ingatlanok piaci értékét legalább hússzoros mértékben meghaladott (így többek között az ún. piacgazdasági befektetői elvbe is ütköző) pénzösszeg teljesíti az EUMSz-ben írt tiltó feltételeket. Megjegyzendő, hogy az EUMSz kivételeket is szabályoz a tiltott támogatások szabályai alkalmazhatósága alól, melyek alapján – amennyiben az adott kritériumok teljesülnek – az EU joggal összeegyeztethető állami támogatásról beszélhetünk. Mindazonáltal a jelenleg rendelkezésre álló információk tükrében kicsi az esélye, hogy az ügylet mentesíthető lenne az állami támogatások nyújtására vonatkozó tilalom alól.

Az eljárás menete és a várható fejlemények

Be nem jelentett, lehetséges jogellenes támogatások esetén a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja a rendelkezésre álló információkat, mely vizsgálat jelen ügyben állítólag már 2011 decembere óta folyamatban van.  Ennek keretében a Bizottság információt is kérhet az érintett tagállamtól, Spanyolországtól, ill. a támogatást határozathozatalig felfüggesztheti vagy ideiglenesen visszatéríttetheti. Amennyiben a végső határozatban a jogsértés megállapításra kerül, a Real Madridnak nyújtott támogatás akár kamatostul vissza is követelhető. Összességében – bár egyébként az UEFA és a Bizottság az Financial Fair Play-jel összefüggésben kiadott egy az állami támogatásokra vonatkozó közleményt – a Bizottság láthatóan komolyan veszi az EU-s szabályok alkalmazását a labdarúgó klubokkal szemben, ahogy azt a kb. egy hónapja több holland csapat ellen indított formális eljárás is mutatja.

Magyar vonatkozások

Az elmúlt időszakban hazánkkal kapcsolatban az ún. látvány csapatsportágak társasági adón keresztüli támogatásával, ill. a debreceni és ferencvárosi stadionok építésével összefüggésben merültek fel a tiltott állami támogatások kérdései. A TAO támogatással kapcsolatban a Bizottság a magyar állam bejelentése alapján részletes vizsgálatot folytatott le és ennek következtében az eredeti támogatási rendszer módosítását követelte meg az EUMSz-szel való összhang biztosítása végett. A kapcsolódó jogkérdésekről ebben a tanulmányban lehet olvasni, míg a debreceni stadionépítés hátteréről ebben a bejegyzésben érthető el információ.

____________________________________________________________________________

As a spokesman of the European Commission confirmed earlier this month, the Commission is currently gathering information on a 2011 property deal concluded between Spanish giant Real Madrid and the city of Madrid and considering whether to open a formal investigation into the case. This notes looks into the background of the story, describes the TFEU provisions on illegal state aid and the formal investigation to be conducted by the Commission as set forth in the Council Regulation No 659/1999 of 22 March 1999. Finally, the current construction of Hungarian football stadia and the already approved Hungarian sport support scheme are briefly mentioned in the light of EU state aid rules.

 

Mi a licenceljárás a sportban? / What is club licensing?

[Please scroll down for the English version]

Elsősorban a labdarúgás, azonban más sportágakkal összefüggésben is több esetben lehet hallani a “licenc” vagy “licenceljárás” fogalmakat, leggyakrabban a sportversenyen, sportversenysorozatban vagy bajnokságban való részvételhez kapcsolódóan. Jelen bejegyzésben bemutatásra kerül a sportklubok és a sportszövetségek között létrejövő licencszerződés fogalma, a licenceljárás lényege, valamint a licenc jogi és gyakorlati jelentősége is.

A licencszerződés és licenceljárás fogalma

Általános definíciója szerint a licencszerződés a sportszövetség és az általa szervezett bajnokságba nevezni kívánó sportszervezet között a licenceljárás lefolytatása után kötött, határozott időre – általában az érintett versenyre vagy versenysorozatra – szóló szerződés, amely szerint kizárólag a licenceljárásban licencet szerzett sportszervezet a sportszövetség által szervezett sportversenyen vagy versenyrendszerben való részvételre meghatározott előfeltételek teljesítése alapján jogosult, illetve kötelezett is.

A licencszerződés megkötését minden esetben megelőzi a sportszövetség kompetens szervei által lefolytatott licenceljárás, mely a sportszövetség mint licencadó által alkotott licencszabályzatban meghatározott minimumkövetelmények teljesítésének igazolására vonatkozó olyan eljárás, amely a sportszervezet mint licenckérelmező számára adható licenc kiállításának és az így megkötendő licencszerződésnek, az adott sportszövetség által szervezett sportversenyen való részvételének alapját képezi. Az egy-egy versenyre, versenyrendszerre vonatkozó licenceljárás egységes, minden  sportszervezetnek ugyanazokat a feltételeket kell teljesítenie.

A licenceljárás elsősorban a sportszervezet gazdasági működésének, teljesítőképességének és jövedelmezőségének különböző kritériumok szerinti vizsgálatára irányul. Ezek a kritériumok mindenekelőtt különösen pénzügyi (likviditás, újrafinanszírozhatóság), szakmai, személyi és adminisztratív, infrastrukturális, biztonság- és médiatechnikai, valamint jogi követelmények. Ezeken kívül az eljáró sportszövetségi szervek általában figyelembe veszik a sportszervezet goodwilljét, sportolói imázsának és „játéktudásának” piaci értékét, a sportszervezet kereskedelmi szerződéseit, valószínűsíthető sporteredményeit, valamint a várható nézőszámot is. Mivel a licencszerződés minden esetben a szerződés megkötése utáni időpontban lezajló sportverseny(ek)re szól, nyilvánvaló, hogy a licenceljárás során az érintett sportszervezet jövőbeni várható gazdasági működését vizsgálják, azaz gyakorlatilag egy prognózisról van szó, így a licenceljárás – célja ellenére – mégsem lehet teljesen objektív.

A sportszövetségek természetesen a különböző versenyek, versenyrendszerek tekintetében más-más kritériumok fennállását követelik meg. Nyilvánvalóan a legmagasabb profi osztályban versenyezni kívánó sportvállalkozásnak más pénzügyi feltételekkel kell rendelkeznie, mint a legalacsonyabb osztályú bajnokságban indulni kívánó sportegyesületnek (ha ezen osztályok tekintetében ilyen processzuális értelemben vett licenceljárást egyáltalán lefolytatásra kerül). Így a sportszövetségek más-más licencszabályzatokat alkotnak vagy követelményeket írnak elő az általuk szervezett különböző szintű versenyekre, versenysorozatokra.

A licenceljárás célja és a licenc jelentősége

A fentebb felsorolt kritériumok licenceljárás során való vizsgálata különösen olyan professzionális bajnokságok esetén bír kiemelt jelentőséggel, amelyekben több sportszervezet versenyez, és a részvétel jelentős anyagi ráfordítást igényel. A sportszövetség által lefolytatandó licenceljárás céljai különösen az adott versenyrendszer hosszú távra történő megfelelő tervezése, ill. integritásának, átláthatóságának, minőségének és hitelességének biztosítása; a sportszervezetek egységes menedzsmentje és pénzügyi struktúrája kialakításának elősegítése; a sportszövetség és sportszervezetek imázsának építése és a fair play szellemének megőrzése.

Fontos az is, hogy a sportszervezetek közvetlenül a licencszerződésen keresztül ismerik el magukra nézve kötelezőnek a sportszövetség érintett sportversenyre, versenyrendszerre vonatkozó szabályait. Ebből következően az összes sportszervezet azonos versenyszabályok szerint vesz részt a versenyrendszerben, ami elsősorban a köztük folyó sportversenyben – valamint közvetetten a gazdasági versenyben – való esélyegyenlőség biztosításának szempontjából bír kiemelt jelentőséggel.

Fentiek mellett a licenc jogügyleti és gazdasági-üzleti alapot képez harmadik személyekkel kötendő szerződésekhez. A sportszervezeten belüli viszonyok tekintetében a sportszervezet a sportolóival, a sportszakemberekkel és az egyéb alkalmazottakkal tulajdonképpen csak abban az esetben képes szerződést kötni, ha a versenyrendszerben részt vehet. Az említett személyek ugyanis csak olyan sportszervezetnél fejthetik ki a sporttal kapcsolatos tevékenységüket, amely az adott sportág versenyein részvételi joggal – licenccel – rendelkezik. A sportszervezeten kívüli viszonyok vonatkozásában a sportszervezet adott esetben csak a licenc birtokában lehet tag a sportszövetségben és versenyezhet más sportszervezetekkel a versenyrendszerben. A  szponzorok kereskedelmi szerződéseket is csak a versenyeken részt vevő sportszervezetekkel kötnek. A médiatársaságok is nyilvánvalóan csak olyan versenyeket közvetítenek, amelyek a versenyrendszerben induló sportszervezetek között zajlanak. A nézők csak abban az esetben látogathatják a mérkőzéseket, versenyeket, ha a sportszervezet azokon részt vesz.

_________________________________________________________________________

This note provides an overview of the legal and practical significance of club licensing through describing the following in detail: Licensing systems and procedures are intended to safeguard the integrity of the sport and the league concerned, as well as providing a seal of good governance, a quality assurance for sports clubs and a benchmark from which both sports clubs and external observers can measure against. Club licensing is designed to help sports clubs reach and maintain certain minimum standards regarding all aspects of governance of sports clubs. Through licensing procedures clubs are required to regularly prove their solvency and positive liquidity. In essence, by obtaining license for competing in sports tournaments, sports clubs will actually be (i) obliged to comply with the regulations of sports competitions; and (ii) able to enter into agreements with third parties i.a. athletes, sponsors or broadcasters.

A Bundesliga sikereit biztosító jogi struktúra / The legal structure behind the success of Bundesliga

[Please scroll down for the English version]

A német első osztályú labdarúgó bajnokság, az 1. Bundesliga az utóbbi időszakban – figyelembe véve mind a pályán és mind a pályán kívül elért sikereket – jelentős mértékben növelte nemzetközi elismertségét. A Bundesligát kedvelők körében szinte biztosan ismert fogalmak a DFL, a DFB és e szervezetek tevékenysége, valamint az ún. 50+1 szabály is. Jelen bejegyzésben – a Bundesliga sikereit és közelmúltban tapasztalt felemelkedését alátámasztó körülmények bemutatása után – áttekintésre kerül a német klubfutball stabilitását és folyamatos fejlődését biztosító jogi háttérstruktúra.

A tények

• A 2012-13-as szezontól kezdve a Bundesliga – a spanyol és az angol bajnoksághoz hasonlóan – négy csapatot indíthat az UEFA Bajnokok Ligájában megelőzve az UEFA koefficiens listájában a Serie A-t.
• A Bayern München, a Schalke és a Borussia Dortmund csoportelsőként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé, utóbbi kettő megelőzve olyan, papíron jóval magasabban jegyzett csapatokat, mint az angol Arsenal és Manchester City, valamint a spanyol Real Madrid.
• Az összes, csoportkörbe bejutott német klubcsapat (Mönchengladbach, Stuttgart, Leverkursen, Hannover) ott van az Európa Liga legjobb 32 csapata között.
• A 2013/14-es szezontól kezdődően Pep Guardiola – elutasítva a Premier League-ből érkező ajánlatokat – a Bayern München vezetőedzője lesz.
• 45,116-os mérkőzésenkénti átlagnézőszámmal a Bundesliga jelenleg kiemelkedően a leglátogatottabb labdarúgó bajnokság.
• A 2011/12-es szezonban a Bundesliga csapatai első alkalommal generáltak 2 milliárd euró feletti bevételt, és összességében 55 millió euró (!) nyereséget könyvelhettek el.
• A 2011/12-es szezonban Bundesliga 18 csapata közül 14 (!) profitot termelt (a részletes statisztikák itt érhetőek el).
• A Deloitte Football Money League legfrissebb kiadása szerint négy német csapat is Európa 20 leggazdagabb klubja között található.

DFB, Die Liga – Fußballverband e. V. és DFL

A DFB (Deutscher Fußball Bund – Német Labdarúgó Szövetség) a német labdarúgás egészét irányító szövetség (magyar megfelelője az MLSZ), elsősorban a különböző osztályú és szintű német bajnokságok szervezését végzi és felügyeli. 2001-ben azonban az 1. és 2. Bundesliga 18-18 csapata kivált a DFB-ből és megalakította a Die Liga – Fußballverband e.V. (magyar megfelelőjének kb. a már megszűnt Magyar Hivatásos Labdarúgó Ligát lehet tekinteni). Ezen időpont óta a DFB és a Die Liga – Fußballverband e.V. között megkötött ún. alapszerződésben (Grundlagenvertrag) foglaltak szerint az említett két szervezet együttesen működteti a német labdarúgás profinak számító két legmagasabb osztályának versenyeit.

A DFL (Deutsche Fußball Liga GmbH) a Die Liga – Fußballverband e.V. 100 %-os tulajdonában álló vállalkozás, amely az 1. és 2. Bundesliga piacosítását végzi. A magyar fogalmak szerint a kft.-nek megfelelő DFL létrehozása azért volt szükséges, mivel az egyesületek nem folytathatnak nyereségalapú, vállalkozási tevékenységet (erről jogi szempontból bővebben itt lehet olvasni). A bajnokságok szervezése mellett a DFL fő feladatai az audiovizuális közvetítési jogok kollektív értékesítése, szponzorálási és merchandising, valamint média és reklámszerződések megkötése (Vermarktung). Ezen tevékenységeket a DFL által alapított DFL Sports Enterprises végzi. A DFL emellett a Bundesliga klubok financiális és gazdasági teljesítőképességét vizsgáló licenceljárás keretei között a klubokkal szigorúan betartatja a teljesítendő szakmai, személyi és adminisztratív, infrastrukturális, biztonság- és médiatechnikai, valamint jogi követelményeket. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Bundesliga 46 éves története alatt még egyetlen csapat sem (!) vált fizetésképtelenné.

Az 50+1 szabály

A fentebb bemutatott prudenciális működés egyik kiemelt alapfeltételét képezi az ún. 50+1 szabály is. Az eredetileg egyesületi formában működő német klubok a profi csapataik működtetésére gazdasági társaságokat alapítottak (pl. FC Bayern München Aktiengesellschaft), melyek (rész)tulajdonosai jelenleg is az egyesületek. A 50+1 szabály lényege szerint az anyaegyesületnek 50 %-ot meghaladó mértékben “többségi részesedéssel” kell rendelkeznie a klubja profi csapatát működtető gazdasági társaságban [Die Liga – Fußballverband, alapszabály 8. § (2) bek.]. A közhiedelemmel ellentétben ez nem 50 %-ot meghaladó tulajdonosi részesedési kötelezettséget jelenti, hanem azt, hogy az anyaegyesületnek a profi csapatot működtető gazdasági társaságban 50 % + 1 szavazati többséggel kell rendelkeznie. Azaz a gyakorlatban az is előfordulhat, hogy egy befektető egy csapat részvényeinek 99 %-át felvásárolja, azonban ennek ellenére is legfeljebb a szavazatok 49 %-ával rendelkezhet. A szabályból következően az egyesületek minden esetben képesek irányítani és ellenőrizni a profi klubok működését. Ez az előírás természetesen elrettentheti a külföldi tőkebefektetőket, mindazonáltal megakadályozza a klubok vagy részvényeik átláthatatlan adás-vételét és adott esetben fizetésképtelenségének előidézését.

Érezhető, hogy jogi szempontból a fenti szabály megkérdőjelezhető lehet, különös tekintettel az EU versenyjogi és a tőke szabad mozgását biztosító szabályaira. Az egyértelműen látható, hogy e szabály korlátozza a vállalkozásnak minősülő profi klubok között a szabad gazdasági versenyt és a tőkemozgást, mindazonáltal ún. hatékonysági és kényszerítő indokok alapján az 50+1 szabály jogilag igazolható lehet. Ezt támasztja alá az a tény, hogy eddig sem az Európai Bizottság, sem a német hatóságok nem “piszkálgatták” ezen előírásokat, azonban reális esély van arra, hogy hamarosan komolyabb döntés születik a szabály jogszerűségéről (lásd pl. a Hannover elnökének, Martin Kind-nek a folyamatos próbálkozásait).

Összefoglalás

A fentebb bemutatottakon kívül a pályán elért sikerek sokkal összetettebb tényezőkön – pl. más bajnokságok aktuális állapotán, a játékosokon, edzőkön és nem utolsósorban a szerencsén – is múlnak. Mindenesetre egy biztos: a német labdarúgást működtető intézmények és a mögöttük álló személyek – nem utolsósorban a jogi tanácsadók – mindent megtesznek a pályán elérhető sikerek hátterének biztosításához. A szisztematikus, hosszú évek óta folyamatosan végzett munka ezúton már nemzetközi viszonylatban is kifizetődni látszik: reális esély mutatkozik arra, hogy 2001 óta először német klubcsapat ismét nemzetközi trófeát nyerjen.

___________________________________________________________________________

The German Bundesliga is one of the most successful football leagues and its stock has risen rapidly in recent times. This note shows the facts why Bundesliga must be regarded as the most healthy and commercially successful league in the current word of football. The note takes a closer look into the legal system behind the functioning of the German football as it describes the DFB, Die Liga – Fußballverband e.V. and DFL as well as the ‘famous’ 50 + 1 rule.

Jog, marketing és sport – a fair play határmezsgyéin / Law, marketing and sport – fair play is at stake

[Please scroll down for the English version]

Idén januárban látott napvilágot a hír, mely szerint a Qatar Tourism Authority négy évre szóló szponzorálási szerződést kötött a francia Paris Saint-Germain (PSG) labdarúgó klubbal, mely megállapodás értéke az említett négy éves periódusra 650 millió euró. A szerződés könnyen az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) által előírt ún. Financial Fair Play licencrendszer (a továbbiakban: FFP) előírásaiba ütközhet, a felek szerint azonban a megállapodás összhangban van az UEFA által előírt követelményekkel. E bejegyzésben a szerződés körülményei jogi és marketing szempontból kerülnek elemzésre az FFP szabályok tükrében.

A PSG gyors felemelkedése

A PSG a tradicionális francia nagycsapatok egyike, ennek ellenére már 1994 óta nem nyerte meg a francia bajnokságot. 2011 nyarán a Qatar Sports Investment (QSI) a PSG-t azzal a szándékkal vásárolta meg, hogy mind francia és – ez még lényegesebb – európai mércével mérve is nagycsapatot épít. A terv megvalósításához a QSI által rendelkezésre álló pénzeszközökből klasszis játékosok, pl. Zlatan Ibrahimovic vagy Thiago Silva szerződtek a klubhoz jelentős összegekért. A párizsiak a Transfermarkt átigazolásokkal foglalkozó portál adatai szerint 2012/13-as szezonban 147 millió eurót, a 2011/12-es idényben pedig 106,1 millió eurót költöttek játékosvásárlásra. A játékos-eladásokból származó bevételi oldalon azonban csak 2,75 és 10,3 millió euró folyt be az említett két idényben. Összességében tehát másfél év leforgása alatt a PSG 240,05 millió euró veszteséget könyvelhetett el e téren (még ha egyébként a játékjog adás-vételekkel a klubok könyvelésében bizonyos mértékben „trükközni” is lehet – erről lásd ezen tanulmány 20. pontját). Az erősítéseknek köszönhetően a csapat jelenleg vezeti a francia bajnokságot és csoportelsőként kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe.

Az FFP szabályok lényege és kapcsolódó előírásai

Röviden összefoglalva a teljes egészében a 2013-14-es szezontól alkalmazandó FFP szabályzat lényege, hogy az UEFA által szervezett európai versenysorozatokban (Bajnokok Ligája és Európa Liga) az egyes nemzeti labdarúgó klubok – esetünkben pl. a PSG – csak akkor vehetnek részt, amennyiben adott pénzügyi évben a labdarúgással kapcsolatos tevékenységükre fordított kiadásaikat a labdarúgásból termelt bevételük fedezi (ún. „break even szabály”), azaz adósságot termelő klubok nem indulhatnak a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában. A break even szabály alól azonban kivételt képeznek az utánpótlás-nevelésre és az infrastruktúra-fejlesztése fordított kiadások. Az UEFA a fenti előírások alkalmazásával elsősorban a labdarúgó klubok megfelelő gazdálkodását, működésük átláthatóságát, a versenyek integritását és fenntarthatóságát kívánja elérni.

A break even szabály kijátszását elkerülendő az FFP szabályzat több helyen előírásokat tartalmaz ’related party transactions’ (kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek) elnevezéssel, melyek lényege leegyszerűsítve az, hogy a klubok tulajdonosai a veszteségek fedezésére közvetlenül vagy közvetetten nem bocsáthatnak rendelkezésére anyagi forrásokat. Ilyen meg nem engedett anyagi forrás lehet különösen a reális piaci értéknek meg nem felelő szponzorálási szerződések megkötése a tulajdonosok érdekeltségi körébe tartozó cégekkel.

A 650 millió eurós szponzori megállapodás és háttere

Január elején jelentette be Nasser Al Khelaifi – a PSG katari elnöke – hogy a klub a Qatar Tourism Authority-val (katari turisztikai hivatal) négy évre szóló szponzorálási megállapodást kötött a 2012-13-as szezon kezdetére „visszaható hatállyal”, mely alapján a PSG évenként kb. 150 millió eurós, a szerződés legutolsó évében pedig 200 millió eurós szponzori támogatást kap. [A számokat kontextusba helyezve: a második legjobban fizetett szponzorálási megállapodás keretei között a Manchester City évi 49 millió, míg a harmadik legjobban fizetett FC Barcelona évi 30 milliós bevételt könyvelhet el mezszponzori szerződéséből. Mindenesetre a rendelkezésre álló információk szerint a PSG szóban forgó szponzorálása nem mezszponzorációra hanem egyéb marketingterületekre terjed ki, tekintettel az Emirates mezszponzor küszöbön álló szerződéshosszabbítására.]

Fenti szerződés és az FFP szabályok szempontjából a következő emelendő ki: a szponzorálási megállapodás egyik alanyának, a szponzorált PSG-nek közvetlen tulajdonosa a QSI, amelynek tulajdonosa pedig a katari kormány tulajdonában lévő Qatar Investment Authority. A szponzorálási szerződés másik alanya, a szponzor Qatar Tourism Authority pedig szintén a katari kormány által finanszírozott társaság.

Összességében tehát látható, hogy a tulajdonosi szálak a szerződés két oldalán összefutnak, azaz elviekben semmi akadálya sincs az FFP fentebb említett kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek szabályai alkalmazásának.

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek megítélése: jogi és a marketing-szempontok

Az FFP szabályok vonatkozó előírása szerint a kapcsolt vállalkozások közötti megállapodás abban az esetben nem tekinthető piaci értéken megkötött ügyletnek, amennyiben a szerződés bármelyik fél részére kedvezőbb és előnyösebb feltételekkel került megkötésre mint abban az esetben, ha a felek nem kapcsolt vállalkozásnak minősülnének. Az FFP szabályok megsértése akár pénzbüntetést és az érintett klub UEFA versenyekből való kizárását is eredményezheti.

Fentiek ahhoz a kérdéshez vezetnek, hogy mikor és miért tekinthető egy tranzakció „a megfelelő piaci értéknél” kedvezőbbnek a felek számára? Konkrét esetben milyen kritériumok alapján állapíthatja meg az UEFA illetékes szerve, hogy a szóban forgó PSG szponzorálási szerződés nem piaci alapon került megkötésre? A legkézenfekvőbb minden bizonnyal hasonló jellegű és típusú szponzorációk piaci értékének alapul vétele, különösen figyelembe véve a szponzor megjelenítési lehetőségeit, a kapcsolódó platformokat, a szerződés hosszát és struktúráját. A bemutatottak alapján azonban az is egyértelmű, hogy ilyen összegű és jellegű ügylet eddig nem igazán volt a labdarúgás történetében, azaz komolyan fennállhat a “bukás” veszélye.

Szakírók szerint a katariak minden bizonnyal arra fektetik a hangsúlyt, hogy a PSG mint klub és Párizs, mint a világ egyik fővárosa olyan befektetési, üzleti és marketing lehetőségeket jelent a katari állam részére, amelyekhez kapcsolódó megjelenési és reklámozási lehetőségek ellenértéke megfelel a szerződésben foglalt összegeknek. Így álláspontjuk szerint a megállapodás jogi szempontból összhangban van az FFP szabályokkal és így az UEFA szankciókat sem alkalmazhat a klubbal szemben.

Összefoglalás

Látható, hogy az ügylet megítélése a jogi képviselők és a marketingszakemberek komoly együttműködését igényli mind az UEFA és mind a PSG oldalán. Mint a legtöbb esetben azonban a személyes tényezők is kiemelkedő jelentőséggel bírhatnak a “játékban”: Michel Platini, az UEFA elnöke és a FFP ötletgazdája egyike volt a 2022-es labdarúgó katari világbajnokság fő támogatóinak, fia Laurent Platini pedig a QSI alkalmazásában áll. Ráadásul az Al Jazeera médiatársaság igazgatója a PSG elnöke, a bevezetőben már említett Nasser Al Khelaifi, mely médiatársaság 2011-ben jelentős számú UEFA Bajnokok Ligája közvetítési jogot szerzett meg. A szakmai és személyes szálak tehát meglehetősen összefonódnak a történetben, így egy biztos: kiemelt érdeklődéssel várhatjuk az UEFA reakcióját.

[A bejegyzésben a szponzorálási szerződéssel összefüggésben közölt adatok Howard Johnson: Running rings round UEFA c. írásából (World Soccer, 2013 február) kerültek átvételre.]

_____________________________________________________________________________

In January Nasser Al Khelaifi, president of new-rich French club Paris Saint Germain (PSG) announced PSG would be signing a sponsorship agreement with the Qatar Tourism Authority which would be worth about euro 650 million over a period of four years. This article looks into the legal and marketing background of the story in the light of the UEFA Financial Fair Play Regulations (FFPR) and describes how the deal would be assessed under the FFPR.

Fit and Proper Person Test a magyar labdarúgásban? / Fit and Proper Person Test in the Hungarian Football?

[Please scroll down for the English version]

Jelen bejegyzésben bemutatásra kerül az angol labdarúgásban alkalmazott ún. Fit and Proper Person Test lényege és céljai, valamint annak átültetési lehetőségei a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szabályzataiba a magyar labdarúgás transzparenciájának és stabilitásának növelése érdekében.

Mi az a Fit and Proper Person Test?

Az angol Premier League kisebb módosításokkal már 2004 óta alkalmazza a közismert nevén Fit and Proper Person Test-nek nevezett szabályegyüttest (FPPT teszt). A Premier League hivatalos honlapján elérhető Premier League Kézikönyv 2012/2013-as kiadása Premier League Szabályok fejezetének a klubok pénzügyi helyzetére és irányítására vonatkozó F alfejezete ’Owners’ and Directors’ Test’ néven tartalmazza a kapcsolódó szabályokat a 110. oldalon.

Az előírások lényege szerint a klubok prudens és megfelelő működését biztosítandó egy Premier League klubnak sem tulajdonosai (fogalmához lásd a kézikönyv A.1.42. pontját a 79. oldalon), sem vezetői nem lehetnek olyan személyek,

• akik meghatározott bűncselekményeket követtek el;
• akik irányítása alatt egy klub korábban legalább két alkalommal fizetésképtelenné vált, ill.
• akik egy másik Premier League klubban valamilyen módon érdekeltséggel rendelkeznek.

Ezen előírásokhoz kapcsolódóan az FPPT teszt részletesen meghatározza a vonatkozó eljárási kérdéseket (pl. előzetes átvilágítás és kapcsolódó nyilatkozatok kitöltése) és a szankciókat (pl. felfüggesztés) is. Emellett a ’Disclosure of Ownership’ (G alfejezet, 116. oldal) szerint valamennyi Premier League klub köteles nyilvánosságra hozni azon személyek nevét, akik legalább 10 %-os tulajdoni részesedéssel (’significant interest’) bírnak az érintett klubban. Összességében e szabályok célja a liga és a klubok anyagi stabilitásának erősítése, valamint a transzparencia növelése.

A Fit and Proper Person Test lehetséges alkalmazása a magyar labdarúgásban

A FPPT teszthez hasonló jellegű szabályzat bevezetése a magyar labdarúgásban is elképzelhető lehetne. A Sporttörvény az országos sportági szakszövetségek – így az MLSZ – alapvető feladataként határozza meg a sportág rendeltetésszerű működésének szabályzatok kiadásának segítségével való biztosítását. Ebből következően az FPPT teszthez hasonló teszt bevezetésének jogszabályi alapjai minden további nélkül adottak. Az MLSZ vonatkozó szabályai többek között a Büntető Törvénykönyvben megfogalmazott bűncselekményekre, a Csődtörvény fizetésképtelenségre, továbbá a Polgári Törvénykönyv többségi befolyásra vonatkozó előírásainak alapul vételével kerülhetnénk megfogalmazásra.

Az angol szabályokhoz hasonló előírások átültetésén kívül meggondolandó – bár jogi compliance szempontból kockázatosabb – lehet olyan szabályok bevezetése is, melyek pl. egy futballklubbal vagy annak tulajdonosával szemben bizonyos mértékű jegyzett tőkét, ill. árbevételt és/vagy nyereséget követelnének meg, hiszen pl. egy klub havi 100 millió forintos kiadásainak fedezése megkövetel egy tőkeerősebb befektetőt is. Ez különösen azért lehet fontos előfeltétel, mert egy futballklub működtetése nemhogy Magyarországon, még a legtöbb esetben Nyugat-Európában sem nyereséges. Persze a tulajdonosi „tőkeinjekciókat” – már ha hazánkban egyáltalán (egy-két kivételtől eltekintve) találkozunk ilyennel – az UEFA által bevezetni kívánt Financial Fair Play „break even” szabályainak fényében is értékelni szükséges.

Figyelembe veendő jogi megfontolások egy magyar Fit and Proper Person Test esetén

A kapcsolódó rendelkezések esetleges bevezetésekor az MLSZ-nek kifejezetten figyelemmel kellene lennie arra, hogy a Sporttörvény által ráruházott szabályozási jogosultságának határait ne lépje át, különösen gondolva ezzel összefüggésben a Versenytörvény tiltott versenykorlátozásra és gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tényállásaira, tovább az EU által biztosított áruk, szolgáltatások és tőke szabad mozgására vonatkozó előírásokra. Tekintettel az EU-s sportszektorhoz kapcsolódó joggyakorlatra az esetlegesen bevezetendő szabályzatnak a fentebb bemutatott célok eléréséhez szükségesnek és arányosnak kell lennie, valamint egy legitim, elsősorban a Sporttörvénnyel és a Versenytörvénnyel összeegyeztethető célt kell követnie, továbbá a szabályok alkalmazásának előre meghatározott és átlátható módon, valamennyi érintettel szemben egyformán kell történnie.

Összegzés

A magyar labdarúgás stratégiájának kialakításakor figyelembe vehetők lehetnek a fent írt gondolatok is. Hasonló szabályzatok bevezetésével minden bizonnyal elkerülhetők lennének az olyan „kálváriák”, amelyek a magyar labdarúgó klubok adás-vétele vagy vezetőinek kinevezése körül már több alkalommal kialakultak. Bár az ilyen szabályok alkalmazása pluszköltségeket jelentene, azok bevezetése a magyar futball egészségesebb és átláthatóbb működéséhez mindenképpen hozzájárulna.

_________________________________________________________________________

First, this note provides a brief description of the ’Fit and Proper Person Test’ as defined in the Premier League Handbook 2012/13 under section F ‘Owners’ and Directors’ Test’ and section G ‘Disclosure of Ownership’. Second, there are some recommendations for how to properly implement these rules of the Premier League into the regulations of the Hungarian Football Association considering the related Hungarian legal environment.

 

MLS salary cap rules: to pay the stars or not to pay the stars?

The North-American Major League Soccer (MLS) has recently overtaken the NBA and NHL as the third most popular professional sports league in the US in terms of total attendance and its attendance figures are passing 4 million for this year. Despite these facts, MLS clubs struggle to attract football starts at their peak to the league. Of course, aging starts, like Thierry Henry or David Beckham, are still able to do some magic.

This problem of MLS, among others, may root in its ‘salary cap’ rule. In general salary cap is a limit on the amount of money a team can spend on its player salaries. The salary cap aims at keeping overall costs down and ensuring parity between teams, so that wealthy teams cannot entrench dominance by signing more top players than their rivals (like they tend to do in Europe).

In the MLS the limit exists as a per-player limit and as a total limit for the team’s roster. Pursuant to the 2012 MLS Roster Rules a team roster is comprised of up to 30 players. Players occupying roster spots 1-20 count against the club’s 2012 salary budget of $2,810,000 (a slight increase of $135,000 compared to 2011) and are referred to collectively as the club’s Salary Budget Players. There are some specific rules for roster spots 19-30. Players occupying roster spots 1-24 earn at least $44,000 and players occupying roster spots 25-30 earn at least $33,750 in 2012. The maximum budget charge for a single player is $350,000. The current limit was negotiated as part of the 2010 Collective Bargaining Agreement between MLS and the MLS Players’ Union. In 2012 the salary cap is $2,810,000 for each club with an automatic five percent increase each year until the end of the 2014 season.

Although parity is ensured among MLS teams inter alia due to the above salary cap rules, it is obvious that MLS clubs cannot compete with leading European clubs when it comes to signing real stars. Additionally, promising youngsters continue to leave for Europe, as they are tempted through the money offered by wealthier European clubs.

In order to mitigate the abovementioned effects of the salary cap rules, the designated player rule was adopted as part of the salary cap regulations as of the 2007 season. This rule allows each club to freely sign two players that would be considered outside of the team’s salary cap. Moreover clubs are allowed to purchase a third designated player slot for a one-time fee of $250,000 that will be dispersed in the form of allocation money to all clubs that do not have three designated players. In 2012 a designated player’s salary budget charge is $335,000, unless the player joins his club in the middle of the season, in which case his budget charge is $175,000. However, taking a look at the current list of designated players, it can be concluded that no real star at his peak is plying his trade in the MLS.

In the light of the above, MLS should decide whether it continues to go down the American way of developing sports leagues or it tries to approximate its rules to that of European football. So MLS may reconsider its salary cap rules in the near future in order to attract star players at their peak. A future amendment (or more radically an abolishment) of the rule, however, may raise serious legal consequences and compromise the MLS more or less acknowledged ‘single entity’ status, which could serve as a reason for opening investigations into the remaining anticompetitive measures employed by the league (further on these issues see this article). Besides, the MLS season could be adjusted to the European calendar. This change cloud make easier to sign excellent players, since the MLS season was kicked off in autumn as it happens in most European leagues. Maybe, MLS should recognize that, in contrast to its counterparts NFL, NHL, NBA and MLB, it is not the best league in its sport in the world. Summarized, the salary cap rule in this form seems to hinder MLS’s further expansion and the attraction of soccer stars.

However, taking a look at the other side of the coin, there might be no need for extensive amendment of the MLS salary cap rules as a kind of salary cap is going to be introduced in the English Premier League… (On the most important legal issues see this article.)