Jó hír a jogtulajdonosoknak: a sportközvetítésben foglalt szerzői jogot egy 8 másodperces videoklip is sértheti / Good news for rights owners: an 8 second clip can infringe copyright in a sports broadcast

(Please scroll down for the English version)

Az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága (“High Court”) egy friss ítéletében kimondta, hogy egy olyan mobiltelefonos applikáció, amely lehetővé teszi krikett mérkőzések legfontosabb, általában 8 másodperc hosszú eseményeinek az applikáción keresztüli feltöltését és megosztását, sérti a jogtulajdonosok sportközvetítésekben foglalt szerzői jogát. A High Court ítélete a hazai jogtulajdonosoknak is jó hír a magyar szerzői jogi törvény alapján. Az alábbiakban röviden bemutatom a tényállást, a jogkérdést, a fő üzleti kérdést, a High Court ítéletét és végül annak jelentőségét a hazai jogtulajdonosokra.

A tényállás

Az England and Wales Cricket Board (“ECB”) és a Sky UK Limited (“Sky”) a szerzői jogi jogosultjai az ECB által szervezett krikett mérkőzések televíziós közvetítéseinek és az ilyen közvetítések során készült filmeknek (mint például visszajátszások). A Tixdaq és a Fanatix nevű cégek egy olyan applikációt fejlesztettek, mely lehetővé tette az applikáció felhasználóinak, hogy a közvetítésekből általuk készített rövid, általában 8 másodperces kivonatokat, videoklipeket (ún. screen captured clips) feltöltsenek és azokhoz kommentárt is adjanak. Ezt követően a videoklipeket más felhasználókkal megosztották.

Tehát lényegében egy adott sportközvetítésből egy alkalmazás segítségével a felhasználók kivághattak egy meghatározott részt, melyet az alkalmazáson keresztül a jogosult hozzájárulása nélkül hozzáférhetővé tehettek harmadik személyek részére.

A jogvita

Szerzői jogi értelemben főszabály szerint a sportközvetítések jogosultjának engedélye szükséges a sportközvetítések felhasználásához (harmadik személyek részére való hozzáférhetővé tételéhez), hacsak nem az ilyen felhasználást a jogszabályok kivételesen ún. szabad felhasználásnak minősítenek.

Az ECB és a Sky szerint a Tixdaq és a Fanatix, valamint az applikáció felhasználói megsértették a szerzői jog által védett sugárzási jogaikat mivel azokat az engedélyük nélkül felhasználták és ezért egyetemlegesen felelősséggel tartoznak. A Tixdaq és a Fanatix a szabad felhasználás (fair dealing) szerzői jogi koncepciójára hivatkoztak és értelmezésük szerint a videoklipek útján a sportközvetítések mint időszerű, napi események a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül szabadon felhasználhatók, hiszen azok a szabad felhasználás célja által indokolt terjedelmet (substantiality) nem lépik túl.

Az üzleti kérdés: kizárólagosság

Ahogy e blogon már többször bemutatásra került (lásd különösen itt és itt), a sportközvetítési jogok értékesítése során a jogtulajdonosok és a közvetítési jogokat megvásárló médiatársaságok kizárólagosságra (exkluzivitásra) törekednek a szerződések megkötése során, azaz: a médiatársaság meghatározott ideig, platform semlegesen (tehát TV-ben, Interneten és mobilon is) egy adott területen kizárólagosan közvetítheti az adott sporteseményt. Minél kizárólagosabb egy sportesemény, a reklámozók és szponzorok annál nagyobb összeget fizetnek a médiatársaságnak a sporteseménnyel történő asszociációért, mely  által a sportesemény szervezője annál nagyobb összeget kérhet a médiatársaságoktól a jogok értékesítése során. Így minél több olyan tényező jön szóba, amely ezt a kizárólagosságot megtöri, annál inkább csökken a jogok értéke (erről lásd ezt a bejegyzést és ezt az írásunkat). Ezért az ECB és a Sky rögtön fellépett a a Tixdaq és a Fanatix ellen.

A High Court ítélete

A High Court leglényegesebb megállapításai az alábbiak:

1. A sportesemények időszerű, napi események és mivel a videoklipek közvetlenül a mérkőzések után (near-live) kerültek feltöltésre, azok időszerű, napi eseményekhez kötődnek.

2. A videoklipek feltöltése tájékoztatás céljából történt, mivel “az állampolgárok (tehát az applikáció felhasználói) által tett közlés” is tájékoztatásnak minősül.

3. Mivel a közvetítési és filmes jogok ún. sugárzási jogok és ezért szerzői jogi értelemben nem minősülnek önmagukban műnek, nem kell hogy egyéni és eredeti jellegük legyen (errő lásd a Murphy-üggyel kapcsolatban írt számos korábbi bejegyzésemet). Így kérdésként merült fel, hogy miként alkalmazható a szabad felhasználás jogelve és az ezáltal megkövetelt “cél által indokolt” terjedelem fogalma az ügyben.

• A jogtulajdonosok védelmet azért érdemelnek, mivel jelentős költséget fektettek be a sportközvetítés előállításába.

• Mennyiségi szempontból az önmagukban általában 8 másodperc hosszúságú videoklipek nem tekinthetők jelentősnek, tehát ez még értelmezhető a cél által indokolt terjedelem fogalma alatt.

• Minőségi szempontból azonban a videoklipek tipikusan a sportesemény legérdekesebb részeit tartalmazták, ezért értékesnek és kifejezetten érdeklődésre számot tartó részeknek minősülnek.

4. Az applikáció – melyet egyébként reklámoztak is – felhasználásával közétett videoklipek – különösen azok értéke miatt – elsősorban nem a tájékoztatás, hanem fogyasztás célját szolgálták. E tény megállapítását az sem befolyásolta, hogy a felhasználók kommentet is adhattak az általuk megosztott videoklipekhez.

A fentiek szerint tehát a videoklipek applikáción keresztül megosztása nem esik a szabad felhasználás kategóriájába, mivel a cél által indokolt terjedelem fogalma nem teljesül.

A High Court szerint még ha az applikáció általi videoklipek megosztása a szabad felhasználásnak minősülne is, a szabad felhasználás szigorú feltételei nem teljesülnek, hiszen a megosztás a jogtulajdonosok gazdasági érdekeit komolyan sértette, valamint a felhasználás nem minősül tájékoztatási célúnak. Másként fogalmazva lényegében a sportközvetítések gazdasági értéke került felhasználására és a cél így nem a napi, időszerű eseményekről való tájékoztatás volt.

A hazai jogtulajdonosok helyzete és az ítélet jelentősége

A High Court ítéletében foglaltak egy hasonló hazai ügy esetében hasznos kiindulópontnak bizonyulhatnak.

A magyar szerzői jogi törvény – különösen mivel az online világot érintően az EU-n belül kifejezetten harmonizált jogterületről van szó – hasonlóan védi a rádió- és televízió szervezetek (tehát a médiatársaságok) szerzői jogi joghoz kapcsolódó jogait is, hiszen a műsoruk (így például a sportközvetítések) nyilvánossághoz közvetítéséhez, rögzítéséhez, ezt követő többszörözéséhez vagy on-demand hozzáféréséhez a médiatársaság – mint szomszédos jogi jogosult – hozzájárulása szükséges.

A szabad felhasználás a szerzői jogi törvény szerint is irányadó, azonban annak általános (“háromlépcsős” teszt) és egyedi (napi, időszerű tájékoztatás a cél által indokolt terjedelemben) szigorú feltételeit teljesíteni kell. Álláspontunk szerint a szabad felhasználásra való hivatkozás már eddigi is ingoványos területnek bizonyult és inkább a jogtulajdonosoknak kedvezett. Ezt az értelmezést a High Court ítélete is alátámasztja.

Összességében sportszövetségeknek és a velük szerződő médiatársaságoknak a sportközvetítési jogok értékének ebből a szempontból való csökkenése miatt a szerzői jogi törvény alkalmazása esetén sem szükséges tartaniuk.

______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post analyzes the judgement of the High Court delivered recently in the case “England and Wales Cricket Board and Sky UK Limited vs Tixdaq Limited and Fanatix Limited” where the High Court found that copyright in a broadcast of a sporting event can be infringed by the reproduction of eight-second clips. In the Hungarian language version I describe (i) the factual background and main legal issues of the case; (ii) the significance of the case from a commercial perspective (exclusivity and the related value of broadcasting rights); (iii) the main findings of the High Court; (iv) the relevance of the case for Hungarian rights holders (i.e. that the principles and reasoning of the judgement of the High Court can be applied to Hungarian matters regarding fair dealing as well).

A 2014-es labdarúgó VB közvetítésének néhány jogkérdése / Legal issues concerning the broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup

(Please scroll down for the English version)

A XX. labdarúgó világbajnokságból (“VB”) már csak a bronzmérkőzés és természetesen a döntő van hátra. Az eddigiek alapján elmondható, hogy minden idők egyik legjobb, leggólgazdagabb világbajnokságát élvezhetjük. A játék mellett jogi szempontból szintén érdekes az is, hogy milyen módon jutnak el hazánk közönségéhez a VB mérkőzései, és ezzel kapcsolatban melyek a közvetítés szempontjából a legfontosabb jogkérdések.  Ennek szellemében jelen posztban a közvetítési jogok értékesítési rendszerével és a mérkőzések nyilvános helyeken való közvetítésével (public viewing) foglalkozom.

Jogtulajdonos: a FIFA

A VB-hez kapcsolódó valamennyi közvetítési és kereskedelmi jog jogosultja a FIFA. Ebből következően a FIFA jogosult az esemény említett jogainak bármilyen jellegű értékesítésére is (lásd a FIFA 2014-es VB-re vonatkozó szabályzatának 15. cikkelyét és a FIFA alapszabály 78. és 79. cikkelyeit). Magáról a VB mérkőzéseiről felvételeket a FIFA szerződéses partnere, a HBS (Host Broadcasting Services) készíti el, illetve biztosítja a mérkőzések közvetítéséhez szükséges jelet is a jogokat megvásárló médiaszolgáltatók részére. A FIFA illetékes szerve pedig maga tárgyal az egyes meghatározott kritériumoknak megfelelő médiaszolgáltatókkal a közvetítési jogok értékesítéséről.

A közvetítési jogok értékesítése Európában és Magyarországon

Európa területére – az öt legnagyobb piac (Németország, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország) kivételével – az European Broadcasting Union (“EBU”, magyarul: Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) vásárolta meg a VB közvetítési jogait tagja részére, tehát az EBU megvásárolta a jogokat a FIFA-tól, majd azokat továbbadta tagjainak. Az 1950-ben alapított, svájci székhelyű non-profit szervezet EBU-nak túlnyomó részben nemzeti közszolgáltató médiatársaságok a tagjai, hazánkból az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap). Az EBU az 1954 óta létező Eurovision rendszerben osztja szét tagjai között az általa többnyire kizárólagos jelleggel megvásárolt jogokat (illetve a tagok az általuk megszerzett jogokhoz egymás részére kölcsönös hozzáférést biztosíthatnak). Az MTVA a VB 64 mérkőzésének valamennyi platformra szóló közvetítési jogait az EBU-tól több mint 900 millió forintért vásárolta meg. (Összehasonlításképpen: az ESPN az USA területére a 2010 és 2014-es VB-k közvetítési jogait 100 millió USD ellenében szerezte meg, míg a Fox Sport a 2018 és 2022-es jogokért 400-500 millió USD-t fizetne, részletesen lásd itt.) A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy az MTVA magyarországi jogtulajdonosként az ismétlési jogokat továbbadta a Digi-nek, így lehet az, hogy reggelente a Digi Sporton felvételről láthattuk, láthatjuk a VB mérkőzéseit.

Az EBU és a kapcsolódó EU-s versenyjogi kérdések

A fentiek alapján látható, hogy az EUB számos médiaszolgáltató csoportosulásaként jelentősen jobb helyzetben van bizonyos jogok, így a sportközvetítési jogok megszerzéséért folytatott “küzdelemben”, mint a jogokért egyenként “ringbe szálló” nem tag médiaszolgáltatók. Ez a helyzet pedig az Európai Unió által biztosítani kívánt szabad verseny követelményrendszerébe is ütközhet. Az Európai Bizottság – mint a versenyügyekért elsősorban felelős szerv -, majd a fellebbezéseket követően az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) több ügyben is foglalkozott az EBU Eurovision programszétosztási rendszerével. Ebből a szempontból a legfontosabb döntések 90′-es években és a 2000-es évek elején születettek a Screensport vs. EBU és a Metropole vs. EBU ügyekben Az ügyek lényege tömören a következő volt: az EBU rendszerét támadó médiaszolgáltatók szerint az Eurovision jogellenes kollektív vételi megállapodás, amely egyéb csatornákat elzárt a közvetítési jogok megszerzésétől: egyrészt az érintett csatornák nem is tudják megvásárolni a jogokat, másrészt az EBU és tagjai a megszerzett jogokat nem adták tovább (azaz a rendszer “kimeneti” korlátozást is magában foglalt, melynek következtében számos jog “kihasználatlan” is maradt – bizonyos eseményeket annak ellenére hogy a közvetítési jogaikat megvették, nem közvetítettek). Az EBU az ügyekben lényegében azzal érvelt, hogy az egyes médiaszolgáltatók a közvetítési jogokat egyedül nem tudnák megvásárolni, másrészt a rendszer jelentős költségcsökkentéshez vezet és a fogyasztók részére egységesen magas minőséget biztosít. Az ügyek konklúziójaként az Eurovision rendszer továbbra is fennmaradhatott és – ahogy fentebb bemutatásra került – működik ma is, azonban a tagoknak fair, átlátható és nem diszkriminatív módon hozzáférést kell biztosítaniuk a nem tag médiaszolgáltatók részére az EBU által megszerzett és a tagjainak továbbadott közvetítési jogokhoz. Emellett természetesen továbbra is teljesülnie kell annak az előfeltételnek, hogy a rendszer magas szintű minőséget biztosítson és a költségek csökkentését eredményezze.

Public viewing (“nyilvános mérkőzésnézés”) – ezúttal nincs vita

A VB alatt jelentős népszerűségnek örvend a köztereken, például Budapesten a Szabadság téren felállított kivetítőn vagy a különböző vendéglátóipari egységekben való mérkőzéskövetés. Korábban többször felmerült, hogy a mérkőzést ilyen módon elérhetővé tévő szervezőknek, üzemeltetőknek jogdíjat kellene fizetniük vagy a közvetítési jogokat kizárólagosan megszerzett csatornának vagy közvetlenül magának a jogtulajdonosnak, esetünkben a FIFA-nak. A korábbi félreértések elkerülése végett (lásd például a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokságot és az MTVA esetét) a FIFA a 2014-es VB kapcsán kiadott egy a mérkőzések nyilvános közvetítésére vonatkozó szabályzatot. A szabályzat részletesen meghatározza, hogy milyen public viewing eseményeket érintően szükséges engedély beszerzése a FIFA-tól. Engedély beszerzése abban esetben kötelező, ha nyilvános mérkőzésnézés kereskedelmi célú (például mert a szervező belépőjegyet szed, szponzorai vannak vagy bármilyen módon kereskedelmi előnyhöz jut a közvetítésből). Az éttermek, bárok nem esnek ebbe a kategóriába csak akkor, ha a mérkőzések közvetítését az imént említetteknek megfelelően közvetlen kereskedelmi haszonszerzésre használják fel (ebben az értelemben az, hogy egy bárba többen térnek be, mivel ott mérkőzést közvetítenek, nem esik ebbe a kategóriába).

_______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this blogpost examines the legal issues surrounding the sale and purchase of broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup. There is a brief analysis on the Eurovision system of the European Broadcasting Union and the related EU case law (Screensport and Metropole). The blogpost also describes the FIFA regulations for public viewing events and makes it clear when it is necessary to obtain a licence from FIFA to show the matches of the world cup to the public. If you would like to have more information please do not hesitate to contact me.

Update: médiajogok – hivatalosan is megindult az EU vizsgálat / Update: media rights – EU investigation officially launched

[Please scroll down for the English version]

Korábbi bejegyzésemben beszámoltam arról, hogy küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítése EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Hétfőn Joaquin Almunia, a Bizottság versenypolitikáért felelős alelnöke nyilatkozatban megerősítette, hogy a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálatot.

A nyilatkozat alapján megállapítható, hogy a vizsgálat tárgyát a hollywood-i kasszasiker filmek jogtulajdonosai (Twentieth Century Fox, Warner Bros., Sony, NBCUniversal és Paramount), valamint a legnagyobb pay-TV szolgáltatók (BSkyB, Sky Italia, Canal+, Sky Deutschland és DTS) között kötött szerződések képezik. E megállapodások a nagy-britanniai, olasz-, francia-, német- és spanyolországi piacon a filmek műholdas és online sugárzásának jogát abszolút területi kizárólagosság alapján biztosítják.

Fentiekből következően – a korábbi hírekkel ellentétben – a sportközvetítési jogok értékesítésének vizsgálatára az eljárás nem terjed ki. A nyilatkozat szerint a megindult vizsgálat célja az, hogy az Európai Unió Bíróságának a Murphy-ügyben a műholdas sportközvetítési jogok értékesítésével kapcsolatban megállapított tétele alkalmazható-e kasszasiker filmek értékesítésére is. Tehát: versenyellenes-e az abszolút területi kizárólagosság azon okokból, hogy az a médiaszolgáltatók közötti verseny kiküszöböléséhez és az egységes európai piac országhatárok mentén történő mesterséges felosztásához vezet? (Korábbi írásaim a Murphy-ügyről itt érhetők el.)

Ebben a kontextusban a Bizottságot – a Murphy-ügyhöz hasonlóan – leginkább az aggasztja, hogy az abszolút területi kizárólagosság alapján a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül, akár még a másik tagállamban tartózkodó fogyasztó megkeresésére sem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést nem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Emellett a gyakorlatban a jelenlegi szisztéma azt is eredményezheti, hogy amennyiben az előfizető nem abban a tagállamban kívánja megtekinteni az előfizetett tartalmat, amelyben az előfizetői szerződést megkötötte, úgy a kizárólagosság miatt nem fér hozzá ahhoz a szolgáltatáshoz, amelynek ellenértékét korábban már megfizette. Így a Bizottság a vizsgálat során elsősorban ezen passzív értékesítési tilalmakra fog fókuszálni.

Végül lényeges kiemelni, hogy a fentiek alapján a Bizottság tehát nem a területi kizárólagosság alapján történő értékesítés létének jogszerűségét vonja kétségbe. Azaz nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a modell – hasonlóan a sportközvetítési jogokhoz – kisebb-nagyobb, versenyjogi megfelelőséget szolgáló “finomhangolásokkal” – várhatóan különösen a passzív értékesítési tilalmak feloldásával – maradni fog.

Összességében a sportszektor számára a vizsgálat abból a szempontból bírhat jelentőséggel, hogy a Murpy-ügyben fentebb említett, azonban versenyjogi szempontból részleteiben nem elemzett tétel milyen mértékben kerül kibontásra, illetve milyen olyan megállapításokat eredményez, amelyek a sportközvetítési jogok értékesítési struktúrájának további átalakítást tehetik szükségessé.

Update: a bejegyzés kibővített változata a Napi Gazdaság 2014. január 21-ei számában “Filmes jogok: hivatalosan is megindult az EU vizsgálat” címmel jelent meg.

______________________________________________________________________________

In my blog posted back in November last year I reported that the European Commission was going to launch a formal antitrust probe into sales of pay-TV rights to screen premium sports events and Hollywood blockbusters. On 13th January Joaquín Almunia, Vice President of the European Commission responsible for Competition Policy, announced that the Commission opened an antitrust investigation concerning the cross-border provision of pay TV services. It is clear from the statement that the investigation will be limited to the application of the principles established in Murphy to licensing deals between pay-TV operators and the major US film studios. Thus, there is no further scrutiny of exploitation of broadcasting rights in the sports sector (further information available here). According to the statement, the “investigation will focus on restrictions that prevent the selling of the content in response to unsolicited requests from viewers located in other Member States – the so-called “passive sales” – or to existing subscribers who move or travel abroad.” From the sports sector’s point of view it will be interesting whether there will be any findings in this probe which will also require further adjustment of the exploitation system of sports media rights to secure compliance with EU competition law.

Should you require more information related to this topic, I would be delighted to answer to your enquiry. Please kindly send an email to peter.rippel.szabo@gmail.com.

2013-as kiemelkedő ügyek, amelyek 2014-et és a jövőt is meghatározhatják

Ahogy olvasóim megszokhatták, blogomon általában olyan ügyekről írok, melyek jogi megítélése, kimenetele vagy akár egyszerű megtörténte jelentős módon befolyásolhatja a sport világának jövőjét. Így ezen események akár ránk, szurkolókra és sportbarátokra is kihatással bírhatnak. A 2013-ban a blogomon publikált 21 bejegyzésemből az év utolsó napján alább összegyűjtöttem néhány olyan esetről szóló írásomat, mely ügyek a 2014-es évre is átnyúlnak és a sport jövőjét meghatározóan átformálhatják. Lássuk a Paris Saint Germain-t és az UEFA Financial Fair Play-t, a Neymar ügyletet, a 2022-es katari VB-t, a sportmédia piac nagy kérdéseit, továbbá az FC Barcelonának és a Real Madridnak nyújtott állami támogatásokat!

• 2013.02.04 – Jog, marketing és sport – a fair play határmezsgyéin – Idén januárban a Qatar Tourism Authority négy évre szóló szponzorálási szerződést kötött a francia Paris Saint-Germain labdarúgó klubbal. A megállapodás értéke 650 millió euró. A szerződés azonban könnyen az UEFA által előírt Financial Fair Play licencrendszer előírásaiba ütközhet. Hogyan vizsgálja majd az UEFA a kapcsolt vállalkozások közötti jogügyleteket, illetve kizárnak-e igazi nagycsapatokat a Bajnokok Ligájából?
  

• 2013.07.12 – Neymar Barcelonához igazolása – miért részesülhettek harmadik személyek is az átigazolási díjból? – A nyári nemzetközi labdarúgó átigazolási szezon egyik slágere Neymar FC Barcelonához igazolása volt. A katalán csapat 57 millió eurót fizetett ki a labdarúgó játékjogának megszerzéséért. A sajtóban megjelent hírek szerint a Santos – Neymar korábbi csapata – az említett 57 millióból csupán alig több mint 9 millió euróhoz jutott. Hogyan küzd meg a FIFA a “játékoskereskedelemmel”, illetve mi lesz a Neymar-ügy vége, különösen hogy már a spanyol hatóságok sikkasztás miatt is vizsgálódnak?

• 2013.10.15 – Kártérítés a katari VB téli rendezése miatt? – Az elmúlt időszakban egyre erőteljesebben teret nyernek azok az érvek, melyek szerint a 2022-es katari VB-t – tekintettel az országban június-júliusban uralkodó hőségre – nem nyáron, hanem télen kellene megrendezni, megóvva ezzel elsősorban a labdarúgók és a szurkolók egészségét. Amennyiben azonban a VB az eredeti tervek szerint nyár helyett télen kerülne megrendezésre, több a rendezés jogára pályázott ország – elsősorban Ausztrália – kártérítési igény érvényesítését tervezi a FIFA ellen. Mi lesz a katari VB-vel, különös tekintettel a többi kapcsolódó “botrányra” is?

• 2013.11.28 – Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon – Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Jogsértőnek találják-e az EU-s szervek a jelenlegi jogértékesítési szisztémát, és ha igen, jelentősen megváltozhatnak-e az eddig megszokott televízió-nézési szokásaink, illetve milyen alternatív értékesítési rendszert dolgoznak ki a jogtulajdonosok?

• 2013.12.30. – EU vizsgálat: forrósodik a talaj az FC Barcelona és a Real Madrid talpa alatt – Karácsony előtt az Európai Bizottság közleményben tudatta, hogy hivatalos vizsgálatot indít több spanyol labdarúgó klub – közöttük az FC Barcelona és a Real Madrid – esetében a részükre a spanyol állam által nyújtott tiltott állami támogatások miatt. Amennyiben a vizsgálat jogsértést állapít meg, az érintett csapatoknak súlyos eurómilliókat kell visszafizetniük a spanyol állam részére. Helyzeti előnyt veszítnek a spanyol óriások az európai versenyben, illetve valóban szankiconálnak-e minden állami támogatást az európai profi klubfutballban?

A felvetett kérdésekkel összefüggésben a bejegyzéseim minden esetben bemutatják az ügyekben várható fejleményeket és kilátásokat. Emellett ezúton kívánok olvasóimnak boldog új évet! Bízom benne, hogy a 2014-es évben is meglátogatjá(to)k és olvassá(to)k a blogot.

Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon / Formal antitrust probe into sale of sports media rights on the horizon

[Please scroll down for the English verison]

Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Bár a hivatalos megerősítés még várat magára, médiahírek szerint a Bizottság hamarosan bejelentheti a formális eljárás megindítását.

A sportközvetítési jogok esetében hosszú ideje alkalmazott szerződéses struktúra lényege – ahogy azt már több írásomban bemutattam -, hogy a jogtulajdonosok (mint pl. az angol Premier League, a német Bundesliga) a közvetítési jogokat egy meghatározott területen (döntő többségében egy tagállamban), időtartamban, platformon vagy platformsemleges alapon a felhasználással kapcsolatban a jogot megszerző médiaszolgáltató(k) részére abszolút kizárólagosságot biztosítva adják át.

Összességében ez a modell ahhoz vezet, hogy egyrészt adott időszakban, térben és platformon csak az érintett médiaszolgáltató sugározhatja a szerződésben meghatározott sporteseményeket, másrészt a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül nem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést sem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Hatásában tehát az EU által megteremteni kívánt egységes piac az országhatárok mentén felosztásra kerül.

A Bizottság és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata már több alkalommal vizsgálta a kizárólagossági klauzulákat és a kapcsolódó értékesítési módszereket. Ilyen volt például az UEFA Bajnokok Ligája, Bundesliga és Premier League ügyek, amikor a Bizottság az említett versenyek közvetítési és marketingjogainak kollektív értékesítését mentesítette, a NewsCorp./Telepiù ügy, melyben a Bizottság a SkyItalia összefonódással kapcsolatban fogadott el kötelezettségvállalásokat, a Coditel-ítélet, amikor a Bíróság a filmes jogok kábeltelevíziós értékesítését vizsgálta, továbbá a Murphy döntés, melyben a Bíróság a Premier League közvetítési jogainak kizárólagosságáról adott iránymutatást. Összességében azonban a kizárólagossági klauzulák megítélése versenyjogi szempontból mindmáig inkább bizonytalan, egységes jogi álláspont eddig nem alakult ki. Médiainformációk szerint a Bizottság a vizsgálat megindításával egyszer és mindenkorra eldöntené, hogy az ilyen abszolút jellegű kizárólagossági klauzulák összhangban állnak-e az európai versenyjoggal vagy sem.

Az abszolút kizárólagossági klauzulákat a Bizottság nagy valószínűséggel tiltott versenykorlátozásnak minősíti, így a fő hangsúly az esetleges mentesítésen lehet. Ez utóbbi körben számos gazdasági, piaci, szociális és innovációs tényezőt szükséges figyelembe venni, így különösen a médiaszolgáltatók által megvásárolt tartalom kizárólagosság hiányában való refinanszírozhatóságát, a jogok értéke esetleges csökkenésének hatásait a piac különböző szereplőire, a sportbeli szolidaritási mechanizmus fenntarthatóságát, a labdarúgáson kívüli további sporttartalom eladhatóságát, az eltérő tagállami fogyasztói szokásokat, a különböző tagállamok polgárainak vásárlóerejét stb.

A Bizottság az elbírálás során a fentebb említett ügyekben tett megállapításokat minden bizonnyal figyelembe veszi. Így például hangsúlyt fektethet a szerződésekben megállapított időtartam vizsgálatára (pl. a Bizottság a NewsCorp./Telepiù ügyben a műholdas sportközvetítési jogokkal kapcsolatban két éves határozott időtartamot tartott elfogadhatónak), az elővásárlási vagy szerződéshosszabbítási jogokra, az ún. holdback klauzulákra (azaz hogy a szerződés szükségtelenül nem akadályozza-e egyéb jogok értékesítését vagy továbbértékesítését) vagy a terjesztési platformokhoz való hozzáférésre.

A vizsgálat közvetlen előzményét képező, 2011 őszén hozott  nagy port felkavaró Murphy-ítélet az esetleges eljárás során az említett ügyek közül a legkiemelkedőbb jelentőséggel bírhat (az ügyről rövid összefoglaló itt, részletes elemzés az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számának 26-31. old. megjelent tanulmányomban érhető el). A Bíróság ezen döntése alapján a sportközvetítési jogok műholdas televíziós közvetítésére vonatkozó felhasználási szerződésekben foglalt teljes területi kizárólagosság a szolgáltatásnyújtás alapszabadságába ütközik. Emellett a Bíróság – részben a Coditel-ügyhöz hasonlóan – kitért arra is, hogy versenyjogi szempontból nem a felhasználási szerződésekben rögzített kizárólagosság jogellenes, hanem a médiaszolgáltatók arra irányuló kötelezettsége, hogy ne értékesítsenek olyan dekódereket, amelyek a felhasználási szerződésben rögzített területen kívül lehetővé tennék a mérkőzések vételét, azaz a felhasználási szerződések megtiltják, hogy a külföldi dekódereket azon televíziónézők rendelkezésére bocsássák, akik a műsorokat azon tagállamon kívül szeretnék nézni, amelyre az engedélyt megadták. Továbbá a Bíróság azt is megállapította, hogy a labdarúgó mérkőzés nem, pusztán az arról készült felvétel feldolgozását követően keletkező közvetítés bizonyos elemei minősülnek szerzői műnek, illetve a Bíróság értelmezte a szerzői művek a nyilvánossághoz való közvetítés fogalmát is. A Murphy-ügytől eltérően azonban jelen esetben a Bizottság a vizsgálatot egyrészt valamennyi platformra kiterjesztheti (a Murphy-ügyben csak a műholdas sugárzásról volt szó), másrészt akár több sportág és a filmes jogok is a vizsgálat tárgyát képezhetik (a Bíróság Murphy esetében csak a labdarúgás közvetítési jogairól döntött), harmadrészt most minden bizonnyal a versenyjogi elemzés kerül előtérbe, míg a Murphy-döntésben inkább a szerzői jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága állt a középpontban.

Tekintetbe véve az eddig gyakorlatot, az ügyben jogerős döntés – amennyiben valóban hivatalos vizsgálat indul – várhatóan mindhárom EU-s fórumot megjárva a Bíróság előtt és csak hosszú évek múlva fog születni. Végül megemlítendő, hogy a hírek szerint a Bizottság a sportközvetítési jogok mellett egyúttal a prémium filmes jogok – sportközvetítési jogokhoz hasonló – értékesítési módszereit is vizsgálná.

Update: a bejegyzés kibővített változata a Napi Gazdaság 2013. december 9-ei számában “Sportközvetítési és filmes jogok: tiltott versenykorlátozást jelent a kizárólagosság?” címmel jelent meg.

_______________________________________________________________________________

It has been recently reported that the European Commission is going to launch a formal antitrust probe into sales of pay-TV rights to screen premium sports events and Hollywood blockbusters. The above Hungarian version of this post describes (i) the reasons behind the potential antitrust investigation; (ii) the current method of selling premium sports rights in Europe; and (iii) the connections of this investigation with previous cases such as UEFA Champions League, Premier League, Bundesliga, SkyItalia, Coditel and Murphy. Should you require more information related to this topic, I would be delighted to answer to your enquiry. Please kindly send an email topeter.rippel.szabo@gmail.com.

A labdarúgáshoz kapcsolódó jogok értékesítése Magyarországon / Exploitation of sports rights to football in Hungary

[Please scroll down for the English version]

Ezen a nyáron – ahogyan arról korábban az EU szakértői workshopról szóló bejegyzésemben írtam – megismerkedtem több nyugat-európai sportvezetővel, sportban tevékenykedő jogásszal. Így az EU workshopon beszélgettem az angol Premier League európai kapcsolatokért felelős vezetőjével is. Az ő megkeresésére lehetőségem adódott egy a labdarúgással összefüggő jogok hazai értékesítéséről szóló tanulmány megjelentetésére a European Professional Football Leagues (EPFL) sportjogi kiadványában (Sports Law Bulletin – SLB).  Az EPFL a hivatásos európai labdarúgó ligák érdekképviseleti és reprezentatív szervezete. Az SLB a legfrissebb sportjogi kérdésekkel foglalkozik – elsősorban azonban nem kizárólagosan – a labdarúgásra fókuszálva. A kiadványt az EPFL az egyes hivatásos ligák és élklubok vezetői, valamint közjogi intézmények tisztségviselői és egyetemi tanárok részére küldi meg.

Az SLB aktuális – a labdarúgáshoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok elméleti és elsősorban gyakorlati kérdéseit tárgyaló – száma múlt héten jelent meg, melynek 53-58. oldalán olvasható az “Exploitation of sports rights to football in Hungary” (“A labdarúgáshoz kapcsolódó jogok értékesítése Magyarországon“) című tanulmányom. Az írás online is elérhető ezen a linken.  A tanulmányom

• bemutatja a labdarúgáshoz kapcsolódó imázs, közvetítési, versenyszervezési és online sportfogadási jogok értékesítési struktúrájának hazai jogszabályi és gyakorlati hátterét;

• leírja az értékesítéssel összefüggő legfontosabb jogkérdéseket; és

• praktikus javaslatokat fogalmaz meg  a jogszabályokkal való teljes összhang biztosítása érdekében.

A jogkérdések és javaslatok keretei között a gyakorlati oldalról megközelítve bemutatásra kerülnek

• a labdarúgók imázsának (pl. megjelenés, kép, hang stb.) klubok és MLSZ általi felhasználásával összefüggésben felmerülő, a sportolók előzetes írásbeli hozzájárulásának és az imázs klubra történő automatikus átszállásának kérdéskörei;

• a közvetítési jogok körében a kollektív értékesítéséből eredő esetleges versenyjogi problémák és társadalom számára kiemelt események jelentősége;

• az online sportfogadási jogok értékesítése és ennek lehetséges szerepe a fogadási csalások megelőzésében;

• a versenyszervezési jogban rejlő lehetőségek az “ambush marketing” és az “online piracy” leküzdésével összefüggésben.

A tanulmányhoz kapcsolódó bármilyen kérdés esetén elérhető vagyok a peter.rippel.szabo@gmail.com emailcímen.

_____________________________________________________________________________

My article “Exploitation of sports rights to football in Hungary” has been published in the Sports Law Bulletin (SLB) of the European Professional Football Leagues (EPFL). The article is also available online at EPFL’s official website (page 53-58) here.

 The EPFL is the representative body of European football leagues. The SLB is a publication reviewing the latest sports law developments – focusing on, but not limited to, football. It is distributed among senior league and club executives across Europe as well as public officials and academics.

This issue of the SLB is dedicated to the issues surrounding property rights in sport (intellectual property rights, but also sports organisers’ rights, commercial rights, image rights, etc.). In line with this, my article provides

• an overview of the Hungarian legal framework on the exploitation of image, broadcasting, event and online betting rights;

• highlights the main legal issues surrounding the exploitation of such rights; and

• recommends some solutions to these issues to be implemented in practice.

If you have any questions regarding the above article please contact me at peter.rippel.szabo@gmail.com.

Publikáció a sportközvetítések kizárólagosságának jogi határairól / Article on breaking up the exclusivity of sports broadcasts

[Please scroll down for the English version]

Dr. Halász Bálinttal – elismert ügyvéd az IP jog területén – társszerzőként írt angol nyelvű tanulmányunk “Breaking up the exclusivity of sports broadcasts – a Hungarian lawyer’s perspective” címmel a tegnapi napon jelent meg a vezető nemzetközi sportjogi portálon, a LawInSport-on. A tanulmány bemutatja a magyar jogrendszer azon legfontosabb előírásait, amelyek a médiaszolgáltatók által megszerzett közvetítési jogok kizárólagosságának “feltöréséhez” vezethetnek. Ezek az szabályok egyrészt a Médiatörvényben foglalt, a társadalom számára kiemelt jelentőségű eseményekhez kapcsolódnak (kötelező továbbadás és rövid híradás), másrészt a Szerzői jogi törvényben foglalt “fair dealing” jellegű előírásokat foglalják magukban. A tanulmány elérhető ezen a linken: http://www.lawinsport.com/articles/intellectual-property-law/item/breaking-up-the-exclusivity-of-sports-broadcasts-a-hungarian-lawyers-perspective. Jó olvasást!

____________________________________________________________________________

Bálint Halász, a leading Hungarian IP lawyer, and I co-authored the article “Breaking up the exclusivity of sports broadcasts – a Hungarian lawyer’s perspective” which was published on LawInSport yesterday. Our contribution provides an overview of the provisions of Hungarian law addressing exclusive sports broadcasting rights in the territory of Hungary. First, we address the relevant provisions of the Hungarian Media Act on events of major importance to society. Secondly, we focus on the legal background and practical implications of fair dealing provisions for providing information as set forth in the Hungarian Copyright Act. Under certain circumstances these provisions may enable third party broadcasters to gain access to exclusively broadcasted sports events. If you are interested in the full article please follow this link: http://www.lawinsport.com/articles/intellectual-property-law/item/breaking-up-the-exclusivity-of-sports-broadcasts-a-hungarian-lawyers-perspective. Happy reading!

A magyar sportesemények „koronaékszerei” – ezeket mindenkinek látni kell / The Hungarian sporting ’crown jewels’

[Please scroll down for the English version]

A sportközvetítési jogok értékesítésére irányuló szerződések lényeges részét képezik az exkluzivitásra (kizárólagosságra) vonatkozó rendelkezések. E szerződéses előírások szerint a sportközvetítési jogokat a jogtulajdonosoktól megszerző médiaszolgáltató az adott szerződés tárgyát képező sporteseményt, sportversenysorozatot a szerződésben meghatározott földrajzi térben, időszakban és platformon minden más médiaszolgáltatót kizárva közvetítheti. Ez ahhoz vezethet, hogy az érintett médiaszolgáltató által biztosított platformokra hozzáféréssel, előfizetéssel nem rendelkező fogyasztók nem tekinthetik meg az adott sporteseményt.

A társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események

Fentiek elkerülésére fontos, a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események (a külföldi terminológiában ún. „crown jewels” – „koronaékszerek”) esetében azonban a hatályos jogszabályok előírják, hogy azokat „teljes terjedelmükben, mindenkinek, ingyenesen látni kell”.  Így a médiaszolgáltató a szerződésben megszerzett a kizárólagos közvetítési jogot nem gyakorolhatja olyan módon, hogy azzal az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz hozzáférő hazai közönség jelentős részét – több mint húsz százalékát – kizárja a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró eseményeknek az eseménnyel egyidőben vagy későbbi közvetítés útján, előfizetési díj megfizetése nélkül figyelemmel kíséréséből.

A társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró eseményeket – a legizgalmasabb és legnézettebb médiatartalmakat – az erre hatáskörrel rendelkező Médiatanács határozatban állapítja meg, melyet végül az Európai Bizottság hagy jóvá. A magyar „koronaékszerek” körébe tartozó tartalmak esetében elbírálási szempont, hogy

• az esemény iránt a nézők széles körében jelentkezzen érdeklődés, és
• az esemény valamely világ- vagy európai szintű, illetve magyar érdekeltségű esemény legyen, amelyet – ide nem értve a kizárólagosan magyar érdekeltségű eseményeket – az európai országok jelentős részében közvetítenek.

Fentiekből következően amennyiben a kizárólagos közvetítési jog gyakorlása a hazai közönség legalább húsz százalékát kizárná a „koronaékszerek” figyelemmel kíséréséből, a kizárólagos közvetítési jogot szerzett médiaszolgáltató köteles az esemény közvetítése tárgyában az ajánlatkéréssel hozzá forduló – Magyarország polgárainak legalább nyolcvan százaléka által előfizetési díj megfizetése nélkül is elérhető – médiaszolgáltató (jelenleg: MTV1, TV2 és RTL Klub) számára méltányos és ésszerű feltételek mellett, a piaci viszonyokhoz képest megfelelő ellenérték fejében szerződési ajánlatot tenni az esemény élőben vagy későbbi közvetítés útján történő közvetítésére.

A magyar „koronaékszerek” tervezett listája

A Médiatanács 2012 elején honlapján hozta nyilvánosságra a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események összesített, tervezett listáját, mely – jelenleg az Európai Bizottság jóváhagyására várva – a következő sporteseményeket és közvetítésük módját sorolja fel:

1. a nyári olimpiai játékok (élő közvetítés) és a téli olimpiai játékok

2. a FIFA férfi labdarúgó világbajnokság (élő közvetítés) és az UEFA férfi labdarúgó Európa-bajnokság (élő közvetítés)

3. a férfi labdarúgó nemzeti válogatott mérkőzései (élő közvetítés)

4. az UEFA Bajnokok Ligája döntője (élő közvetítés), az UEFA Bajnokok Ligája és Európa Liga csoportkörének és egyenes kieséses szakaszának magyarországi klubcsapat részvételével zajló mérkőzései (élő közvetítés), illetve az UEFA Bajnokok Ligája és Európa Liga selejtezői magyarországi klubcsapat részvételével zajló mérkőzései

5. a férfi és női kézilabda világ- és Európa-bajnokság magyar nemzeti válogatott részvételével zajló mérkőzései az elődöntők és döntők élő közvetítésével

6. a férfi és női kézilabda EHF Bajnokok Ligája és Kupagyőztesek Európa Kupája magyarországi klubcsapat részvételével zajló mérkőzései az elődöntők és döntők élő közvetítésével

7. a férfi vízilabda világ- és Európa-bajnokság a magyar nemzeti válogatott részvételével zajló mérkőzései az elődöntők és döntők élő közvetítésével

8. a férfi vízilabda LEN Euroliga magyarországi klubcsapat részvételével zajló mérkőzései az elődöntők és döntők élő közvetítésével

9. a férfi és női kosárlabda világ- és Európa-bajnokság magyar nemzeti válogatott részvételével zajló mérkőzései az elődöntők és döntők élő közvetítésével

10. a férfi kosárlabda Eurochallenge és a női kosárlabda Euroliga kupaküzdelmei közül a magyar klubcsapat részvételével zajló mérkőzések az elődöntők és döntők élő közvetítésével

11. a férfi jégkorong világbajnokság magyar nemzeti válogatott részvételével zajló mérkőzései

12. a kajak-kenu világ- és Európa-bajnokság magyar versenyző részvételével zajló döntői

13. az úszó világ- és Európa-bajnokságok magyar versenyző részvételével zajló döntői

14. a Forma-1 Magyar Nagydíj futama

Aggodalomra tehát nincsen ok: amennyiben a magyar labdarúgó válogatott kijut a VB-re, azt az országban mindenki látni fogja.

____________________________________________________________________

The provisions in relation to the designation of certain events as events of major importance to society of The Audiovisual Media Services Directive were implemented by The Hungarian Act CLXXXV of 2010 on Media Services and Mass Media. This note describes how events of high interest to the society must be made accessible to the public in Hungary and provides the draft list of the Hungarian ‘crown jewels’ determined by the National Media and Infocommunications Authority.

Versenyt korlátozó sportszövetségek? / Do sports associations restrict competition?

[Please scroll down for the English version]

Ahogy különböző bejegyzéseimben utaltam már rá, a Sporttörvény szabályai szerint a sportszövetségek – bizonyos kritériumok betartásával – jogosultak a tagságukat alkotó sportklubok vagyoni értékű – sportközvetítési, ill. bizonyos imázs jellegű (szponzorálási, arculatátviteli) – jogainak elvonására, hogy azokat a sportklubok nevében és hasznára együttesen, kollektív módon értékesítsék. A sportszövetség keretein belül a sportklubok és képviselőik határozzák meg az elvonás konkrét módját és feltételeit. Ekkor a sportkluboknak és a sportszövetségnek eljárásuk jogszerűségének biztosítása végett nemcsak a Sporttörvényben, hanem egyéb jogszabályokban, így pl. a Versenytörvényben foglalt előírásokat is figyelembe kell venniük. Jelen bejegyzésben röviden bemutatásra kerül a sportjogok értékesítésben való megállapodáshoz kapcsolódó versenyjogi és gyakorlati háttér, mely minden sport iránt érdeklődőnek érdekes lehet. (Kiemelendő, hogy az alábbiakban a sportklubok és sportszövetség döntéséről, és nem a sportszövetség és a médiaszolgáltató vagy egyéb felhasználó között megkötött szerződésről esik szó.)

A sportjogok kollektív értékesítésére irányuló megállapodás és versenyjogi háttere

Fentebb írt, a sportjogok kollektív értékesítésére irányuló eljárás a versenytárs vállalkozások (tehát a sportklubok) között a fogyasztók (esetünkben a szurkolók) érdekében megfelelően működő gazdasági versenyt szabályozó Versenytörvény gazdasági versenyt korlátozó megállapodásának tilalmába ütközhet. A sportszektorra alkalmazva a Versenytörvény kapcsolódó főszabálya szerint tilos a sportklubok egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, azaz a sportszövetségnek olyan döntése, amely a sportjogok értékesítésére irányuló gazdasági versenyt korlátozza vagy akadályozza.

A sportklubok közötti, vagyoni értékű jogaik kollektív értékesítésére irányuló, a sportszövetségen belül alkotott szabályzatok értékesítési megállapodásokként vállalkozások társulása (sportszövetség) tagjai (sportklubok) által kötött, céljánál és hatásánál fogva is ún. horizontális versenykorlátozó megállapodásnak (vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött szervezete döntésének) minősülhetnek. A sportszervezetek által a sportszövetség működési keretei belül hozott kollektív értékesítésére irányuló szabály ugyanis korlátozza a szabad versenyt, mert nem teszi lehetővé az egyes sportkluboknak, hogy az ún. releváns piacon a vagyoni értékű sportjogaik engedélyezésére irányuló szerződéseket egymással versengve egyenként kössék meg a szponzorokkal és médiatársaságokkal.

A mentesítés lehetséges szempontjai

A Versenytörvény alapján egyedi esetekben a kollektív értékesítésben való megállapodás, mint döntés ún. hatékonysági és egyéb kapcsolódó szempontok alapján mentesítésre kerülhet a jogellenes versenykorlátozás tilalma alól, azaz amennyiben az ezen szempontoknak eleget tesz, a sportklubok és sportszövetség versenyjogilag is jogszerűen járnak el. A versenyjogi mentesítés során – a kapcsolódó EU-s joggyakorlatot is figyelembe véve – a következő szempontok figyelembevétele nyújthat támpontot egyedi ügyben való mérlegelés során:

• a megállapodásban kikötött időtartam határozott időre, pl. két-három szezonra szól;
• a sportklubok (és a sportolóik) valóban nagyobb mértékű és igazságosabban elosztott bevételekhez jutnak, mint egyéni értékesítés esetében (a sportbeli horizontális és vertikális szolidaritás elvének érvényesülése);
• a vagyoni értékű sportjogok megkülönböztetéstől mentes, átlátható és nyílt pályázati eljárásban kerülnek értékesítésre;
• a közvetítési jogok értékesítése esetén a csomagokat úgy kell összeállítani, hogy azok megvásárlására a releváns piacon jelenlévő médiaszolgáltatók többségének lehetőségében álljon;
• a kollektív értékesítés az adott sportversenysorozat, sportszövetség egységesebb brandjének kialakítását segíti elő;
• amennyiben az érintett sportszövetség a kollektív értékesítésre elvont sportjoggal kapcsolatban értékesítési megállapodást nem kötne, úgy ezen jogokat maguk a sportklubok is értékesíthetik;
• bármilyen egyéb sportjog vonatkozásában a sportszövetség, valamint a sportklubok és a sportolók részére lehetővé kell tenni a kollektív értékesítés körébe nem eső sportjogok kiaknázását (így a „kihasználatlan jogok” problémája is megoldódik, valamint kollektív értékesítés csak olyan jogok esetében történik, amelyeknél az sokkal hatékonyabbnak bizonyul az egyéni értékesítésénél); és
• a versenysorozat elnevezése nem vezeti félre a fogyasztókat;

feltéve, hogy a fentiek mellett a Sporttörvényben foglalt, a kollektív értékesítésre vonatkozó garanciális jellegű szabályok is betartásra kerülnek.

Kitekintés

A versenyjogi ügyekben hatáskörrel bíró Gazdasági Versenyhivatal eddig a szóban forgó sportszövetségi szabályzatokkal kapcsolatban nem indított versenyfelügyeleti eljárást, mely eljárás indításának a valószínűsége – különösképpen mivel a sportszövetségek a gyakorlatban betartják a Sporttörvény irányadó előírásait – továbbra is alacsony maradhat. Ezzel összefüggésben – elsősorban a sportközvetítési jogok esetében – az lehet mérlegelendő, hogy egy adott sportág (hazánkban jelenleg elsősorban a labdarúgás) – többek között hivatkozással a sport „sajátos jellegzetességeire” és a Sporttörvényben foglaltakra – jogosult-e tárgyalási és alkupozíciójának erősítésére a médiatársaságokkal és szponzorokkal szemben, mivel a kollektív értékesítésre irányuló döntés általában a médiatársaságok és szponzorok oldalán a tartalomhoz kapcsolódó választási lehetőségek csökkenésében és az árak emelkedésében realizálódhat.

___________________________________________________________________________

Optimised exploitation of sports rights is also a central issue from the viewpoint of Hungarian sports rights owners. Although population of Hungary and international exposure of Hungarian competitions are rather low key, sports clubs and sports associations generate most of their income through commercially exploiting their sports rights.  This note provides a brief insight into (i) the regulations of the Hungarian Sports Act on the exploitation of sports rights (ii) and its potential risks form the perspective of competition law, especially considering the justification of horizontal agreements concluded by sports club to collectively exploit their sports rights. Detailed English articles on these issues can be found here and here.

Mi az ún. geo-blocking a sportközvetítésekben? / What is geo-blocking in sports broadcasting?

[Please scroll down for the English version]

On-line streamelhető mérkőzések, sportösszefoglalók esetében többször találkozhatunk azzal, hogy a kapcsolódó tartalom nem nyitható meg és a videó helyén „A tartalom az Ön országában nem érhető el” vagy hasonlóan megfogalmazott felirat jelenik meg. Mégis milyen módon lehetséges ez a határok nélküli internet világában és mi ennek a sportközvetítési jogok jogtulajdonosainak és a médiaszolgáltatók szempontjából a gazdasági és jogi lényege?

Módszerek a sportközvetítési jogok értékesítésének maximalizálására és ennek okai

Az egyes sportversenyek (pl. a különböző labdarúgó bajnokságok vagy nemzetközi kupák), sportesemények (pl. az olimpiai Játékok) jogtulajdonosai az ezen rendezvényekhez kapcsolódó sportközvetítési jogokat a médiatársaságok részére jelentős összegű jogdíjakért értékesítik. E jogdíjak összegének maximalizálása érdekében a jogtulajdonosok különböző módszereket alkalmaznak.

Az egyik ilyen módszer az, hogy az adott sportversenyen résztvevő sportklubok – mint általában a sportközvetítési jogok eredeti jogtulajdonosai – a tulajdonukban álló sportközvetítési jogokat nem saját nevükben, egyenként értékesítik, hanem azok eladását a sportversenyt szervező sportszövetségre bízzák ún. kollektív értékesítésre. Egyrészt a sportközvetítési jogok így jóval nagyobb értékkel bírnak, másrészt az egységesen fellépő sportklubok jobb tárgyalási és alkupozícióba kerülnek a potenciális vásárló médiatársaságokkal szemben.

A másik értéknövelő módszer pedig – amely azonban már a jogokat megszerző médiatársaságoknak is elemi érdeke – a sportközvetítési jogok kizárólagos módon történő értékesítése (a kapcsolódó jogkérdésekről lásd itt és itt). Ez azt jelenti, hogy egy sportesemény közvetítési jogaival meghatározott földrajzi területen, időtartamban és platformon csak a licencet megszerzett médiaszolgáltató rendelkezik. A közvetítési módszerek közül egyre nagyobb teret nyer az internetes közvetítés, azaz a klasszikus „streamelés”. Az ilyen jellegű közvetítésre jogot szerző médiaszolgáltató általában a sporteseményt egyidejűleg, késleltetve és lekérhető (on demand) módon közvetíti, valamint összefoglalókat is nyilvánosságra hozhat.

Amennyiben az egyik országra, régióra jogot szerzett médiaszolgáltató webstreames közvetítése a médiaszolgáltatónak felróható módon másik, az érintett szerződésben nem szereplő országban és – az esetek döntő többségében – másik (tehát ugyanazon jogtulajdonos és másik médiaszolgáltató között ugyanarra a sporteseményre kötött) szerződés hatálya alá tartozó területen is elérhetővé válik, ez nyilvánvalóan sérti a sportesemény jogtulajdonosaival és az egyes médiaszolgáltatókkal szerződésben álló és egymással a legtöbbször konkuráló szponzorok és reklámszolgáltatók érdekeit. Ilyen eset lehet pl. amennyiben az egyik közvetítési területen elérhető streames közvetítés során a sportpálya mellett lévő LED hirdetőtáblákon más szponzor reklámja látható, mint egyik másik szerződés hatálya alá eső ország területéről elérhető streamen.

A geo-blocking fogalma és a megjelenése szerződésekben

Fentiek megfelelő kiküszöbölésére a sportközvetítési jogok internetes közvetítésének engedélyezését is magában foglaló szerződésekbe a jogtulajdonosok és a médiaszolgáltatók kifejezetten felveszik az ún. geo-blocking-ot szabályozó előírásokat is. A geo-blocking lényege az, hogy az adott sportesemény on-line streamjét csak bizonyos földrajzi helyen lévő személyek érhetik el, akiknek tartózkodási helye az Internet Protocol (IP) cím alapján kerül azonosításra.  Tehát az internetes közvetítések esetében a jogtulajdonosok és a médiaszolgáltatók ezzel a módszerrel törekednek a tartalom kizárólagosságának biztosítására az adott földrajzi térben lévő és a velük szerződésben álló szponzorok és reklámszolgáltatók által megcélzott homogénebb fogyasztói kör “befolyásolására”.

E célok elérése érdekében – röviden fogalmazva – egyrészt a médiaszolgáltató a sportközvetítési jogok értékesítésére irányuló szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy interneten keresztül történő közvetítés esetében (“streamelés”) a sportműsorszámot csak a szerződésben foglalt területen belül teszi elérhetővé. Másrészt a sportközvetítési jogok jogtulajdonosa pedig arra kötelezi magát, hogy a harmadik, tehát nem szerződéses fél médiaszolgáltató részére engedélyezett internetes közvetítések a szerződéses területen belül ne váljanak elérhetővé.

____________________________________________________________________________

As it can be witnessed by many when attempting to watch sports events online that potential viewers, depending in which country they are located and from which website they try to view the content, may find the following or similar statement on the computer screen: “the requested video cannot be displayed in your region”; instead of the sports event itself.  This note looks into the economic and legal background of the geo-blocking methods used by sports rights holders and broadcasters in order to ensure maximum value of sports broadcasting rights accessible via internet and briefly describes the geo-blocking clause used in sports broadcasting agreements.