Az MLSZ játékos-ügynöki (közvetítői) szabályzatának problémái / Legal issues concerning the Hungarian FA’s regulations on working with intermediaries

(Please scroll down for the English version)

Lassan két hónapja lépett hatályba a Magyar Labdarúgó Szövetség (“MLSZ”) játékos-ügynökökre vonatkozó közvetítői szabályzata (“MLSZ Közvetítői Szabályzat”). Ezzel a FIFA közvetítőkre vonatkozó 2015. április 1-jén hatályba lépett szabályzatának (‘FIFA Regulations on Working with Intermediaries’, “FIFA Közvetítői Szabályzat”) hazai átültetésére került sor. Az MLSZ Közvetítői Szabályzat jelenlegi formájában azonban számos gyakorlati kérdést nem vagy bizonytalanságra okot adó módon rendez, melyek ráadásul a tegnap zárult fő nyári átigazolási szezonban vezettek feloldhatatlan problémákhoz. Jelen posztban – egy rövid, a szabályzatok hatályba lépésének hátterét leíró bevezető után – bemutatom az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez, valamint egyes előírásainak gyakorlati alkalmazásához kapcsolódó problémás jogkérdéseket.

Miért kerültek elfogadásra az új közvetítői szabályzatok?

A FIFA Közvetítői Szabályzat célja a labdarúgók átigazolásában résztvevő játékos-ügynökök – új nevükön “közvetítők” – teljes ellenőrzése és a közvetítői jutalékok összegének csökkentése. Ezért a hatálya nem csak természetes személy játékos-ügynökökre, hanem minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, akik labdarúgókat vagy klubokat képviselnek játékos- vagy átigazolási szerződések megkötése során, vagy ehhez kapcsolódóan bármilyen szolgáltatást nyújtanak. (A FIFA Közvetítői Szabályzatról részletesen itt lehet olvasni korábbi bejegyzésemben.) A FIFA – a FIFA Közvetítői Szabályzat 1(2) cikke szerint – az egyes nemzeti szövetségek – köztük az MLSZ – részére kötelezővé tette a FIFA Közvetítői Szabályzat nemzeti szinten való átültetését, melynek határideje a 11(1) cikk szerint 2015. április 1-je volt. Továbbá FIFA Közvetítői Szabályzat alapján a nemzeti szövetségeknek (i) regisztrációs rendszert kell(ett) felállítaniuk, melyben a közvetítőket minden egyes átigazoláskor regisztrálni kell, illetve (ii) évente kötelesek közzétenni a regisztrált közvetítők nevét, az általuk közvetített tranzakciókat és az ezekért kapott díjazásokat, valamint az esetlegesen alkalmazott szankciókat. A FIFA Közvetítői Szabályzat csak a minden nemzeti szövetség által átültetendő minimum-előírásokat határozza meg. Emellett azonban lehetővé teszi, hogy a szövetségek a közvetítők tevékenységére vonatkozóan további követelményeket írjanak elő.

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépéséhez kapcsolódó gyakorlati és jogi kérdések

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálybalépésével összefüggésben három időpontot szükséges kiemelni:

  • 2015. április 1: A FIFA Közvetítői Szabályzat április 1-jén hatályba lépett, mellyel egy időben (i) a korábbi MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat alapján kiadott játékos-ügynöki licenceknek érvényüket kellett volna veszíteniük; és (ii) az MLSZ Közvetítői Szabályzatnak hatályba kellett volna lépnie.
  • 2015. június 1: Az MLSZ elnöksége 72/2015 (06.01.) sz. határozatában úgy döntött, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat előírásai érvényesek azon közvetítők vonatkozásában, akik Magyarországon igazolt játékosokat és/vagy magyar sportszervezeteket képviselnek, azaz az MLSZ magyar fordítással szó szerint átvette a FIFA Közvetítői Szabályzatot. Továbbá az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. § 2. mondata szerint 2015. június 1-jével került hatályon kívül helyezésre az MLSZ korábbi játékos-ügynökökre vonatkozó szabályzata (“MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat”) szerinti licencrendszer, mivel a licencek ekkor vesztették érvényüket.
  • 2015. július 8: Az MLSZ Közvetítői Szabályzat ekkor lépett hatályba az MLSZ Közvetítői Szabályzat 12. § harmadik mondata alapján, melyet az MLSZ elnöksége a 106/2015 (07.07) számú határozattal fogadott el. Egyúttal az MLSZ hatályon kívül helyezte a 72/2015 (06.01.) sz. határozatát a FIFA Közvetítői Szabályzat közvetlen alkalmazásáról.

Fenti dátumokból megállapítható, hogy a 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között még hatályban lévő MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat, valamint 2015. június 1-ig érvényben volt licencrendszer 2015. április 1-je óta – azaz két hónapig – kifejezetten ellentétben állt a FIFA Közvetítői Szabályzattal. Ez az “átmeneti” állapot a játékos-ügynökök / közvetítők, valamint a labdarúgók és a klubok szempontjából kiemelkedő jelentőségű gyakorlati jogkérdéseket veti fel, így többek között:

  • Melyik szabályzat – a FIFA Közvetítői Szabályzat vagy az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat volt irányadó a Magyarország területén tevékenykedő játékos-ügynökökre ebben az átmeneti időszakban?
  • Mi a jogi sorsa az ezen időszakban kötött képviseleti szerződéseknek, különösen azokra milyen előírások voltak irányadók 2015. április 1-je és 2015. június 1-je között, amikor bizonytalan volt, hogy melyik szabályzat irányadó Magyarországon?
  • Alkalmazhatók-e szankciók azon játékosokkal és klubokkal szemben, akik – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétben álló MLSZ szabályozás okán – a FIFA Közvetítői Szabályzattal ellentétesen jártak el 2015. június 1-ig?

Az MLSZ Közvetítői Szabályzat további főbb problémái és kérdéses rendelkezései

  • Kérdés, hogy mi a sorsa az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatályba lépése előtt – azaz az MLSZ Játékos-Ügynök Licenc Szabályzat hatálya alatt kötött – és az MLSZ Közvetítői Szabályzat hatálya alatt polgári jogilag érvényes képviseleti szerződéseknek, például  szükséges-e azokat módosítani vagy közös megegyezéssel megszüntetni és új szerződést kötni, különösen mivel a korábban kötött szerződéseknek lehetnek olyan előírásai, amelyek ellentétben állnak az MLSZ Közvetítői Szabályzattal? A kérdést az MLSZ Közvetítői Szabályzat 11. §-ának utolsó mondta nem világosan rendezi, azt közvetlenül nem érinti. Egyébként az MLSZ honlapján 2015. június 10-én közölt “információ” szerint a szabályzat hatályba lépése előtt kötött képviseleti szerződések hatályosak addig, ameddig a szerződésben meghatározták. Ezt az információt – melyről hivatalos elnökségi határozat nem érhető el – tulajdonképpen “felülírta” és az itt feltett kérdést nyitva hagyta az MLSZ elnökségének az MLSZ Közvetítői Szabályzatot elfogadó határozata.
  • A FIFA Közvetítői Szabályzat 3(1) cikke, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat 3. § (1) bekezdése szerint az MLSZ – mint nemzeti labdarúgó szövetség – nyilvános regisztrációs rendszert működtet. E rendszer jelenleg sem érhető el az mlsz.hu-n. Így ehhez kapcsolódó kérdés, hogy mi a jogi sorsa azon ügyleteknek és képviseleti szerződéseknek, amelyek regisztrációja 2015. június 1-je után nem történhetett meg a nyilvánosan elérhető regisztrációs rendszer hiányában? Továbbá szankcionálhatók-e azon játékosok és klubok, akik a FIFA Közvetítői Szabályzatban, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzatban előírt regisztrációs kötelezettségüknek ezért nem tudtak eleget tenni?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (4) bekezdése szerint a szerződés maximum időtartama két év, míg az ahhoz mintaként csatolt  “képviseleti szerződés minta” 1. pontja szerint a szerződés határozatlan időre is köthető. Kérdés, hogy a két egymástól teljesen eltérő rendelkezés közül melyik az irányadó?
  • Az MLSZ Közvetítői Szabályzat 5. § (8) bekezdése szerint 18. évi alatti labdarúgóval nem lehet képviseleti szerződést kötni, azonban a Sporttörvény 7. § (5) bekezdése szerint ez a tilalom csak az amatőr labdarúgókra irányadó. Jogi – és egyébként üzleti-gyakorlati szempontból is – nehezen indokolható, hogy egy szövetség belső szabályzata felülírja egy törvény rendelkezéseit.

Összegzés és szükséges lépések

Összességében látható, hogy a FIFA Közvetítői Szabályzat átültetésével való jelentős késlekedés, valamint az MLSZ Közvetítői Szabályzat néhány rendelkezése komoly gyakorlati és jogi problémákat okoz. A közvetítők, a labdarúgók és a klubok mielőbbi érdeke az, hogy ezen kérdéseket illetően valamennyi tisztán láthassanak és legalább a téli átigazolási időszakot egy a gyakorlathoz hozzáigazított és jogi szempontból is megfelelően módosított közvetítői szabályzattal kezdhessék meg. Egy ilyen szabályzat birtokában az MLSZ is sokkal inkább meg tudná valósítani az MLSZ Közvetítői Szabályzat 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott célokat.

_____________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this post analyses some important issues concerning the Hungarian FA’s (“MLSZ”) regulations on working with intermediaries (“Regulations”). The Regulations entered into force on 8 July 2015. So there was ca. a three months delay with the implementation of FIFA Regulations on Working with Intermediaries which has been effective since 1 April 2015. Therefore, the stakeholders concerned (agents, players and clubs alike) encountered some tricky issues in the transfer window, like which regulations, i.e. the FIFA or MLSZ regulations, were applicable in the “interim” period or whether they could face some sanctions due to non-compliance with the FIFA Regulations on Working with Intermediaries. In addition, there is no clarity whether the agency contracts concluded prior to the implementation of the Regulations remained in force or must be amended or terminated. Also, the Regulations contain some controversial provisions e.g. on the length of intermediary contracts or the representation of under-aged professional players. Finally, the registration system for intermediaries is still not publicly available on the official website of MLSZ. This fact makes the practical application of the Regulations hardly possible.

Advertisements

A Daily Fantasy Sports jogi hátteréről – Legal aspects of Daily Fantasy Sports

[Please scroll down for the English version]

A Daily Fantasy Sports (“DFS”) – magyarul kb. “naponta játszható fantáziajátékok” – az utóbbi években egyre inkább elterjedőben vannak elsősorban az USA-ban és az Egyesült Királyságban. A DFS-sal foglalkozó vezető hírportálok szerint a DFS játékok hamarosan világszerte – így Európában is mindenhol – rendkívül népszerűek lesznek. Jelen posztban bemutatom a DFS játékok lényegét és a működésükhöz kapcsolódó legfontosabb jogkérdéseket.

Mi a DFS?

Az online működő DFS lényege, hogy a versenyző egy létező sportbajnokság (pl. NBA, NFL, Premier League) játékosaiból egy fantázia csapatot állít össze az érintett DFS játék meghatározott szabályai alapján. A játék során a versenyző csapata a fantázia csapatba választott játékosok valós, pályán mutatott teljesítményéből összeállított statisztikái alapján pontokat gyűjt, azaz a fantázia csapat összpontszámát az egyes játékosok valós teljesítménye határozza meg. A nyertes a versenyzők közül az, akinek a fantázia csapata a legtöbb pontot gyűjti. A DFS két fő szempontból különböznek a korábban ismert, “tradicionális” fantáziajátékoktól:

  • A versenyzők nem egy teljes idényen keresztül versenyeznek egymással, hanem csak egy adott játéknapon, napon vagy hétvégén, azaz egy verseny akár pár óra alatt is lezajlik.
  • A DFS játékok legtöbbje meghatározott belépési pénzösszeg megfizetésével játszható és a legjobb versenyzők meghatározott pénzösszegeket nyerhetnek.

A legismertebb és legnépszerűbb DFS játékok az USA-ban érhetők el, azonban már kezdnek átgyűrűzni Európába is, elsősorban az Egyesült Királyságba.

A DFS-hez kapcsolódó legfontosabb jogkérdések

Egy DFS játék elindításakor jogi szempontból több körülményt érdemes figyelembe venni és mérlegelni. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:

  • A versenyszervezővel való együttműködés: A DFS játék szolgáltatójának mindenekelőtt a játékportfóliójába tartozó versenyrendszerek, bajnokságok DFS játék céljára való felhasználására jogosultnak kell lennie. Az erre vonatkozó engedélyt a versenyrendszer szervezőjétől szükséges beszerezni. A versenyrendszer szervezője a legtöbb esetben az érintett sportszövetség. A felhasználás engedélyezésére irányuló szerződésben a felhasználás módjára irányuló előírások mellett érdemes figyelni arra is, hogy a felhasználást engedélyező versenyszervező az általa szervezett versenyrendszer(ek)ben résztvevő sportszervezetek és sportolók nevének, teljesítménynek, képmásának, jelvényeinek hasznosítására megfelelően jogosult legyen (erről általában a sportszövetségek szabályzatai és a sportszerződések tartalmaznak előírásokat). Továbbá a felhasználási szerződésben arról is ajánlott rendelkezni, hogy egy érintett játékost vagy csapatot milyen formában, hányszor lehet megjeleníteni a DFS játékban, hogy az a játékos vagy csapat imázsának használatával vagy a kapcsolódó marketingszerződésekkel összhangban történjen.
  • A statisztikai adatok biztosítása: A DFS játék szolgáltatójának a DFS játék alapjául szolgáló statisztikát biztosító társasággal kötendő szerződés során a statisztikai adatok továbbítására és felhasználására vonatkozó rendelkezések megfelelő szerződéses szabályozása mellett érdemes meggyőződnie arról is, hogy a társaság az érintett DFS játék versenyszervezőjével kötött megállapodás alapján milyen statisztikákat készíthet és ezeket a DFS játék szolgáltatójának hogyan adhatja tovább.
  • Szabályozási (szerencsejáték) kérdések: A DFS játék szabályozási háttere vonatkozásában először is azt szükséges megvizsgálni, hogy a DFS játék szerencsejátéknak minősül-e azon ország jogszabályai szerint, amely fogyasztói részére a DFS játék elérhetővé válik. Általánosságban egy DFS játék akkor nem minősül szerencsejátéknak, ha a versenyzők képességei inkább meghatározzák a DFS játék végeredményét, mint maga a szerencse. Ez kiemelten fontos kérdés, hiszen amennyiben szerencsejátékról van szó, a DFS játék szolgáltatójának a szükséges hatósági engedélyeket be kell szereznie, valamint működése során több, szerencsejáték-üzemeltetésre vonatkozó jogszabályt (például adózás, játékosok életkorának ellenőrzése, pénzmosási szabályok) be kell tartania. (Az USA-ban például az irányadó jogszabály nem mondja ki kifejezetten, hogy a DFS játékok nem minősülnek szerencsejátéknak, de nem is tiltja azokat.) Összességében a határmezsgye a szerencsejátéknak minősülő és annak nem minősülő játék között igen keskeny, ez a jogkérdés tulajdonképpen esetről-esetre az érintett DFS játék konkrét szabályainak ismeretében ítélhető meg. Üzleti szempontból gazdaságosabb, jogi szempontból biztonságosabb megoldás lehet, ha a DFS játék szolgáltatója együttműködik távszerencsejáték üzemeltetésére már engedéllyel rendelkező szolgáltatóval. Ebben az esetben azonban érdemes pontosan megvizsgálni, hogy az együttműködő szolgáltató engedélye lehetővé teszi-e DFS játék üzemeltetését is, és maga az együttműködés milyen kockázattal jár a DFS játék szolgáltatója számára (például ha a partner engedélye lejár, visszavonásra kerül vagy arról később kiderül, hogy az nem alkalmas DFS játék működtetésére).
  • A működéshez kapcsolódó egyéb kérdések: A DFS szolgáltatójának – adott esetben a szerencsejáték üzemeltetéséhez kapcsolódó kötelezettségeken túl –  további követelményeket is érdemes figyelembe vennie. Ilyen például a versenyzők személyes adatainak és személyiségi jogainak kezelése és továbbítása, a direktmarketing lehetőségei, a DFS játékhoz kapcsolódó szerzői jogi jogkérdések kezelése, továbbá az ÁSZF irányadó jogszabályokkal való összhangba hozása.

________________________________________________________________________

Daily Fantasy Sports (“DFS”) have recently become very popular both in the US and the UK. According to market reports the “DFS fever” will spread accross Europe sooner than later. In the above Hungarian version of the article I have provided insight into the most intriguing legal issues of launching a DFS game. These issues include (i) the content of the licensing agreement to be concluded with the rights holder of the underlying sports competition; (ii) content of the agreement with the data management company who is providing live data; (iii) regulatory issues in particular if the DFS game at hand constitutes a game of chance instead of being a game of skill; (iv) further issues such as data protection, image rights of participants, copyright and GTC.

Az MLSZ szerződést köt a sportfogadási jogok hasznosítására / Hungarian FA to exploit the sports betting rights

[Please scroll down for the English version]

Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be Csányi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, hogy az MLSZ a Szerencsejáték Zrt.-vel szerződést köt a labdarúgás sportfogadási jogainak hasznosítására. Az elfogadott MLSZ szabályzatban jogi szempontból nem teljesen világos az online sportfogadási jogok helyzete. A jövőben az MLSZ már nemcsak jogszabályi alapon játékadó formájában részesül a szerencsejáték bevételekből, hanem a megkötendő kereskedelmi szerződésben foglaltak szerint is. A szerződés lehetőséget teremthet további bevételek elérésére és hozzájárulhat a sportfogadási csalások megelőzéséhez is. Az alábbiakban a kapcsolódó jogszabályi hátteret mutatom be.

Az MLSZ elnökségének határozata a sportfogadási jogok hasznosításáról

Az MLSZ elnöksége ELN-32/2015. (04.14) számú határozatával hozzájárult, hogy “az MLSZ a Szerencsejáték Zrt.-vel a labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogok hasznosítása érdekében 2021. június 30-ig terjedő határozott időre szerződést kössön és felhatalmazza az MLSZ Elnökét és Főtitkárát, hogy a Szerencsejáték Zrt-vel a sportfogadási jogok hasznosítására vonatkozó szerződés részleteit megtárgyalja és a szerződést az MLSZ képviseletében aláírja.” Ezért e célból az MLSZ az általa kiírt versenyrendszerekben résztvevő sportszervezeteknek az MLSZ által kiírt versenyrendszerekben rendezett mérkőzéseihez fűződő sportfogadási jogait a szóban forgó határozattal 2021. június 30-ig terjedő időszakra magához vonta, és erről szabályzatot is alkotott (az elnökségi határozatot lásd a dokumentum harmadik, míg a szabályzatot a negyedik oldalán).

Az MLSZ elnökségi határozata és szabályzata a Sporttörvény tükrében

A Sporttörvény kifejezetten csak a 36. § (5) bekezdésében rendelkezik a sportfogadási jogokról és itt is csak azok egyik szeletéről, a versenyrendszerben (bajnokságban) szervezett versenyekkel, mérkőzésekkel kapcsolatos online fogadások engedélyezéséről. E vagyoni értékű jog a Sporttörvény szerint az MLSZ-t, mint sportszövetséget illeti meg. Egyebekben minden további vagyon értékű jog – köztük a nem online sportfogadási jogok (a Szerencsejáték Zrt.-vel kötendő szerződés esetében elsősorban a TOTÓ, Góltotó és Tippmix) – engedélyezése a sportolót illeti meg, azonban ha a sportoló a sportszervezettel tagsági vagy szerződéses jogviszonyba kerül, a vagyoni értékű jogai a Sporttörvény erejénél fogva automatikusan a sportszervezetet illetik meg (Sporttörvény 36. § (4) bekezdés). A sportszövetség – esetünkben az MLSZ – jogosult arra, hogy az általa kiírt és szervezett versenyrendszerre nézve szabályzatban rendelkezzen arról, hogy a sportszervezetek, mint tagjai egyes vagyoni értékű jogait – pl. a nem online sportfogadási jogokat – hasznosításra meghatározott időre magához vonja. Ebben az esetben a felhasználóval – itt a tervek szerint a Szerencsejáték Zrt.-vel – az értékesítésre irányuló szerződést az MLSZ köti meg. Ekkor az MLSZ köteles az egyes sportszervezetek részére a Szerencsejáték Zrt.-től befolyt ellenérték továbbítására meghatározott szempontok (pl. eredmények, nézettség) alapján egy, az MLSZ költségeit fedező átalánydíj  levonása után (lásd a Sporttörvény 37. § (1)-(3) bekezdéseit).

Az MLSZ elnökségi határozta a “labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogokról” beszél, azonban az MLSZ sportfogadási jogokkal kapcsolatban elfogadott szabályzata csak a sportszervezetektől elvont sportfogadási jogokról rendelkezik, az MLSZ-t, mint jogtulajdonost megillető online sportfogadási jogokról kimondottan nem (bár megemlíti, hogy a Sporttörvény 36. § “(5) bekezdésben szabályozott jogok a szakszövetséget, jelen esetben az MLSZ-t illetik”). Így a szabályzat – különösen figyelembe véve a Sporttörvény fentebb bemutatott rendelkezéseit – kissé elnagyoltan és nem világosan rendezi az online fogadási jogok helyzetét. A kérdés tehát az, hogy vajon az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. közötti szerződés az online sportfogadási jogok hasznosítására is kiterjed-e? A válasz valószínűleg igen, hiszen egyrészt az elnökségi határozat a “labdarúgáshoz fűződő sportfogadási jogok”-ról mint egészről beszél, másrészt a külföldi – elsősorban a francia és lengyel példa alapján – a fogadási jogok közül az online jogok bírnak a legnagyobb értékkel. Ezért ha a Szerencsejáték Zrt.-vel megkötendő szerződés az online sportfogadási jogokat is érinteni fogja – mivel tehát a Sporttörvény 37. § (1)-(3) bekezdéseinek előírásai csak a sportszervezetektől elvont, nem online sportfogadási jogokra vonatkoznak – az MLSZ-nek

  • külön szabályzatot szükséges alkotnia az online sportfogadási jogok hasznosításáról és az ebből származó bevétel felhasználásáról és elosztásáról; vagy
  • a már elfogadott szabályzatban kifejezetten utalnia kellene arra, hogy a szabályzat az online sportfogadási jogokat is érinti és azok hasznosítására a nem online sportfogadási jogok értékesítését szabályzó előírások vonatkoznak.

A fentiek alapján elfogadott vagy kiegészített szabályzat valamennyi érintett – elsősorban a sportszervezetek és a sportolók – számára teljesebb transzparenciát, valamint jogi szempontból is tisztább megközelítést jelentene.

Egyébként jelenleg – ahogy erről több korábbi bejegyzésemben is írtam itt és itt – a Szerencsejáték Zrt. által üzemeltetett online portálon (TippmixPro) rendszeresen szerepelnek magyar bajnoki mérkőzések is.  A Sporttörvény fent írt 36. § (5) bekezdése alapján elviekben minden, az MLSZ mérkőzésére, versenyére irányuló online sportfogadás kizárólag az MLSZ hozzájárulása alapján kínálható és ezért az engedélyezésért az MLSZ ellentételezést is követelhet a mérkőzéseket fogadási ajánlatában szerepeltető Szerencsejáték Zrt.-től. A megkötendő szerződés – amennyiben kiterjed az online jogokra is – tulajdonképpen a jelenlegi helyzetet tisztázza.

A Sporttörvény rendelkezései a játékadóról

A Sporttörvény jelenleg is hatályos előírásai (56. § (2) bekezdése) szerint (“a sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százalékát, a távszerencsejáték játékadóját, valamint a sportfogadás (TOTÓ) játékadóját a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerint a sport – a bukmékeri rendszerű fogadások, a sportfogadás (TOTÓ) és a távszerencsejáték játékadója tekintetében a Magyar Labdarúgó Szövetség útján a labdarúgás – támogatására kell felhasználni“) az MLSZ a Szerencsejáték Zrt. által kínált szerencsejátékok adójából már jogszabályi alapon is részesedik. Ezért a játékadó formájában jelenleg is kapott összegeket egészíti majd ki a Szerencsejáték Zrt.-vel megkötendő, fent részletezett kereskedelmi alapú megállapodás is.

Szerződéstechnikai szempontból érdekes lesz, hogy az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. milyen módon veszi ezt figyelembe a megállapodás megkötésekor, különösen a szolgáltatás ellenszolgáltatás értéknek és a vonatkozó rendelkezések meghatározásakor (például, hogy az MLSZ részére juttatott játékadó összege befolyással van-e a kereskedelmi szerződés alapján a Szerencsejáték Zrt. által fizetett jogdíjra).

Egyébként a szerződés szerinti kereskedelmi alapú bevétel fő előnye a közvetett, törvényben előírt játékadó formájában biztosított támogatással szemben az, hogy a szerződés alapján befolyt bevételt az elsősorban érintett, vállalkozásoknak minősülő hivatásos labdarúgó klubok saját bevételükként bármilyen módon felhasználhatják, míg a játékadóból nyújtott közvetett támogatás különösen a Sporttörvény 57. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt tényállások (pl. csődeljárás) esetén az érintett sportszövetség vagy sportszervezet részére nem nyújtható, illetve az EU-s állami támogatásra vonatkozó szabályok figyelembe vételével adott esetben tiltott állami támogatásnak is minősülhet.

Az szerződés további lehetséges előnyei az MLSZ számára

Ha az MLSZ-nek van ilyen irányú szándéka, a Szerencsejáték Zrt.-vel kötendő szerződés további előnyökkel is járhat az MLSZ számára. Egyrészt a szerződés elősegítheti a fogadási csalások megelőzését és leküzdését és ezáltal hozzájárulhat a magyar labdarúgás integritásának és eladhatóságának további megőrzéséhez. Így a szerződés adott esetben lehetővé teheti a tárgyát képező labdarúgó mérkőzésekre érkező fogadási ajánlatok könnyebb és átláthatóbb ellenőrzését, az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. közötti kommunikáció megkönnyítését és a gyanús fogadások megelőzését vagy felderítését. Másrészt az MLSZ mérkőzéseinek, versenyeinek megfelelő minőségű – pl. az MLSZ TV-n keresztül történő – online közvetítésével összekapcsolt valós idejű fogadási lehetőségek együttes kínálata a TippmixPro oldalon további bevételi lehetőségeket jelenthetne a hazai labdarúgás számára.

Összefoglalás

Az MLSZ a magyar sportszövetségek közül üdvözítő módon elsőként döntött úgy, hogy kereskedelmi szerződés keretében hasznosítja a sportfogadási jogokat. Jogi szempontból javasolt az online sportfogadási jog hasznosításának egyértelmű rendezése az MLSZ szabályzatában. A szerződés megkötése során fontos szempont, hogy az MLSZ és a Szerencsejáték Zrt. miként veszi figyelembe azt, hogy az MLSZ a játékadó formájában már részesül a sportfogadási bevételekből. Emellett a megállapodás az MLSZ számára további bevételi lehetőségeket is rejthet magában, valamint hozzájárulhat a fogadási csalások megelőzéséhez is.
____________________________________________________________________________

Please see the summary of the above Hungarian text in English below:

Sándor Csányi, the president of the Hungarian Football Association (MLSZ), told at a press conference yesterday that the MLSZ is going to enter into an agreement with Szerencsejáték Zrt., the stated-owned gambling operator, on the exploitation of sports betting rights.

(i) In order to do so the MLSZ adopted regulations on the exploitation of the betting rights to football. It is unclear however whether the regulations also cover the exploitation of online betting rights. If yes, the amendment of the adopted regulations is recommended in order to achieve clarity and transparency.

(ii) In form of the gaming tax, MLSZ already receives revenue from betting rights on a regular basis. Therefore, it will be interesting to see if the commercial agreement with Szerencsejáték Zrt. sets out some provisions on how the revenue from gaming tax may affect the consideration to be paid by Szerencsejáték Zrt. It is clear however that the statutory requirements on the provision of gaming tax do not apply to the commercial revenue received under the agreement with Szerencsejáték Zrt. Also, the income generated through the commercial agreement could exclusively be spent for professional football whereas the statutory contributions might constitute state aid.

(iii) The agreement with Szerencsejáték Zrt. could contribute to prevent match fixing and generate additional revenue for MLSZ, if the online media rights were to be combined with real time betting opportunities on the website of Szerencsejáték Zrt.

Bribery case closed. But what’s next for Formula One?

Early last month, Bernie Ecclestone, the Formula One (F1) Chief Executive, bought his way out of a lawsuit initiated against him regarding an alleged bribe to influence the sale of a stake in F1. Nevertheless, it may soon happen that Mr Ecclestone, aged 83, will not be able to do what in his own opinion he does best – run F1. His successor or, if he stays on himself, must properly address a number of issues F1 is currently facing. This article, as a follow-up to my previous post, provides an overview of the current challenges the highly popular race series must confront.

In April, the F1 supremo went on trial before a Munich district court in Germany over allegations that he bribed Gerhard Gribkowsky, a former German banker, as part of the sale of a major stake in the F1 business to CVC Capital Partners (CVC) in 2005. Mr Ecclestone’s lawyers settled with the prosecutors under paragraph 153a of the German Criminal Procedure Code and Mr Ecclestone agreed to pay 100m (approx. £60m) to end his trial. Nonetheless, according to media reports, Donald Mackenzie, co-founder and co-chairman of CVC, is considering removing Mr Ecclestone from his position. This is not only to do with the bribery cases[1] adversely affecting Mr Ecclestone’s public perception as an honest and reliable businessman, but with the commercial challenges F1 is struggling to address. So, irrespective of whether Mr Ecclestone leaves or remains in his position, F1 must fix some problems. This will also require the decision makers to take into account some important legal aspects.

Although F1, in addition to the Olympics and football, is the most-watched sport worldwide, it generates considerably less revenue from the exploitation of its television rights compared to the aforementioned sports. For example, F1’s UK television rights fees are less than one tenth of those of the English Premier League.[2] Additionally, international audience viewing figures have dropped by a staggering 30% over the last five years. This drop is coupled with declining figures in race day attendances, which are the result of higher ticket prices. High ticket prices are the consequence of extremely high race fees that local F1 promoters must pay to host the event.[3] Mr Ecclestone is also reluctant to reach broader audiences via new media. The development and sales of online and mobile rights, as well as marketing the sport in the modern world of social media, is definitely an area which F1 should look into in greater detail. Recently, Luca di Montezemolo, the president of Ferrari, expressed his worries to Mr Ecclestone and Mr Mackenzie that F1 was neglecting fans particularly in attracting younger audiences and failing to maintain the interest of sponsors.[4] Despite the trends, the most agonising fact from CVC’s perspective is that, with the new Concorde Agreement[5] in place boosting the F1 teams’ share from 59.6% to 63%, CVC’s profits fell by $137m (£82m) in 2013. At the same time, the teams’ prize money increased 6.1% in 2013 to a record $798m, making it the single biggest cost for CVC.[6] There is no doubt that these concerns need to be addressed as soon as possible. The below solutions, which consider some legal aspects, could help F1 move forward in the right direction.

First, the broadcasting rights to F1 should be sold in packages on a platform neutral basis, i.e. media companies have to exploit the rights across all media platforms including television, Internet and mobile on a linear and on-demand basis. Obviously, due to the broadcasting agreements in place, such changes would not happen overnight. However, F1 should slowly move forward and negotiate more complex deals with media companies to make them interested in online and mobile broadcasting to avoid that such rights remain unused.[7] The platform neutral approach would ensure maximum exposure while also providing the broadcasters with programming flexibility. Adapting to the ever developing online world, F1 and the broadcasters could implement different pricing, lock step or revenue sharing mechanisms for on-demand content, live streaming, highlights etc. Geo-blocking would surely help to optimise the revenue of online streaming appropriately. Even if the initial income to be realized from online exploitation would not reach the significance of the money generated from television rights, the wider exposure of the sport, especially among younger fans addicted to the online world, should help drive sponsorship money upwards.[8]

Second, lock steps mechanisms could also be implemented in Grand Prix contracts to increase attendance at circuits. For example, the race fee to be paid by the local promoter would be lowered to a certain amount, if a given number of tickets are sold for the race. The reduced revenue from the Grand Prix contract could be offset by demanding higher fees from sponsors due to higher race day attendance and the resulting greater exposure of the sport.

Third, licensing F1 brands and content to videogame firms may also lead to a wider exposure and generate further revenues. The longstanding cooperation of Electronic Arts and FIFA could serve as an example to follow. Under the terms of such licensing agreement, the potential videogame provider could maintain exclusive rights to release F1-branded action and management videogames, and the parties could cooperate in further areas, e.g. organisation of online race contests for users.

Finally, it is worth mentioning that when negotiating the above commercial agreements, the parties should comply with the requirements of European case law concerning F1.[9] If the current Concorde Agreement was to be renegotiated, the parties would have to especially omit provisions which prevent F1 teams from participating in any other race, competition, exhibition or championship for open wheeler single seat cars. The Grand Prix contracts may not prohibit the organisation of open wheeled cars other than F1 races on the circuit. Concerning media rights, media companies may not be restricted to broadcast open wheeler races other than F1, the duration of broadcasting agreements should not exceed three or five years and the rights should be sold on a non-discriminatory basis.[10]

Despite his truly admirable brilliance and astuteness in building F1, Mr Ecclestone should never lose sight of the fact that at the end of the day CVC is here to make as much money as possible. The bribery cases, decreasing revenues and his advanced age may lead to his removal. Unless, as he did in 2005, Mr Ecclestone procures third parties of his choice to buy CVC’s stake in F1 to prevent his dismissal.[11] Regardless of which scenarios happen, lawyers can look forward to the exciting challenge of adapting F1 commercial contracts to the needs of a renewed business model.

(The article is due to be published in the September edition of World Sports Law Report.)

_______________________________________________________________________________

[1] Mr Ecclestone won a related damages case brought by Constantin Medien in the UK earlier this year. In addition, according to media report, there are also criminal actions against Mr Ecclestone pending in Switzerland and the US.

[2] ‘The rising cost of Formula 1’s UK television rights’, The F1 Broadcasting Blog, 26 June 2014.

[3] Although local promoters mostly struggle to break even, demand from governments comfortably exceeds the number of racing slots available. ‘Flagged down’, The Economist online, 28 June 2012.

[4] ‘Bernie Ecclestone pays his way out of court but F1 position remains in doubt’, Giles Richards, The Guardian online, 5 August 2014.

[5] The Concorde Agreement is a contract between the FIA, the F1 teams and the Formula One Association setting out the basis on which the teams participate in the F1 and share in its commercial success. The current seventh Concorde Agreement is valid for the period 2013-2020.

[6] ‘Formula One profits stuck in the slow lane’, Christian Sylt, The Telegraph online, 21 April 2014.

[7] According to some of Mr Ecclestone’s statements, it seems that F1 gives rights to media companies to broadcast the races by whatever method they wish in their country, but they are not contractually obliged to actually broadcast on all platforms. For example, see the interview with Mr. Ecclestone on JAonF1, 9 June 2011.

[8] For the successful exploitation of the currently unexploited rights there are good examples aplenty, e.g. the German Bundesliga, the English Premier League and the Olympics.

[9] Case COMP/35.613) and case COMP/36.638.

[10] For more details see: Dr Péter Rippel-Szabó: Governance: Legal issues on the sale and running of Formula One, World Sports Law Report Volume 12, Issue 7, July 2014.

[11] According to media reports, media mogul John Malone, fashion tycoon Lawrence Stroll and Rupert Murdoch of News Corp, all expressed their interest in the race series.

A 2014-es labdarúgó VB közvetítésének néhány jogkérdése / Legal issues concerning the broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup

(Please scroll down for the English version)

A XX. labdarúgó világbajnokságból (“VB”) már csak a bronzmérkőzés és természetesen a döntő van hátra. Az eddigiek alapján elmondható, hogy minden idők egyik legjobb, leggólgazdagabb világbajnokságát élvezhetjük. A játék mellett jogi szempontból szintén érdekes az is, hogy milyen módon jutnak el hazánk közönségéhez a VB mérkőzései, és ezzel kapcsolatban melyek a közvetítés szempontjából a legfontosabb jogkérdések.  Ennek szellemében jelen posztban a közvetítési jogok értékesítési rendszerével és a mérkőzések nyilvános helyeken való közvetítésével (public viewing) foglalkozom.

Jogtulajdonos: a FIFA

A VB-hez kapcsolódó valamennyi közvetítési és kereskedelmi jog jogosultja a FIFA. Ebből következően a FIFA jogosult az esemény említett jogainak bármilyen jellegű értékesítésére is (lásd a FIFA 2014-es VB-re vonatkozó szabályzatának 15. cikkelyét és a FIFA alapszabály 78. és 79. cikkelyeit). Magáról a VB mérkőzéseiről felvételeket a FIFA szerződéses partnere, a HBS (Host Broadcasting Services) készíti el, illetve biztosítja a mérkőzések közvetítéséhez szükséges jelet is a jogokat megvásárló médiaszolgáltatók részére. A FIFA illetékes szerve pedig maga tárgyal az egyes meghatározott kritériumoknak megfelelő médiaszolgáltatókkal a közvetítési jogok értékesítéséről.

A közvetítési jogok értékesítése Európában és Magyarországon

Európa területére – az öt legnagyobb piac (Németország, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország) kivételével – az European Broadcasting Union (“EBU”, magyarul: Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) vásárolta meg a VB közvetítési jogait tagja részére, tehát az EBU megvásárolta a jogokat a FIFA-tól, majd azokat továbbadta tagjainak. Az 1950-ben alapított, svájci székhelyű non-profit szervezet EBU-nak túlnyomó részben nemzeti közszolgáltató médiatársaságok a tagjai, hazánkból az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap). Az EBU az 1954 óta létező Eurovision rendszerben osztja szét tagjai között az általa többnyire kizárólagos jelleggel megvásárolt jogokat (illetve a tagok az általuk megszerzett jogokhoz egymás részére kölcsönös hozzáférést biztosíthatnak). Az MTVA a VB 64 mérkőzésének valamennyi platformra szóló közvetítési jogait az EBU-tól több mint 900 millió forintért vásárolta meg. (Összehasonlításképpen: az ESPN az USA területére a 2010 és 2014-es VB-k közvetítési jogait 100 millió USD ellenében szerezte meg, míg a Fox Sport a 2018 és 2022-es jogokért 400-500 millió USD-t fizetne, részletesen lásd itt.) A teljesség kedvéért megemlíthető, hogy az MTVA magyarországi jogtulajdonosként az ismétlési jogokat továbbadta a Digi-nek, így lehet az, hogy reggelente a Digi Sporton felvételről láthattuk, láthatjuk a VB mérkőzéseit.

Az EBU és a kapcsolódó EU-s versenyjogi kérdések

A fentiek alapján látható, hogy az EUB számos médiaszolgáltató csoportosulásaként jelentősen jobb helyzetben van bizonyos jogok, így a sportközvetítési jogok megszerzéséért folytatott “küzdelemben”, mint a jogokért egyenként “ringbe szálló” nem tag médiaszolgáltatók. Ez a helyzet pedig az Európai Unió által biztosítani kívánt szabad verseny követelményrendszerébe is ütközhet. Az Európai Bizottság – mint a versenyügyekért elsősorban felelős szerv -, majd a fellebbezéseket követően az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) több ügyben is foglalkozott az EBU Eurovision programszétosztási rendszerével. Ebből a szempontból a legfontosabb döntések 90′-es években és a 2000-es évek elején születettek a Screensport vs. EBU és a Metropole vs. EBU ügyekben Az ügyek lényege tömören a következő volt: az EBU rendszerét támadó médiaszolgáltatók szerint az Eurovision jogellenes kollektív vételi megállapodás, amely egyéb csatornákat elzárt a közvetítési jogok megszerzésétől: egyrészt az érintett csatornák nem is tudják megvásárolni a jogokat, másrészt az EBU és tagjai a megszerzett jogokat nem adták tovább (azaz a rendszer “kimeneti” korlátozást is magában foglalt, melynek következtében számos jog “kihasználatlan” is maradt – bizonyos eseményeket annak ellenére hogy a közvetítési jogaikat megvették, nem közvetítettek). Az EBU az ügyekben lényegében azzal érvelt, hogy az egyes médiaszolgáltatók a közvetítési jogokat egyedül nem tudnák megvásárolni, másrészt a rendszer jelentős költségcsökkentéshez vezet és a fogyasztók részére egységesen magas minőséget biztosít. Az ügyek konklúziójaként az Eurovision rendszer továbbra is fennmaradhatott és – ahogy fentebb bemutatásra került – működik ma is, azonban a tagoknak fair, átlátható és nem diszkriminatív módon hozzáférést kell biztosítaniuk a nem tag médiaszolgáltatók részére az EBU által megszerzett és a tagjainak továbbadott közvetítési jogokhoz. Emellett természetesen továbbra is teljesülnie kell annak az előfeltételnek, hogy a rendszer magas szintű minőséget biztosítson és a költségek csökkentését eredményezze.

Public viewing (“nyilvános mérkőzésnézés”) – ezúttal nincs vita

A VB alatt jelentős népszerűségnek örvend a köztereken, például Budapesten a Szabadság téren felállított kivetítőn vagy a különböző vendéglátóipari egységekben való mérkőzéskövetés. Korábban többször felmerült, hogy a mérkőzést ilyen módon elérhetővé tévő szervezőknek, üzemeltetőknek jogdíjat kellene fizetniük vagy a közvetítési jogokat kizárólagosan megszerzett csatornának vagy közvetlenül magának a jogtulajdonosnak, esetünkben a FIFA-nak. A korábbi félreértések elkerülése végett (lásd például a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokságot és az MTVA esetét) a FIFA a 2014-es VB kapcsán kiadott egy a mérkőzések nyilvános közvetítésére vonatkozó szabályzatot. A szabályzat részletesen meghatározza, hogy milyen public viewing eseményeket érintően szükséges engedély beszerzése a FIFA-tól. Engedély beszerzése abban esetben kötelező, ha nyilvános mérkőzésnézés kereskedelmi célú (például mert a szervező belépőjegyet szed, szponzorai vannak vagy bármilyen módon kereskedelmi előnyhöz jut a közvetítésből). Az éttermek, bárok nem esnek ebbe a kategóriába csak akkor, ha a mérkőzések közvetítését az imént említetteknek megfelelően közvetlen kereskedelmi haszonszerzésre használják fel (ebben az értelemben az, hogy egy bárba többen térnek be, mivel ott mérkőzést közvetítenek, nem esik ebbe a kategóriába).

_______________________________________________________________________________

The above Hungarian version of this blogpost examines the legal issues surrounding the sale and purchase of broadcasting rights to the 2014 FIFA World Cup. There is a brief analysis on the Eurovision system of the European Broadcasting Union and the related EU case law (Screensport and Metropole). The blogpost also describes the FIFA regulations for public viewing events and makes it clear when it is necessary to obtain a licence from FIFA to show the matches of the world cup to the public. If you would like to have more information please do not hesitate to contact me.

Legal issues surrounding the sale and running of Formula One

As has been extensively reported in the media, Formula One (F1) Chief Executive Bernie Ecclestone is charged by German prosecutors with paying a bribe to influence the sale of a stake in F1 during 2005. In this post I examine the potential consequences for the governance of F1, should the Munich court find Ecclestone guilty. As well as examining the background to Ecclestone’s trial, this post analyses previous EU case law relating to F1, and its relevance for future F1 stakeholders.

In 2006, the private equity firm CVC Capital Partners (CVC) bought shares in the F1 business. Twenty-five percent of the shares were sold by Bambino, Mr. Ecclestone’s family’s trust, while the remaining 75% were bought by a consortium consisting of JP Morgan, Lehman Brothers and BayernLB. Currently, CVC exercises control of the undertaking SLEC Holdings, the holding company of the F1 group of companies, via its ownership of shares of several intermediary companies[1]. Before the 2006 deal, BayernLB had a 47.2% stake in F1, making the German bank the biggest shareholder at the time. German prosecutors now believe that Mr. Ecclestone paid Gerhard Gribkowsky, who was at the time BayernLB’s Chief Risk Officer, a £26.2 million bribe in May 2005, so that Mr. Gribkowsky would undervalue the shares held by the German bank in F1 and facilitate the sale of those shares to a buyer acceptable to Mr. Ecclestone (i.e. CVC). Although Mr. Ecclestone won a related damages case brought by Constantin Medien[2] in the UK in February 2014, his fate will likely be decided in Munich. A first instance judgment is anticipated for September[3]. It is rumoured that even if Mr. Ecclestone were acquitted, CVC would relieve him of his duties. This could have a major impact on F1’s future, as Mr. Ecclestone currently has day-to-day control of F1 and negotiates its most important deals. It is also speculated that Mr. Ecclestone, as he did in 2005, might procure third parties to buy CVC’s stake in F1 in order to prevent his dismissal.

Considering these current developments, it is likely that F1 will welcome a new supremo and/or shareholder(s) in the foreseeable future. The new parties will likely face various legal issues when they buy shares in F1 or make business decisions concerning commercial contracts. This article briefly looks into the most important EU case law concerning F1, since some of the findings of those cases may also serve as guidance today.

If there were a sale of CVC’s stake in F1, such a transaction might constitute acquisition of control within the meaning of the European Merger Regulation (‘Regulation’)[4], if the combined aggregate worldwide turnover of the undertakings concerned (i.e. CVC and/or the holding companies and the buyer) were to exceed the thresholds set out in the Regulation. In such a case, the European Commission decision on CVC’s purchase of F1 in 2006[5] provides a good starting point regarding the assessment of the relevant markets and the anti-competitive effects, especially if the potential buyer were to have any sports rights in its portfolio. The relevant product market for F1 can be the market for TV rights to major regular free-to-air motor sports events. As was stated in the CVC/SLEC decision, F1 is broadcast free-to-air. This is essential and irreplaceable for F1, since the involvement of manufacturers and sponsors is directly related to F1’s wide TV exposure. The relevant geographic markets tend to be national due to certain specific reasons, primarily regulatory regimes, language barriers or cultural factors. Although the Commission identified significant market overlap regarding TV rights for major sports events and TV rights for major regular free-to-air sports events in certain countries (Spain and Italy), it concluded that there is no (or only minor) overlap in the market of ‘regulatory issues[6],’ advertisement at circuits, motor sport teams (manufacturers) and circuits owners/local promoters. The major issue in CVC/SLEC was that CVC, as a result of the acquisition, would have had joint ownership of the TV rights to F1 and Moto GP. This could have led to an increase in CVC’s bargaining power vis-á-vis broadcasters and media companies in Italy and Spain[7]. Additionally, CVC could have employed bundling strategies in other countries. Thus, if the new buyer holds any rights to or controls certain sports events, the joint ownership of such rights/control and rights to F1 must be carefully assessed from the perspective of possible anti-competitive effects.

There are also some important legal issues that should be kept in mind while running the F1’s day-to-day operations. Most of these issues were outlined in a previous Commission investigation into F1[8]. The case concerned: (i) the dual (regulatory and commercial) role of Federation Internationale de l’Automobile (FIA), the international governing body of motoring organisations and motor car users; and (ii) F1’s commercial agreements.

The Commission concluded that FIA had abused its dominant position and restricted competition by putting unnecessary restrictions on promoters, circuit owners, vehicle manufacturers and drivers, as well as on certain provisions in the commercial agreements with broadcasters. The Commission also found that certain contractual provisions in F1 commercial agreements appeared to contravene the prohibition of agreements restricting competition. In 2001, the case was settled when the Commission and the parties agreed on some modifications to the F1 regulatory and contractual structure. The most important points are:

(i) FIA undertook to enter into a 100-year agreement with a commercial rights holder, Formula One Management (FOM), for the marketing of FIA rights in relation to F1. Under the agreement FIA withdrew from all business activities in order to safeguard its independence and impartiality as a regulatory body of F1 and completely transferred all its broadcasting and commercial rights in F1 to FOM for a one-off fee. The 100-year agreement came into force at the start of 2011. The Commission also required that FIA be recognized in the contract as the sole regulator of F1 and that the contract does not contain any provision requiring FIA to favour F1 over other championships. Should this contract be renegotiated, as is wished by Jean Todt (president of the FIA), the parties must comply with these requirements.

(ii) Mr. Ecclestone, as CEO of F1, was required to relinquish his positions held at FIA in order to achieve a more complete separation between sporting and commercial matters and to increase transparency. Whatever happens in Munich, neither Mr. Ecclestone – nor his eventual successor – should hold any position at FIA, as this may also contravene the EU law.

(iii) If the current Concorde Agreement[9] runs out or is renegotiated, the parties concerned must especially omit provisions which would prevent F1 teams from participating in any other race, competition, exhibition or championship for open wheeler single seat cars, as this was regarded non-compliant with EU law.

(iv) The Grand Prix contracts between Formula One Association (FOA) and local promoters foresaw that no race for open wheeled cars other than F1 races may take place on the circuit. This was held to be incompatible with EU law and FOA unilaterally waived such rights.

(v) Concerning media rights to F1, FOA undertook: a) not to restrict broadcasters to broadcast other open wheeler race; b) to limit the duration of these contracts to five and three years respectively; and c) to invite broadcasters on a non-discriminatory basis to submit offers for F1 broadcasting rights.

In summary, although some time has passed since the above cases, they may prove to be a useful guide for new stakeholders when it comes to changes in personnel or the ownership structure of F1.

(The article was published in the July edition of World Sports Law Report.)

DSC00471

______________________________________________________________________________

[1]. CVC sold part of its stake in F1 to three investment companies in 2012, reducing its holding to 35.5%.

[2]. As the media reported, Constantin Medien lost out on a huge commission as a result of the F1 supremo’s bribery action.

[3]. In addition, according to media news, there is also a criminal action against Mr. Ecclestone pending in Switzerland.

[4]. Council Regulation (EC) No 139/2004 of 20 January 2004 on the control of concentrations between undertakings (the EC Merger Regulation).

[5]. Case No COMP/M.4066 – CVC / SLEC.

[6]. CVC’s subsidiary at the time, Dorna, organised and managed the commercial rights associated with several motorcycle race series. Motorcycle is regulated by FIM (Fédération Internationale de Motocyclisme) and not by FIA.

[7]. In the decision, CVC committed to divest its subsidiary Dorna and not to sell the Spanish TV rights for Moto GP and F1 before the sale of Dorna. Dorna was later bought by Bridgepoint Capital Group Limited of the UK.

[8]. Case COMP/35.613) and case COMP/36.638.

[9]. The Concorde Agreement is a contract between the FIA, the F1 teams and the Formula One Association setting out the basis on which the teams participate in the F1 and share in its commercial success. The current seventh Concorde Agreement is valid for the period 2013-2020.

2013-as kiemelkedő ügyek, amelyek 2014-et és a jövőt is meghatározhatják

Ahogy olvasóim megszokhatták, blogomon általában olyan ügyekről írok, melyek jogi megítélése, kimenetele vagy akár egyszerű megtörténte jelentős módon befolyásolhatja a sport világának jövőjét. Így ezen események akár ránk, szurkolókra és sportbarátokra is kihatással bírhatnak. A 2013-ban a blogomon publikált 21 bejegyzésemből az év utolsó napján alább összegyűjtöttem néhány olyan esetről szóló írásomat, mely ügyek a 2014-es évre is átnyúlnak és a sport jövőjét meghatározóan átformálhatják. Lássuk a Paris Saint Germain-t és az UEFA Financial Fair Play-t, a Neymar ügyletet, a 2022-es katari VB-t, a sportmédia piac nagy kérdéseit, továbbá az FC Barcelonának és a Real Madridnak nyújtott állami támogatásokat!

  • 2013.02.04 – Jog, marketing és sport – a fair play határmezsgyéin – Idén januárban a Qatar Tourism Authority négy évre szóló szponzorálási szerződést kötött a francia Paris Saint-Germain labdarúgó klubbal. A megállapodás értéke 650 millió euró. A szerződés azonban könnyen az UEFA által előírt Financial Fair Play licencrendszer előírásaiba ütközhet. Hogyan vizsgálja majd az UEFA a kapcsolt vállalkozások közötti jogügyleteket, illetve kizárnak-e igazi nagycsapatokat a Bajnokok Ligájából?
  • 2013.07.12 – Neymar Barcelonához igazolása – miért részesülhettek harmadik személyek is az átigazolási díjból? – A nyári nemzetközi labdarúgó átigazolási szezon egyik slágere Neymar FC Barcelonához igazolása volt. A katalán csapat 57 millió eurót fizetett ki a labdarúgó játékjogának megszerzéséért. A sajtóban megjelent hírek szerint a Santos – Neymar korábbi csapata – az említett 57 millióból csupán alig több mint 9 millió euróhoz jutott. Hogyan küzd meg a FIFA a “játékoskereskedelemmel”, illetve mi lesz a Neymar-ügy vége, különösen hogy már a spanyol hatóságok sikkasztás miatt is vizsgálódnak?
  • 2013.10.15 – Kártérítés a katari VB téli rendezése miatt? – Az elmúlt időszakban egyre erőteljesebben teret nyernek azok az érvek, melyek szerint a 2022-es katari VB-t – tekintettel az országban június-júliusban uralkodó hőségre – nem nyáron, hanem télen kellene megrendezni, megóvva ezzel elsősorban a labdarúgók és a szurkolók egészségét. Amennyiben azonban a VB az eredeti tervek szerint nyár helyett télen kerülne megrendezésre, több a rendezés jogára pályázott ország – elsősorban Ausztrália – kártérítési igény érvényesítését tervezi a FIFA ellen. Mi lesz a katari VB-vel, különös tekintettel a többi kapcsolódó “botrányra” is?
  • 2013.11.28 – Hamarosan versenyjogi vizsgálat indulhat a sportmédia piacon – Küszöbön áll a prémium sportközvetítési jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Jogsértőnek találják-e az EU-s szervek a jelenlegi jogértékesítési szisztémát, és ha igen, jelentősen megváltozhatnak-e az eddig megszokott televízió-nézési szokásaink, illetve milyen alternatív értékesítési rendszert dolgoznak ki a jogtulajdonosok?
  • 2013.12.30. – EU vizsgálat: forrósodik a talaj az FC Barcelona és a Real Madrid talpa alatt – Karácsony előtt az Európai Bizottság közleményben tudatta, hogy hivatalos vizsgálatot indít több spanyol labdarúgó klub – közöttük az FC Barcelona és a Real Madrid – esetében a részükre a spanyol állam által nyújtott tiltott állami támogatások miatt. Amennyiben a vizsgálat jogsértést állapít meg, az érintett csapatoknak súlyos eurómilliókat kell visszafizetniük a spanyol állam részére. Helyzeti előnyt veszítnek a spanyol óriások az európai versenyben, illetve valóban szankiconálnak-e minden állami támogatást az európai profi klubfutballban?

A felvetett kérdésekkel összefüggésben a bejegyzéseim minden esetben bemutatják az ügyekben várható fejleményeket és kilátásokat. Emellett ezúton kívánok olvasóimnak boldog új évet! Bízom benne, hogy a 2014-es évben is meglátogatjá(to)k és olvassá(to)k a blogot.